Magyarország-Oroszország: mintha Messit láttam volna - OSZTÁLYOZÓNAPLÓ

A bevetési egység felelősségei.

Forrás: Réti Zsolt

A Törökországban elért bravúrgyőzelem után Oroszország ellen már pontot sem szerzett a magyar válogatott (3-2-re kapott ki), de alakulhatott volna másképpen is a mérkőzés. Ameddig nem szerezték meg a vezetést a vendégek, nálunk volt többet a labda, volt két gólhelyzetünk is, amiknek a kihagyása háromszor is megbosszulta magát. Ezekhez kellett a csapatvédekezésünk (első és a harmadik találat), valamint Szalai Ádám óriási hibája (második) is.

Reményre ad okot viszont, hogy 0-3-nál nem zuhant össze a magyar válogatott, hanem majdnem kiegyenlített. A magyar labdarúgáshoz való hozzáállás kérdése eldönteni, hogy ehhez az (is) kellett, hogy a vendégek visszavettek, vagy az történt, hogy a mieink csak azért is meg akarták mutatni, hogy többre képesek.

Sztanyiszlav Csercseszov, az oroszok szövetségi kapitány azt válaszolta az nb1.hu kérdésére a „témakörrel kapcsolatban” a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón, hogy nem az ő tiszte a magyarokat értékelni, míg Marco Rossi arra hívta fel a figyelmet, hogy a legfontosabbat, a gólok számát leszámítva, minden más statisztikai mutatóban jobbak voltunk ellenfelünknél.

Rossi egyébként azt is mondta, hogy szívesen meghallgatja a sajtótájékoztatón a jelen lévő magyar újságírók véleményét arról, hogy láttunk-e biztató jeleket tegnap a Bulgária elleni pótselejtezőre készülve, mert szerinte voltak. Csak én válaszoltam neki, és azt mondtam, hogy igen.

Az eddig felsoroltak tükrében jöjjön az nb1-hu 1999 óta működő rovata, az Osztályozónapló. Most is, mint mindig, csak azokat a magyar futballistákat értékeltük, akik legalább 30 percet a pályán voltak.

De mielőtt belekezdenék, emlékeztetek mindenkit arra, volt már olyan, hogy orosz játékosokkal teletűzdelt válogatott szert tett háromgólos előnyre a magyarral szemben, akkor annak 0-6 lett a vége...

Gulácsi Péter 5: Négyszer próbálkoztak az oroszok, három gólt kaptunk belőle. Talán az elsőnél, ha bemutat egy földöntúli bravúrt (amire ám bőven képes), akkor teljesen másképpen alakul a mérkőzés végkimenetele...


Willi Orbán 5: A három belső védő közül a legtöbbször ő volt a jobb oldali, abszolút középső védőként általában sokkal jobban szokott játszani, mint tegnap. Ő is, mint a társai, mindegyik gólnál  a közelben volt, de nem ért oda egyszer sem. Az első gólunknál viszont ő is parádésan indított.

Lang Ádám 5: Nem ez volt élete mérkőzése, ha azt játszotta volna, akkor legalább egyszer tisztázni tud. A három középső védővel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy nem csak ők tehetnek a kapott gólokról, hanem a teljes csapat védekezése.

Szalai Attila: 5: Nem lógott ki a hármas sorából, de ez most nem feltétlenül dicséret, hanem annak a jelzése, hogy pontosan úgy játszott, ahogy a két társa. Törökországban jobban teljesített, a két mérkőzés alapján az a sejtésem, hogy Rossi nem utoljára számolt vele.

 


Bese Barnabás 5: Tegnap látszott igazán, hogy Fiola Attila mennyire jól játszott Törökországban. Sem a posztját, sem az ütemet nem érezte, viszont az utolsó harminc percre az ő játéka is jelentősen följavult, olyannyira, hogy gólpasszt fejelt Nikolicsnak, emiatt nem lett 4-es az osztályzata.

Nagy Ádám 6: Szokásához híven rengeteget futott, igyekezett labdákat szerezni, ha meg már nála volt, akkor azokat jól játszotta meg. Szoboszlai után benne bíztak meg a legjobban a társak, ha építkezni kellett.

Sigér Dávid 5: Ez most nem az ő meccse volt abban az értelemben, hogy túl sok emlékezetes pillanatot nem tudott hozzátenni a támadójátékunkhoz. A cseréjében az is szerepet játszott, hogy frissíteni akart Rossi középen, szerintem rá (is) gondolt a meccs után a kapitány, amikor azt mondta, voltak, akik fáradtan mozogtak a mérkőzésen. A szünetben Kalmár Zsolt (5) váltotta, igyekezett, de a mutatottnál tud ám sokkal hatékonyabb is lenni.

Szoboszlai Dominik 7: Parádés indítása, passza, beadásai voltak (például a második gólunknál), arról nem ő tehetett, hogy a legtöbb esetben nem igazán tudtak mit kezdeni a labdáival a társak. Nehéz egy karmester élete akkor, amikor csak ő tud átlag felettit hozni. Gyorsabb, lendületesebb volt minden magyarnál, a meccs jelentős részében olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mint amikor Lionel Messinek nincsen társa az argentin válogatottban. Arról nem beszélve, hogy többször nem csak egy ember vigyázott rá...

Holender Filip 5: Technikailag nem volt gond vele, de a lendület és az erő benne sem közelítette meg azt, amit Törökországban mutatott. A szélső védekezése sem volt a leghatékonyabb.


Salllai Roland 6: Fürge és gyorsa volt, amikor csak lehetett, rajta sem volt érezhető az, hogy ne bírta volna erővel is dinamikával a kettős terhelést. Keresték a társak a labdákkal, ám az orosz védekezés már a feléje irányuló passzsávokat is igyekezett lezárni. Sokszor mozgott üresbe, ám nem mindig vették észre a mieink. Gólja remek megoldás volt.

Szalai Ádám 4: A törökök elleni meccs után azt írtam róla, ki nem hagynám a válogatott kezdőjéből, mert olyan, mint a bevetési egység a háborúban, addig kell harcolnia, míg megérkeznek a társak, de akkor is, ha nem jönnek. Tényleg egyenlíthettünk volna a végén, de az oroszok második gólja volt a döntő szerintem, azt meg az ő kapitális hibája után szerezték, ami miatt nem lett 5-ös az osztályzata. Az állításomat viszont továbbra is fenntartom, mert a helyére beállt Nikolicsról már bőven lemaradtak a védők, amikor gólt szerzett, és a végén az elfáradt orosz bekkektől akár megszerezhettük volna a harmadikat is. A fizikai állapotuk összezuhanásáért meg bőven felelős volt.

Legfrissebb híreink