Kihagyhatatlan láncszeme lett a magyar válogatottnak

Íme, az Osztályozónapló!

Forrás: Réti Zsolt

„Szörnyű volt!”

Ez volt a leglényegesebb kijelentés Szalai Ádámtól, a magyar válogatott csapatkapitányától, miután lefújták az Andorra elleni vb-selejtezőt, amit 2-1-re nyertünk meg.

Fontos azonban tudni, hogy a lefújás utáni, azonnali tévés nyilatkozatoknak az a lényegük, hogy az edzők és a játékosok még a mérkőzés hatása alatt, elsősorban érzelemből nyilatkozzanak, ne feltétlenül lehiggadva és már racionálisan (Marco Rossinál ez pont fordítva működött, őt a találkozó utáni sajtótájékoztatón ragadták el az érzelmei, ami a tévés nyilatkozata után vagy 20 perccel kezdődött el).

Szalai Ádám viszont nem tévedett sokat. Mert a magyar válogatott jól kezdett, 17 perc alatt kétgólos előnyre tett szert, de nagyjából 30 perc után igencsak akadozóvá vált a támadójátékunk, és a végén még izgulnunk kellett amiatt is, nehogy Andorra kiegyenlítsen.

A németek ellenünk izgultak Münchenben az Eb-n a lefújás előtti pillanatokban, mi meg most Andorra ellen. Tehát ismét bebizonyosodott a régi bölcsesség, hogy amit egyszer ad az élet, azt utána visszaveszi, vagy amit elvett, azt visszaadja.

Most következzék az 1999-ben megalapított nb1.hu legrégebbi rovata, az Osztályozónapló, amiben azokat a játékosokat értékeljük, akik az adott találkozón legalább 30 percet a pályán voltak.

Dibusz Dénes (0): Mindent elmond Andorra játékerejéről, hogy gyakorlatilag semmi dolga nem volt. A röhejes öngólról, amit szerencsére nem adtak meg, illetve a végén kapott gólról sem tehetett.


Botka Endre (7): Az NB I legértékesebb magyar játékosának gondolom, továbbra sem értem, miért nem játszik a magyarnál erősebb bajnokságban. A védekező részét ismét jól megoldotta a feladatának, az első félidőben helyzete is volt a remek fejes gólja előtt, ami az első találata volt a válogatottban. Előbb a Kispestben, majd az FTC-ben lett nélkülözhetetlen elem, ezt az utat járta be a magyar válogatottnál is.

Lang Ádám (5): Talán menthetett volna a kapott gólnál, ám hatalmas volt a tömörülés, így ezt joggal elvárni nem lehetett tőle. A röhejes, végül meg nem adott öngólnál meg a teljes védelem hibázott.

Fiola Attila (5): Ez már inkább volt az ő posztja, mint a bal oldali futó és egyben szélső védőé. És ez még akkor is igaz, hogy roppant gyenge ellenfél ellen a védők nem nagyon tudnak kiemelkedően jól játszani, csak akkor, ha a támadásokból kiveszik a részüket. Sokkal jobban járna a magyar válogatott a következő mérkőzéseken, ha továbbra is középen lenne feladata a védelemben.

Szalai Attila (5): Érdekes a megítélése, mert príma és bosszantó megoldása is voltak szép számmal. Egészen fain zsugát adott az első gólunk előtt Sallainak, akit felrúgtak és 11-est kaptunk, ugyanakkor rontott el ziccert, a komikus, végül meg nem adott andorrai gól előtt meg ő passzolta el könnyelműen a labdát.


Kleinheisler László (4): Robotolt, ment előre becsülettel, de betömörülő, szinte csak a védekezéssel törődő ellenfél ellen ez a fajta játékstílus nem hoz túl sokat a konyhánkra, mert támadnunk és nem védekeznünk kell. A szünetben Szoboszlai Dominik (6) váltotta, aki meccs utáni nyilatkozatában, érzelmektől fűtve azt mondta, hogy nem azt a Szoboszlait láttuk (a meccseken), akit látnunk kellene. Önmaga, érzelemtől vezérelt értékelésénél jobbnak gondolom a játékát, mert jó labdákat adott, veszélyes szabadrúgása és olyan szöglete is volt, ami igen élesre sikeredett. Neki sem a szélről kellene feltétlenül indulnia, középről veszélyesebbnek, jobban irányítani tudónak tűnik, ha támadó felfogásban kell játszanunk.

Nagy Ádám (5): Az ő stílusa sem az ilyen ellenfelek ellen jön ki látványosan, mert nagyon szűrnie nem kellett, a támadások levezénylése meg nem az ő feladata volt. Fontosságát viszont az mutatta meg, hogy a lecserélése után egyre inkább megállt az addig sem túl olajozott gépezetünk.

Schäfer András (4): Akart, ment, tette a dolgát, de talán most játszott a leggyengébben, amióta a kezdőcsapat tagja. Ettől még persze a magyar foci egyik fontos reménysége, de a saját jövője szempontjából is fontos lenne, ha ilyen meccseken mindig kiemelkedően tudna teljesíteni.


Sallai Roland (6): Kiharcolt egy 11-est, gyorsan elvégzett egy szögletet, jó helyzetfelismeréssel, amiből Schön gólpasszt adott Botkának. Megtette, amit a haza 45 perc alatt megkövetelhetett tőle. Sallói Dániel (4) váltotta a szünetben, akinek volt lehetősége a gólszerzésre, de érződött rajta, hogy még nincsen nagyon összeszokva a társakkal.

Szalai Ádám (6): Nagyon fontos volt, hogy belője a 11-est és az is, hogy a második találatunknál lekössön két védőt. Mivel ez a két gól döntötte el a meccset, 6-ost kap, de az utolsó 73 percben ennél az osztályzatnál halványabb volt.

Schön Szabolcs (4): Adott egy gólpasszt, fürge próbált lenni végig, de talán rá volt nagyon igaz az, amit Rossi mondott, hogy sokan öncélúan is játszottak kétgólos vezetésünk után, ami majdnem megbosszulta magát.

Legfrissebb híreink