Dzsudzsákból félig hamis hatos lett – múzeumban jártunk

Minden elismerés a PMFC-é!

Forrás:

Nemcsak azt nem lehet megszokni soha, hogy sajnos nem lehetnek szurkolók a meccseken, de azt sem, és az még egyenesen felháborító is, ha hülyének nézik az embereket.

Ültünk vasárnap 12.35-kor a Munkás-Loki kezdete előtt 10 perccel Pécs egyik parkolójában a kocsiban és próbáltunk ebédelni. Nálam jobban ember nem utálja a gyorséttermi kajákat, de sajnos olyan fura és fájdalmas időket élünk, ami miatt nem lehet sehol normálisan étkezni sem, kocsiban ülve meg pláne nem, ezért kénytelenek voltunk az egyik gyorsétterem bevételeit gyarapítani (jó kis magyar kifőzde helyett...), amikor arra lettünk figyelmesek, hogy az a szendvicsük, amit mindig venni szoktunk, ha ilyen helyzetbe kényszerülün, egész egyszerűen kisebb lett, mint mondjuk 3 hete volt.

„Legalább drágább nem lett...” - jelentettem ki a nálam majdnem 20 évvel fiatalabb Imi bácsinak a kocsiban, majd azt is elmeséltem neki, hogy ez ahhoz fogható átverés (nagyon szépen fogalmaztam), mint amikor az egyik holland sörmárka több mint 20 évvel ezelőtt kitalálta, hogy a korsó sör az nem 5, hanem 4 deci...

Akkor is öröm volt az ürömben, hogy az ára akkor még annak a kiszerelésű sörnek sem ment fel (beérték csak az űrmérték kisebbítésével – első lépésként...), cserébe viszont hamarosan a felesből is csak négy cent(es) lett, gyakorlatilag mindenhol (majd ennek az ára is feljebb ment...)

A szendvics méreténél már csak a sült krumpli illata, kinézete és íze volt borzalmasabb (szokás szerint), de ekkor még nem tudtam, hogy a kocsiban az eredeti műanyagpohárban otthagyott kólát nagyjából 2.5 óra múlva nem tudom majd meginni, mert az a folyadéknak nevezett valami egész egyszerűen nem lesz képes arra, hogy átfolyjon a szívószálon. 

Addig viszont átélhettem egy egészen jó kis hajtós meccset a PMFC és a DVSC játékosai között a Munkás legendás stadionjában.

Az ikonikus, klasszikus old school névjegyeket magán viselő stadiont (imádom az összeset) még 1955-ben adták át, de az újítás tulajdonképpen már akkor is késésben volt, mert a területén már korábban is játszottak futballmeccseket. A magyar labdarúgás egyik legfontosabb fellegváraként számon tartott PMFC 75-ben tette át ide a székhelyét a Verseny utcában található PVSK sporttelepről (ahová elméletileg megálmodtak egy új stadiont), de ami számomra a legfontosabb volt, a sporttelepen tényleg megállt az idő.

Játszott itt egyébként 86-ban UEFA-kupa meccset a Feyenoord (0-1), KEK-meccset 90-ben a Manchester United (0-1), de még válogatott mérkőzést is rendeztek benne 2002-ben, amikor a horvátok győztek 2-0-ra.

„A horvátok ott voltak jobbra a kapu mögött, én pedig mindig ott voltam, kissé balra szemben a vendégszektorban a kilencvenes években, amikor itt voltam meccsen. A komlóiak egyébként mindig a vendégben voltak, de ha jól tudom, nem csak akkor, amikor mi játszottunk itt” - meséltem el Imi bácsinak rögtön a legfontosabbat, amint a 6-os kapun bejutva eljutottunk a nekünk kijelölt helyünkre.

Azért is imádok vidékre mérkőzésekre járni, mert valami egészen elképesztően kedves és segítőkész emberekkel találkozhatom. Így volt ez akkor is, amikor megérkeztünk a PMFC, számomra tényleg imádnivaló stadionjához, kezdve a biztonságiakon át mindenkin át egészen Vereby-Csethe Bence sajtófőnökig, aki egyébként a kecskeméti barátjával, Nyitray Andrással karöltve a legtehetségesebb ebben a pozícióban Magyarországon.

 

„Egyébként még soha nem voltam itt úgy, hogy jó idő lett volna” - folytattam tovább, miközben egyre markánsabbá vált a légkört alkotó levegő közel vízszintes irányú áramlása, amelyet helyi nyomáskülönbségek hoznak létre, és amúgy mindenhol a világon.

A szél végül döntően befolyásoló tényező lett a mérkőzésen, amit egyébként azért nyert meg megérdemelten a Loki, mert a támadásokban határozottabb volt és nagyobb minőséget képviselt. Magáról a találkozóról ebben a cikkben írtam részletesebben:

Nagyon fontos, feszült rangadót nyert meg idegenben a Loki

 

Dzsudzsák Balázs egyébként ezen a mérkőzésen is hátrébb tolt középpályást játszott, amit sokan védekezőnek szoktak nevezni, én inkább félig hamis hatosnak és mélységi irányítónak nevezem. Egyrészt azért, mert ott van mellette az a Varga József, aki még mindig kábé 180 percet melózik egy 90 perces mérkőzés alatt, másrészt azért, mert Dzsudzsáknak nem az a feladata és amúgy a stílusa sem, hogy az ellenfél szervezőit rúgja ki a salakra  vagy fel a lelátóra, a labdába meg bikázzon bele egy akkorát, amekkorát csak tud és amerre áll. 

Dzsudzsáknak a labdakihozatalokban, az indításokban (keresztbe és előre is) kiemelt szerepe van, mert a Loki, Huszti Szabolcs és Toldi Gábor kinevezése óta magabiztos, elsősorban labdabirtoklásra épülő játékot igyekszik minél jobban játszani.

Az új stílusra való átállás természetesen Debrecenben sem megy könnyen (az én kis Atlético Madridom, annak ellenére, hogy vezeti a spanyol bajnokságot, legalább másfél éve képtelen átállni a látványos és gyors támadófocira, hiába ígérte ezt meg a világ valaha volt legjobb edzője, a felülmúlhatatlan Diego Cholo Simeone...), de a fejlődés jelei egyértelműen láthatóak.

A Loki az előző héten olyan kupameccset játszott az MTK ellen, ami simán megállta volna a helyét az NB I legjobb találkozói között (ebből a szempontból mindegy, hogy a kék-fehérek sikerét hozta az összecsapás), az NB II egyik legjobb és legszimpatikusabb csapata ellen meg jó meccsen nyert idegenben, irreális körülmények között.

A PMFC tavaly ilyenkor még NB III-as volt, a gárda a sírból hozta vissza magát a magyar futball térképére, mert áldozata volt jó pár éve annak, hogy több, az MLSZ által szabálytalanul működőnek vélt csapatot is kizártak az élvonalból, aminek köszönhetően lett 12 csapatos az NB I, a búcsúmeccsen a drukkerek meg eltemették a csapatot a kezdőkörben...

Vas László csapata fiatalokra, és a jelek és a látottak szerint megfelelő sportemberekre épít. Preklet Csaba megújult a PMFC mezében és a védelem tengelyében, de Bajner Bálint és Bartha László is mindig tud segíteni a tényleg tehetségeseknek, ha erre van szüksége a Munkásnak.

Toldi Gábor, Huszti Szabolcs segítője azzal kezdte az értékelését, hogy jó mérkőzést játszottak, és ebben teljes mértékben igaza volt. Azt is mondta, hogy a vezetés megszerzése után is kontrollálták a mérkőzést. Véleménye szerint előbb is lezárhatták volna az összecsapást, mert megvoltak erre a lehetőségeik.

Kérdésemre válaszolva Toldi megerősítette, hogy sokat birtokolták a labdát, kontrollálták a mérkőzést, több helyzetük volt, de a sportszerűen elismerte, hogy a hazaiaknak is volt egy-két lehetőségük. Azt is hozzátette, hogy kellemetlen stílusú ellenfél a Pécs. Arról is beszélt, hogy felívelt labdák és nagy bedobások jellemezték a hazaiak játékát.

A Loki későn cserélt, a kiállítás után, Toldi erről azt mondta, nem érezték, hogy bele kellene nyúlniuk a meccsbe. Azt is megválaszolta az nb1.hu-nak, hogy kis pihenőt kapnak a játékosok, de örülnek, hogy győzelemmel mehetnek bele a bajnoki szünetbe.

„Jók a törekvések, a játékosok vevők arra, amit játszani szeretnénk. A csapat alkalmas is arra, amit játszani szeretnénk, ez a meccs és az MTK elleni is ezt bizonyította. Jó úton haladunk, de a következő időszakban még javulhatunk, fejlődhetünk tovább” - válaszolta Toldi szintén az nb1.hu-nak.

Vas László azzal kezdte, hogy ezúttal is próbálták nyomás alá helyezni ellenfelüket, olyan játékot kiépíteni, ami kellemetlen a Debrecennek. Hozzátette, az első félidőben ezt meg is tudták valósítani.

„Kísértetiesen hasonlított a mérkőzés az első egymás elleni meccsünkhöz, akkor is gólt kaptunk az első kapura lövésből. Az első félidőben lezártuk a területet, jó helyeken szereztünk labdákat, de hiányzott az a minőség, ami ezekbe a helyzetekbe góllal párosult volna” - mondta Vas, aki hozzátette, a Loki van annyira jó csapat, hogy megőrizte az előnyét, majd kijelentette, hogy megérdemelten nyert a DVSC.

„Fogalmazhatunk így is” – kezdte a válaszát Vas, amikor azt kérdeztem tőle, hogy a rutin volt-e a döntő faktor, majd így folytatta: „Ha több hitet vetettünk volna a játékunkba és bátrabbak lettünk volna, illetve az egyéni kvalitásból több jött volna elő a mai nap, akkor biztos vagyok benne, hogy ezt a meccset meg tudtuk volna nyerni.”

Vas Lászlón éreztem, hogy szomorú a vereség miatt, ezért jeleztem ezt is neki, és persze azt is, ami talán még fontosabb hosszútávon, hogy nagyon büszkék lehetnek arra, amit eddig újoncként letettek az asztalra. Ezért kértem tőle az eddigi NB II-es szereplésről egy értékelést, de azt is megkérdeztem tőle, mire kell odafigyelniük a hátralévő időszakban:

Vas mondta is, hogy nehéz vereség után arról beszélni, hogy elégedett, de elmondta, hogy az ő brigádja mindent megtesz az edzéseken és a meccseken is az eredményes szereplésért.

„Nyilván hiányoznak még bizonyos dolgok, de büszke vagyok a játékosaimra. Tanulnunk kell a hibáinkból, mert voltak, de voltak pozitívumok is, azokat kell továbbvinnünk.”

„Van eredménykényszer a csapaton?” - kérdeztem.

„Egész héten azt sulykoltam a srácokba, hogy szenzációsan szerepelnek az egész bajnokság alatt, ezért ne teher legyen nekik, hogy a Loki ellen játszhatnak, próbálják meg az egyéni kvalitást kivinni a pályára. Azt is elmondtam nekik, hogy a két klub lehetőségeit össze sem lehet hasonlítani, de ne erre fogjuk, próbáljunk meg mindent megtenni, minimalizálni a különbségeket.”

Vas kérését betartották a játékosai, amit ki lehetett hozni a mérkőzésből azt kihozták.

És a természet is kihozta magából, ami benne volt, vagy csak engem akart ismét meglepni a megszokott pécsi ajándékával, mert abban a pár percben, míg visszasétáltunk a verdához, akkora zuhé kerekedett a viharos szél mellé, hogy költözői túlzással akár monszunnak is nevezhetném.

Öröm volt egyébként, hogy a meccs szünetében meglátogatott Kvanduk Bence, aki már a megyei lap egyik legjobbja, de korábban az nb1.hu szekerét tolta akkor lelkesedéssel és olyan minőségben, hogy ha rajtam múlt volna, akkor kezdő lett volna a Loki ellen, illetve annak is, hogy a lefújás után azzal a Lantos Zsolttal is találkoztunk, akinek még mindig akkora dumája van, hogy minden mondata úgy csengett, mintha még mindig velünk dolgozna.

Miközben zúztunk vissza Budapestre, megálltunk kávét és szenyát venni az egyik benzinkútnál, ahol összetalálkoztunk a munkámat egyébként mindig kiemelten kedvesen segítő Loki sajtóosztály munkatársaival.

Ők mondták, hogy annak örülnének a legjobban, ha iksz lenne a Vasas-Gyirmót (1-1 lett), amire siettünk (erről a meccsről holnap lesz élménybeszámoló, mert van ám mit elmesélni), de hogy mit jelent a Loki-Vasas párviadal (egyébként nemcsak a mostani bajnokságban), azt az egyikük kérdése, és a válaszomra adott reakciója jelzi a legjobban.

„Ugye, hogy les volt a Vasas utolsó perces győztes gólja nemrég a Siófok ellen?”

„Az volt!”

A válaszom után Halmai Balázs, aki egyébként a Loki és Debrecen (nem csak úgy, hogy csapat és város, hanem mint életérzések) egyik legfanatikusabb szurkolója (soha nem piszkálnám azzal barátilag, hogy nem a Tankcsapda a világ legjobb zenekara, mert abból szerintem öriharisosembocsi lenne) nem is mondott semmit, de láttam és éreztem rajta, hogy ő ezt végig tudta, és a Loki és Debrecen miatt tudta!

Egyébként ő volt az, aki a Loki-Paks utáni kavarodásban, amikor Tőzsér Dánielék kiestek tavaly nyáron az élvonalba, csak annyit mondott nekem, amikor elköszöntem tőle:

„Csak azért is vissza fogunk jutni!”

Ez a kijelentés a szívéből szólt.

De az a jó szív, ami azért az agyra diktálását is meghallja...
Mert az én szívem és az agyam meg azt diktálja, a PMFC legendás stadionjából az örök időknek álló múzeumot kellene csinálni, ha már a többi felújított vagy átépített létesítményből nem lett az a gyakorlatban.

Mert a szívekben és a lelkekben mindegyikből az lett!

PÉCSI MFC–DEBRECENI VSC 0–2

Pécs, PMFC Stadion, zárt kapuk mögött. Vezeti: Bognár Tamás (Király Zsolt, Ország Péter)

PMFC: Helesfay – Króner, Rácz L., Preklet, Katona – Grabant, Futó, Geiger (Bartha, 60.), Óvári (Hegedűs, 65.) – Kónya (Keresztes, 76.), Adamcsek (Bajner, 60.). Vezetőedző: Vas László.

Debrecen: Gróf – Bévárdi, Pávkovics, Kinyik, Korhut – Bódi (Bényei, 89.), Pintér (Baráth, 86.), Varga, Dzsudzsák – Szécsi, Bárány (Ugrai, 72.). Vezetőedző: Toldi Gábor.

Gólszerző: Szécsi (6.), Bényei (95.)

Piros lap: Baráth (87. - Debrecen.)

Legfrissebb híreink