Kicsinált az egyik kedvencem a tegnapi vb-döntőm 93. percében – videó

Dzsidda és Abdullah király legendája helyett!

A magyar meccsek után számomra még mindig a világbajnokság következik a sorban. Elvarázsol, hogy különböző kultúrák találkoznak egymással a pályán, a lelátón és a meccsek előtti és utáni forgatagban. 
 
A világbajnokságok két halmazra oszthatóak abban az esetben, ha nincsen ott a magyar válogatott. 
 
Az első: ha van vagy lehet Argentína-Brazília, akkor számomra az a vb-döntő, akármelyik szakaszában rendezik is meg a seregszemlének, ha nincs, akkor a következő, vb utáni első argentin-brazil az. De a lényeg: ez az egy meccs számít csak a világbajnokságon, sem előtte, sem utána semmi! 
 
Második: Argentína a kedvenc, ha kiesik (vagy más meccsek vannak) Uruguay és Mexikó következik, majd az összes latin-amerikai csapat, kivéve természetesen Brazíliát!
 
Nos, tegnap játszottunk a brazilokkal, pontosabban ők velünk. De nem Argentínában vagy Brazíliában. Nem! Csak azért sem! Minek? Végül is a két nép tagjai érdemlik meg a legjobban, hogy a helyszínen láthassák a kedvenceiket, igaz? A nagy francokat! Ez csak az álomban természetes és nekünk…
 
Szóval a meccset sikerült Dzsidda városában megrendezni, ami a labdarúgás szakmai szempontjait figyelembe véve a totálisan érdektelen Szaúd-Arábia második legnagyobb városa (elővárosokkal együtt 4 millióan lakják) a Vörös-tenger partvidékén. A stadiont pedig magáról Abdullah királyról sikerült elnevezni…
 
Szóval tegnap volt az én kis vb-döntőm, amin Lionel Messi nélkül álltunk fel. A csatárunk végre Icardi volt, ott volt mellette Dybala és Correa is, de a legveszélyesebb játékosunk Lo Celso volt, aki mindkét félidőben gólt szerezhetett volna. 
 
Amúgy (és ez nekem szívfájdalom, de attól még tény) a brazilok már az elejétől kezdve lendületesebbek, akaratosabbak voltak, inkább az ő elképzeléseik voltak érvényben, ezért megérdemelten győztek 1-0-ra.
 
A gól nyilván a 93. percben esett és nyilván az a Miranda stukkolta, aki a kedvencem volt az Atlético Madridban, majd átment a másik kedvenchez, az Interbe. Innen üzenem neki, hogy továbbra is tiszta szívből szorítok a sikeréért.
 
 
A meccs amúgy nem volt az igazi. Nem azért, mert kikaptunk. Akik ismernek, tudják, nem azért szurkolok, hogy a meccs közben és után az én kis rezge lelkemnek (nem az!) jó legyen. Ez nem én vagyok. Én azért szurkolok, hogy akiket kedvelek, és akik őket kedvelik, boldogok legyenek. Ha kikapunk, akkor meg még jobban szurkolok tovább, már csak azért is, és közben azokat sajnálom, akik szomorúak a zakó miatt.
 
De egy biztos: akármilyen gyönyörű hely is Dzsidda, akármilyen lenyűgöző az Abdullah királyról elnevezett stadion, egy valami tutira hótziher: ez a meccs végtelenszer élvezhetőbb lett volna, ha Brazília vagy Argentína bármelyik katlanjában rendezik meg.
 
FELKÉSZÜLÉSI VÁLOGATOTT MÉRKŐZÉS
BRAZÍLIA–ARGENTÍNA 1–0 (0–0)
Dzsidda, Abdullah király Stadion. V: Brych (német)
BRAZÍLIA: Alisson – Filipe Luís, Miranda, Marquinhos, Danilo (Fabinho, 53.) – Coutinho, Casemiro, Arthur – Neymar, Firmino, Jesus (Richarlison, 65.). Szövetségi kapitány: Tite
ARGENTÍNA: S. Romero – Saravia, Otamendi, Pezzella, Tagliafico (Acuna, 81.) – Paredes, Battaglia, Lo Celso (Salvio, 73.) – Dybala (L. Martínez, 58.) – Icardi (G. Simeone, 88.), Correa (R. Pereyra, 67.). Szövetségi kapitány: Lionel Scaloni
G: Miranda (93.)

Legfrissebb híreink