Katar érdektelen, Ecuador laza, a döntő a Puskásban lesz és ma

Élménybeszámoló a világbajnokságról.

Forrás: FIFA World Cup/Facebook

A világbajnokság számomra szent dolog!

Egyrészt azért, mert a futballkultúrák találkozása (hiszek abban, hogy színesebb – de nem mindig látványosabb – stílusok képviselői mérik össze a tudásukat, mint az állandóan látható európai klubváltozatában), másrészt azért, mert olyan csapatokat is láthatok, melyeknek a játékait csak négyévente követem figyelemmel.

A mostani világbajnoksággal kapcsolatban viszont vannak fenntartásaim, de csak kis részben képezik ezt sportszakmai szempontok – viszont csak az utóbbiakkal foglalkozom ebben a dolgozatomban.

Nekem bejön, hogy nem nyáron, azaz akkor van a világbajnokság, amikor egy évadban harmadszor kell csúcsformában lenniük a játékosoknak. Egyszer ugye a legtöbbüknek (az Európában játszóknak a legintenzívebben, mert a mi földrészünkön a legerősebb a klubfutball) bomba teljesítményt kell nyújtaniuk az egyesületeikben ahhoz, hogy adott csoportkörből továbbjussanak, de így kell tenniük a tavasz derekától is a hazai porondon, illetve a nemzetközin is, ha szükséges még.

Ilyen kifacsarások után rendezték meg eddig mindig a világbajnokságokat (az idő előre haladtával egyre nagyobb probléma lett a nem megfelelő erőnlét és forma), most viszont akkor kerül rá sor, amikor elméletileg az egyik legjobb periódusaikban vannak a játékosok.

Az üzlet miatt viszont sok olyan csapat szerepel a világbajnokságokon, melyeknél meg erősebbek nem jutnak ki, de hangsúlyozom ismét, hogy azzal a filozófiai elvvel nincs bajom, hogy minden földrész a lehetőségeihez mérten (értsd országok száma) a lehető legmegérdemeltebben képviselteti magát, mert imádom, hogy minél több futballkultúra találkozik egymással.

Viszont a tény az tény és ezt Katar kapásból be is bizonyította…

Katar számomra az egyik olyan válogatott, amelyiknek a „játékát” legszívesebben nem nézném, a nyitómeccsen is olyan teljesítménnyel rukkolt elő, amit finoman fogalmazva sem lehet játéknak nevezni.

Ecuadorral semmi bajom, mert ha Magyarország nincs ott a világbajnokságon, akkor Argentínának szurkolok, utána Uruguaynak és Mexikónak, majd egyenlő sorrendben a latin-amerikai térségek válogatottjai következnek, kivéve a brazilokat, akikről viszont elismerem, hogy a mostani seregszemlének is a legnagyobb esélyesei, de még azt is, hogy nem lehet semmilyen szinten kicsinyíteni az egyetemes labdarúgásért tett érdemeiket.

Mivel a nyitómeccsen csak az egyik válogatott érdekelt, ezért nem történt meg velem az, hogy nem ettem mondjuk két nappal kezdés előtt úgy, hogy még aludni sem tudtam rendesen, mint amikor mondjuk a magyar válogatott vagy a hiányában a világbajnokságon vagy bármilyen másik tornán, Argentína játszik.

Költői túlzás lenne azt is állítanom, hogy a meccs közben többször is az infarktus kerülgetett volna, mert ez egészen pontosan egyszer sem következett be.

Ecuador pont úgy teljesített, ahogyan azt szeretem a latin-amerikai csapatoktól/válogatottaktól. Az ellenfelefük piszok gyenge volt, ezért pláne lazák lehettek, akkor sem vágtak a játékosai egy jó nagy hátast, amikor a 3. percben a videóbíró megfosztotta a vezetéstől.

Ekkor ugyanis már végleg bőven lehetett tudni, hogy nincs egy súlycsoportban a két válogatott, annak ellenére, hogy a világranglistán alig pár hely választja el egymástól a két nemzetet. Ennek oka az, hogy Ecuador nehezebb gárdák ellen játszik a selejtezőkben, nem hinném, hogy ezt bárkinek is bizonygatni kellene.

Ecuador megérdemelten jutott hamar kétgólos előny birtokába, a játékosai, mivel a szurkolói álmokkal ellentétben fizikailag képtelenség mindig 100%-osan teljesíteni, visszavettek a tempóból és arra is ügyeltek, nehogy megsérüljenek.

Katarnak esélye nincs továbbjutni, Ecuador, az esélyeknek megfelelően, Szenegállal küzd majd a második helyért, bár nyilván rengeteget számít majd ebből a szempontból, hogy mi lesz a holnap délutáni Szenegál-Hollandia (kezdés 17 órakor).

Hétfőn 14 órakor startol majd el az Irán-Anglia, kábé pont egy Katar-Ecuador jellegű összecsapásra számítok vagy még nyugodtabb focizgatásra. A Szenegál-Hollandia és az USA-Wales párosítások viszont valódi izgalmakat is tartogathatnak.

Kedden délelőtt meg bemutatkozik Argentína (Szaúd-Arábia ellen, 11-kor kezdődik), így az biztos, hogy hétfőn már egy pillanatra sem leszek beszámítható…

Addig viszont szurkolok a magyar válogatottnak az aktuális mérkőzésén (kezdés 20.15-kor Görögország ellen a Puskás Arénában) pontosan ugyanúgy, ahogyan mindig is teszem, ha akármilyen jellegű találkozón kell pályára lépnie.

Mert a világ legfontosabb válogatottjának mindegyik mérkőzése egy világbajnoki döntővel ér fel a számomra!

VILÁGBAJNOKSÁG, KATAR
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
A-CSOPORT
Katar–Ecuador 0–2
Al-Hor, Al-Bajt Stadion, 67 372 néző. V:
Orsato (olasz)
Katar: al-Sib – al-Ravi, Huhu, Ab. Hasszan – Pedro Miguel, Budiaf, Hatem, H. Ahmed – al-Hajdosz (Vaad, 72.), Ali (M. Muntari, 72.), Afif. Szövetségi kapitány: Félix Sánchez
Ecuador: Galíndez – Á. Preciado, Félix Torres, Hincapié, Estupinán – Plata, S. Méndez, M. Caicedo (Franco, 90.), R. Ibarra (Sarmiento, 68.) – E. Valencia (Cifuentes, 78.), E. Estrada (K. Rodríguez, 90.). Szövetségi kapitány: Gustavo Alfaro
Gólszerző: E. Valencia (16. – 11-esből, 31.)

Legfrissebb híreink