Magyarország-Albánia: a két Szalai és Szoboszlai lett a végzetünk

Sokatmondó összefoglaló készült.

Forrás: Réti Zsolt

Bár matematikailag még van esélyünk arra, hogy a vb-selejtezős csoportunkban odaérhetünk a második helyre (meg ott van még a nyomon követhetetlen Nemzetek Ligája is), jobban jár mindenki, ha belenyugszunk a fájdalmas ténybe, hogy Magyarország a következő világbajnokságon sem lesz ott.

Ahhoz, hogy maradhasson esélyünk a pótvizsgára, le kellett volna győznünk tegnap este a fájóan üres Puskás Arénában Albániát, a magyar válogatott viszont most is 1-0-ra kikapott, mint a két garda legutóbbi, egymás elleni mérkőzésén.

Az lehet, hogy amire a két edző utalt a találkozó után az igaz, azaz taktikailag érdekes, nyílt volt a meccs, de ez a valóságban azt jelenti, hogy a felek kiölik egymás játékát, így az élvezeti színvonal az alacsony. Persze jobb lett volna, ha csak mi villogunk, de mi ezt nem tettük meg, és egyébként az albánok sem.

A focit meg a gólok, a cselek, a lövések, a fejesek és a bravúros védések miatt szereti és figyeli mindenki, ezek meg mind a támadófoci szülöttjei, a területszűkítésre, a masszív védekezésre és a társaira, amik megölik a játékot, csak a szakbeliek kíváncsiak. 

Sokatmondó, hogy az M4 Sportnak a találkozóról készült összefoglalójába az első félidőből egyetlen jelenet sem került bele, cserébe a másodikból sem túl sok.

Most következzék az 1999-ben alapított nb1.hu legrégebbi rovata, az Osztályozónapló, amiben azokat a játékosainkat értékeljük, akik legalább 30 percet a pályán voltak.

Gulácsi Péter (6): Amit lehetett megtett ismét Magyarországért, voltak olyan védései, amiket ha nem tud bemutatni, szót nem szólhat senki, hogy gólokat kapunk. Sajnos Broja lövése tökéletes volt, mind az ereje, mind a lövés üteme és a helyezése is. Csak ott férhetett el a labda, és el is fért...


Loic Nego (5): Ha volt benne lendület, akkor azt jól titkolta, mert nem igazán tudta segíteni a támadásokat. A 46. percben megtette, az volt kábé az egyetlen játékból kialakult támadásunk. A védekező részével nem volt gond a játékának.

Botka Endre (6): Az egy szem támadásunknál ő nyargalt végig a pályán és adott be remekül jobbról. A védekező részét ő is megoldotta a feladatának, de neki sem ez a mérkőzés volt élete legnehezebb erőpróbája. Legfeljebb az egyik legfájdalmasabb...

Orbán Willi (5): Rossi azt mondta pénteken, ha nem lázas, akkor játszhat, mert már annyi meccsen bizonyított életében, hogy szükségünk van rá. Fejese után Szalai Attila majdnem gólt lőtt, de a mi kapunk előtt többször lemaradt, párharcokat is veszített.

Szalai Attila (3): Nem azért volt az egyik leggyengébb láncszem, mert pár lépésről nem talált a kapuba, hanem a kapott gólunk előtti hibái miatt, amiből az első volt a legzoralabb. A világ egyetlen védőjét sem rajzolhatja meg ugyanaz a csatár egy támadáson belül háromszor, vele most ez megtörtént. És ez lett a végzetünk!

Nagy Zsolt (5): A sajtóhelyen mindenki azzal foglalkozott a kezdés előtt, hogy a kezdőcsapatban kapott helyett, ami jelzi, hogy kábé senki nem számított erre. Nem neki kellett volna megnyernie a meccset, nem ez volt a feladata. Ami volt, azt nagyjából megoldotta, ám az a bizonyos plusz belőle is hiányzott.

Nagy Ádám (4): Nagyon fontos, nem is darabja, hanem pillére a válogatottnak, de a szombat esti finoman fogalmazva sem az ő meccse volt. Reméljük, nem az a gond, hogy a sokkal erősebb angol másodosztályból az olasz másodosztályba igazolt...

Schäfer András (4): Az Eb magyar felfedezettje és hőse volt, szombat este viszont nagyon messze volt a nyáron bemutatott játékától és lendületétől. Nem a hozzáállásával volt baj nála sem, hanem a formájával...


Sallai Roland (4): Nem volt ott előtte Szalai Ádám, nem is kapott annyi labdát, amit megjátszhatott volna. Azoknak a területeknek a megnyitása is hiányzott a számára, amiket a csapatkapitány szokott „észrevétlenül” megtenni.

Szoboszlai Dominik (3): Az ötvédős rendszerben nem biztos, hogy helye van a magyar válogatott kezdőjében, mert szerintem ha 4 középpályásunk lenne, és ő lenne az egyik belső, vagy (két) ék mögötti karmester, sokkal jobban játszhatna, mint általában balról indulva. Onnan ugyanis csak két irányba, előre és befelé tud támadást építeni, sok szituációtól messze van, amiket az ő tudásával meg tudna oldani. Sokat dolgozott a visszatérésért, várható volt, hogy lesz egy hullámvölgye (ő is csak ember), emiatt történt az, hogy a Lipcsében is volt kispados. A képességei viszont továbbra is adottak.


Sallói Dániel (4): Ott volt a lábában a gólszerzés lehetősége, ám sajnos nem talált a kapuba a 46. percben... Nem az eredeti posztján játszott, ment akart, még lendülete is volt, de az említett szitunál jobban kellett volna céloznia, mert 0-0-nál az volt az első helyzetünk és lehetett egyébként előre is tudni, hogy nem lesz túl sok gólszerzési lehetőségünk. A helyére Schön Szabolcs (4) állt be, aki szintén nem onnan kellett feltétlenül, hogy induljon, ahonnan azt megszoktuk tőle. És nem is volt senki, aki területet nyisson neki Szalai Ádám hiányában...

 

Legfrissebb híreink