Elfogult beszámoló a világ legnagyobb és legszebb stadionjáról – képek, videók

„Laci bácsi, ööööö…..” – kérdeztük az elnöktől, aki válaszolt!

BEVEZETŐ 1
Kétfajta sportújságíró létezik. Az egyik halmazba azok tartoznak, akik titkolják/nem vállalják fel, hogy melyik csapatnak, csapatoknak szurkolnak, a másikba meg értelemszerűen azok, akik igen. Én az utóbbiak táborát erősítem, bárhol, bármikor, bárki előtt felvállalom, hogy Vasas-szurkoló vagyok!
 
BEVEZETŐ 2
Vízió szó jelentése: nem létező dolog, amit csak az elménkben látunk; látomás, ábrándkép.
 
BEVEZETŐ 3
Az emberek nem emlékeznek mindenre tűpontosan, ám az emlékképeik valóságfolyammá válnak és megszépülnek!
 
 
Az apu tehet mindenről!
 
Ő vitt ki oda, ő mondta, hogy a Vasas a világ legjobb csapata és azt is ő állította, hogy a Vasasé a világon a legnagyobb stadion, és azt is, hogy a Vasasnak van a világon a legjobb szurkolótábora.
 
Fogalmam nincs, melyik rivális ellen játszottuk az első meccsünket, amikor először kivitt, és azt sem tudom, hogy mi lett a meccs végeredménye. Megkérdezhettem volna tőle, de akkor ez a(z emlék)riport nem lenne teljesen őszinte. Arról vannak halvány emlékeim, hogy a Farkas Jancsival focizom a Zámori utcában a kertünkben és, hogy a nővéremet meg akarta venni a szüleimtől, mert annyira imádta, meg arra is, hogy a Mészöly Kálmánnal mindig találkoztunk.
 
 

null

null

 
A legjobban viszont arra emlékszem, hogy igazából tökre nem érdekelt, hogy mi zajlik a pályán. Mert nem ez ragadott meg. Ültünk a Fáy utcában a Nyugati-lelátón, és a stadion más csapat drukkereinek egyáltalán nem a legnagyobb és a legszebb volt a világon, a Vasas sem nyert túl sokszor, akár otthon játszottunk és láttam őket, akár a rádióban hallgattam a körkapcsolást, amikor idegenben játszottunk.
 
Engem az érdekelt, amit magammal szemben láttam. Volt egy nagyobb tömeg, egy csoport és ők az egész meccsen kiabáltak. Minden kiáltásukban benne volt, hogy Vasas, meg az, hogy hajrá, ráadásul tapsoltak, papírdarabokat dobáltak a pályára, és ha gólt rúgtunk, a játékosaink szinte mindig eléjük rohantak ki ünnepelni.
 
Amikor megkérdeztem aput, hogy ők kicsodák, azt mondta, hogy ők azok, akik a legjobban szeretik a Vasast. Ez volt életemben eddig az egyetlen pillanat, amikor azt gondoltam, hogy apu nem mond igazat. Mert akkora már én szerettem a világon a legjobban a Vasast! Viszont, ez volt az a momentum, amikor életemben először és utoljára komolyan vettem valamit. Valamit, ami egy elhatározás volt. Arról szólt, hogy azok közé akarok tartozni, akik utánam (és az apu után) a legjobban szeretik a világon a Vasast.
 
Fater odakerült 91-ben a klubhoz, mint technikai vezető és egy Győr elleni meccsünk előtt, megkérte a nővéremet, hogy vigyázzon rám, ameddig dolgozik. A nővérem is ismerte a Sesét (továbbra is nyugodj békében, drága barátom!), aki azt mondta, hogy bevisz minket a táborba.
 
„Nem kell félned, a Sese ismeri a nagyokat, akik mindenkit megtudnak verni, ha szidják a Vasast!” – mondta a nővérem, és remegő lábakkal és kezekkel, fázva a 30 fokban, kiszáradt ajkakkal elindultam velük a táborba.
 
Annak a 100 vagy 150 méternek a megtétele meg olyan sokáig tartott, hogy azt hittem, soha nem érünk oda. Az első lépéseknél egyáltalán nem akartam, hogy ez bekövetkezzen, de amint közeledtünk, valami olyan érzés kerített a hatalmába, mint azelőtt még soha. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi volt az, de most, ahogy írtam ezeket a sorokat, pár percre megálltak az ujjaim…
 
És az az érzés végleg beszippantott!
 
A következő dolog, amire eszméltem, az volt, hogy a nővérem már nem fogja a kezemet, nem látok semmit a meccsből, de olyan elánnal üvöltöztem azt, amit a többiek, hogy onnantól kezdve sehol máshol nem akartam lenni soha többet. És innentől kezdve végig ott voltunk!
 
 

null

null

 
Láttam felnőtt férfiakat, nőket, apákat, anyákat, gyerekeket, akik sírtak, ha a Vasast gólt kap vagy kikapott. Én is így tettem minden alkalommal. Viszont ha gólt lőttünk vagy nyertünk, akkor én voltam a világ legboldogabb embere, mert ugye nálam jobban még soha senki nem szerette a Vasast!
 
Megismertem a Töfit, a Szűcs Mikit, a Romanszky Józsit, a Totit, a Marcsit és a Janit, az Injekció Atit és a Csepelt, a Szolnoki Balázst és a Benkő Lacit, a Törpét és a többieket. És hát persze a Garrinchát, akinél erősebb és jobban verekedő Vasas-szurkoló soha nem létezett a világon és nem is fog.
 
Teltek múltak az évek, szerelmek jöttek és mentek, de egy dolog soha az életben nem változott. Mégpedig az, hogy semmi más nem érdekelt a Vasason kívül!
 
Ezek a gondolatok, emlékek jutottak az eszembe, amikor ma délelőtt a Fáy utcába tartottam, az új Illovszky Rudolf Stadion sajtóbejárására. És arra is gondoltam, hogy a büdös életben nem fogok megjegyezni semmit abból, amit majd ott elmondanak, ezért a cikk alján idézem majd az MTI hivatalos jelentését, hogy információkkal is tudjak szolgálni.
 
Nem először voltam az új stadionunkban. Voltam akkor is, amikor a szurkolóknak (ők hívtak meg rá, amiért örökké tartó hálás köszönet!) a klub először mutatta meg az épülőben lévő létesítményt, voltam pár hete is egy sajtótájékoztatón, amikor Angyalföldre hazatért híres serlegeket, relikviákat mutatott be a klub.
 
De ez a mai túra más volt!
 
Amióta albérletbe kellett költöznünk, azóta nem voltam Vasas-meccsen, egyrészt azért, mert nekem a hétvégén van a legtöbb munkám, másrészt meg azért, mert a Vasasnak Angyalföldön van az állandó otthona, nem máshol az átmeneti.
 
Úgy kezdődött a mai sajtóbejárás, hogy volt egy hivatalos rész, amiről semmire nem emlékszem, és mivel tudtam, hogy így lesz, ezért az egészet élőben közvetítettem a Facebookon, hogy majd én is visszatudjam nézni/hallgatni. 
 
 
 
 
Aztán elindult a séta és sikerült átkerülnöm egy még brutálisabb dimenzióba, hogy még annál is kevesebb elmondott dologra voltam képes odafigyelni, mint addig.
 
Pedig éreztem, hogy Hegyi Iván most is akkora sztorikat és tényeket mond fejből a Vasasról, mintha maga lenne az életre kelt piros-kék Vasas Wikipedia, hogy Salát Zalán Péter műszaki vezető (szintén a Vasas Táborban nőtt fel) és Sztranyák Zsófia tervezőgrafikus, rézkarcművész olyan apró részleteséggel mesélik el az elkészült létesítmény legapróbb részleteit is, mintha gyermekeik csínytevéseit kellene felsorolniuk.
 
 

null

null

 
Összesen 36 oldalnyi dokumentumot kaptam a Vasastól azért, hogy minden részletre kiterjedően be tudjak számolni az új Illovszky Rudolf Stadionról.
 
Ám erre én képtelen vagyok!
 
Mégpedig azért, mert teljesen átjött, amit el akartak érni az új arénával.
 
Belehalok, de sajnos azt gondolom és a tények is ezt mutatják, hogy a Vasas soha nem lesz bajnok vagy Magyar Kupa-győztes, ameddig élek és lehet, hogy utána sem (összesen egy MK-győzelmet sikerült elérnie a klubnak, amióta figyelgetek a világban, ám arra nem emlékszem pontosan, mert 86-ban még eléggé kisdrazsé voltam), de lett egy olyan otthonunk, ami tényleg a miénk.
 
Benne van a dicső múltja és a piros-kék lelke, minden kvantumnyi részecskéjében. 
 
Pénteken lesz a hivatalos megnyitóünnepség a DAC elleni meccsel a fókuszban, de biztos vagyok benne, hogy elsőre képtelenek lesznek minden apró részletet felfedezni és feldolgozni a Vasas-szurkolók. 
 
Az egész egyébként Markovits Lászlónak, a Vasas SC ügyvezető elnökének a víziója. Ő álmodta meg, hogy mit és, hogyan lenne jó megcsinálni. Markovits kétszer volt magyar bajnok teniszben, az édesapja, Kálmán, meg kétszeres olimpiai bajnok vízilabdában. Az elnökünk az apjától örökölte meg a Vasas imádatát és nála több harcom senkivel sem volt (piszok kemény csörték is voltak ám!) az elmúlt 20 évben, amióta az nb1.hu meg lett alapítva.
 
Nálam jobban senki nem tudja tehát, mennyire félti és szereti a Vasast, szívből csinálja, amit csinál és nem más elvtől, elvektől vezérelve. Voltak és lesznek is hibái, de ma láttam rajta, hogy teljesen meg van fogva.
 
Két-három mondatot sikerült vele váltanom az összejövetel alatt, az egyiket már most elmesélem. Amikor a régi stadionról készült képek előtt álltunk az egyik folyosón, toltam egy szelfit, majd az alábbi párbeszéd zajlott le közöttünk:
 
„Tudtam, hogy leragadsz a régi tábor előtt” – mondta Markovits, mire én: „Atyaég, mennyi füstbombát léptettem működésbe itt, ti meg fizethettetek miattam az MLSZ-nek…”.
 
A válasza csak egy mosoly volt…
 
Ezekben az időkben már nagyon vártam, hogy átérjünk a Keleti-lelátó alá, ahol az a sétány található, mely az apáról fiúra szálló szurkolói öröklődést/evolúciót eleveníti fel. Mert ugye általában mindenki annak a csapatnak szurkol, amelyiknek a faterja. Itt a falon olyan idézetek láthatóak, melyeken szurkolók mesélik el, hogyan lettek a Vasas drukkerei. Hátul, az ultrák lelátói alatt meg az angyalföldi, szervezett szurkolói szubkultúra fala van, de az még nincs kész, mert maguk a fanatikusok fejezhetik majd be.
 
 
 
Szóval ott voltunk az apáról fiúról sétányon, amikor Markovits a legjobban elérzékenyült. Akkor, amikor odaért az egyik legikonikusabb képhez (falfestéshez pontosabban), ami a Vasas-szurkolóvá válás életérzését a legjobban visszaadja. Mert ugye normális ember manapság magától nem kezd el szurkolni egy olyan klubnak, amelyik 77-ben lett utoljára bajnok, 86-ban kupagyőztes. Mégpedig azért, mert a szeretetért cserébe nem jár végleges sikerélmény.
 
Szóval Markovits ott állt és gondoltam csinálok vele egy villáminterjút, mert végre egy kicsit kettesben tudtunk lenni (arra akartam rávenni a kérdéseimre adott válaszaival, hogy mesélje el, mit érez), de az a kép olyan hatással volt rám (először láttam élőben és egyből apu jutott az eszembe), hogy életem kérdését sikerült neki feltennem, és lehet, hogy ő meg az élete válaszát adta rá:
 
„Laci bácsi, ööööö…..
Vasas!”
 
 
Soha nem leszünk bajnokok, soha nem leszünk kupagyőztesek, ha a jelenlegi erő- és egyéb viszonyokból indulok ki. Hiába mondta azt Domonyai László, a focicsapat ügyvezetője, hogy a cél az NB II-es bajnoki cím és így a feljutás az élvonalba, vannak pillanatok, amikor abban sem hiszek, hogy visszakerülünk valaha az NB I-be, vagy ha igen, akkor megint kiesünk és liftezünk tovább a két osztály között.
 
De lett egy olyan hangulatú és lelkületű otthonunk, amilyen senki másnak sincsen, és lett egy olyan közösségi terünk, mely sokkal többet ér minden NB I-es bajnoki címnél és Magyar Kupa-győzelemnél.
 
Az elsőségeket ugyanis megszerezhetik mások, de azok csak múlandó dolgok, mert mindig más győztesek voltak, vannak és lesznek!
 
De az Illovszky Rudolf Stadion a miénk és mindig is az marad!
 
Mert apáról-fiúra szállva vigyázunk rá! 
 
Illovszky Rudi bácsi minket úgy segéljen!
 
 
ÍME, AZ MTI SZAKMAI BESZÁMOLÓJA
 
Minden a Vasasról szól az új Illovszky Rudolf Stadionban, amelyet hivatalosan pénteken, a Dunaszerdahelyi AC elleni labdarúgó-mérkőzéssel avatnak fel a Fáy utcában.
 
Markovits László, a Vasas SC elnöke a média képviselői számára szervezett szerdai stadionbejárás előtt hangsúlyozta, a tervezésnél arra törekedtek, hogy a Vasas történelme, múltja és sikerei a létesítmény egész területén visszaköszönjenek. 
    
 
 

null

null

 
"Sok tehetséges és szorgalmas ember igazi csapatmunkájának az eredménye, hogy a stadion úgy néz ki, ahogy" - jelentette ki Markovits, aki külön köszönetet mondott a kormánynak azért, hogy a forrásokat biztosította.
    
Hegyi Iván kommunikációs igazgató szerint "ennek a stadionnak lelke van, mert igyekeztünk Markovits László elnök és csapatának vízióját valóra váltani".
    
"Az új Illovszky Stadion nem csupán egy mérkőzéshelyszín, hanem vizuális, történeti és művészeti megjelenítése annak, ami egy klubhoz való kötődést jelent" - fogalmazott a kommunikációs igazgató.
    
Hozzátette: a stadion 16 szektorát legendás Vasas-játékosokról nevezték el. A 12 hazai szektor Berendy Pál, Bundzsák Dezső, Csordás Lajos, Farkas János, Ihász Kálmán, Kárpáti Béla, Komjáti András, Mészöly Kálmán, Raduly József, Sárosi László, Szilágyi Gyula és Várady Béla nevét viseli. A vendégszektorok nevét pedig olyan játékosok adják, akik a Vasas mellett a négy fővárosi, nagy rivális klub egyikében is játszottak. A kettős kötődésű labdarúgók: Machos Ferenc - aki a Honvédot is erősítette -, Plattkó Ferenc (MTK), Szentmihályi Antal (Újpesti Dózsa), Takács II József (Ferencváros).
    
Kelemen Csaba, az új Illovszky Rudolf Stadion vezető tervezője azt emelte ki, hogy a tervezést is a ugyanez a vízió határozta meg.
    
"Ez nem egy nagy stadion, mégis igazi stadionhangulatot lehet érezni benne" - fogalmazott. Az aréna befogadóképessége 5145 fő. 
    
Salát Zalán Péter szerint - aki a projekt művészeti vezetője és a Vasas-táborban nőtt fel - olyan stadiont kívántak tervezni, amely a klub minden szurkolójának azt üzeni, hogy ez a Vasas-család igazi otthona. 
    
 
 

null

null

 
"Olyan formanyelvet hoztunk be, ami nem megszokott, a művészeti megjelenítés során kiemelten foglalkoztunk a fémmel, utalva arra, hogy a klubnak vasmunkás gyökerei vannak" - jelentette ki a művészeti vezető.
    
A stadionban megtalálhatók a Vasas által nyert legnagyobb trófeák, a legendás játékosok rézkarc portréi, falra festett szurkolói anekdoták, valamint 16 nagy méretű acéltáblán a klub történetének főbb eseményei. 
    
Domonyai László, a labdarúgócsapatot működtető kft. ügyvezető igazgatója kiemelte: a múlt heti tesztmérkőzésre 1200 szurkoló volt kíváncsi. Hozzátette, hogy csapatuk számára a magyar első- és másodosztály legfiatalabb keretével egyértelműen az NB I-be való feljutás a cél.
    
A Vasas pénteken avatja fel hivatalosan az új stadiont, 16 órától ingyenes családi programokkal, a Vasas és a Magyar Öregfiúk Válogatott mérkőzésével várják az érdeklődőket. Az ünnepélyes megnyitó 19.30 órakor kezdődik, a Dunaszerdahely elleni avatómérkőzés pedig 20.30-tól veszi kezdetét.
    
Az új Illovszky Rudolf Stadiont 2017 márciusában kezdték el építeni, a beruházás költsége 8,130 milliárd forint volt.

Legfrissebb híreink