DVSC-Vasas: amikor már nem a szurkolás és a foci a legfontosabb 

A pásztázó tekinteteink nem a pályára összpontosultak.

Forrás: DVSC

„Hatvanig megvagyunk!
Visszafelé?
Oda!”

Az idézett beszélgetésem valamikor szerda dél körül zajlott le Imi bácsival telefonon, aki három és fél éve csatlakozott az NB1.HU-hoz. Amióta ő velünk van, újra nem egyedül járom a számomra legfontosabb magyar labdarúgás mérkőzéseit és a meccseknek helyszínt biztosító stadionokat. Az 1999-es megalapításunk után a legendás alapítónkkal és örökös főszerkesztőnkkel, a 2012-ben elhunyt Imre Mátyással hagytuk magunk mögött gyakorlatilag napi szinten a kilométereket (minden más, szerkesztői munkát a verdában elvégezve), míg nagyjából nyolc évig egyedül utazgattam.

Minden túrázást imádok, pláne a magyar labdarúgásért, mert én is lelátón nőttem fel a legfanatikusabb szurkolók között, így pontosan tisztában vagyok a legfontosabbal: nem a célba való megérkezés, hanem maga az utazás számít.

Most viszont nem volt boldog az utunk!

Mindig zenét hallgatunk vezetés/munka közben, most viszont a rádiók hírműsorait hallgattuk lélegzetvisszafojtva, sajnos több okból kifolyólag, de leginkább az időjárás-jelentésekre voltunk kíváncsiak (10-15 percenként frissítve a telefonjainkon a meteorológiával foglalkozó applikációkat, azokon belül is az esetleges csapadékot mutató radaranimációkat, egyébként a meccsen is), mert amit Budapesttől Debrecenig láttunk, az teljes mértékben ledöbbentett minket.

A zöld fűnek nyoma sem volt (még a Nagyerdei stadionnál sem), az általunk mindig megcsodált termőföldek kínkeserves, szívszaggató, totálisan esélytelen haláltusájukat vívták és szomorúan tapasztaltuk azt is, hogy az általam még az állatoknál is jobban imádott fák is megkezdték „a végtagjaik feláldozását”, azaz a leveleik összehúzását majd lehullajtását, ami sajnos természetes védekezési formula az ő részükről katasztrofális aszály idejében.

Még soha nem éltünk át együtt olyat, hogy nem poénkodunk állandóan, miközben csak a magyar fociról és a szurkolótáborokról beszélgetünk, most viszont tényleg csak azt lestük, hogy mikor lesz már végre csapadék...

Annyira le voltunk taglózva, hogy még az sem jutott az eszünkbe, hogy fényképes dokumentációkat készítsünk.

Hatvannál jártunk, amikor Imi bácsi (vagy 15 évvel fiatalabb nálam) ismét jelezte, amit egyébként az induláskor is megtett, hogy csütörtökön is résen volt, illetve azt is, hogy szerinte lesz még egy olyan kút, ahol tudunk tankolni a céges autóval, mert egyébként nem mindegy alapesetben sem, hogy hol tesszük meg ezt az elengedhetetlen műveletet.

Nem árulhatom el, hogy melyik kútnál történt, de ahogy ültünk a sorban a kocsiban, az egyik ott dolgozó úr felajánlotta, hogy ha teszünk egy U-kanyart, akkor soron kívül átállhatunk egy másik helyre, ahol nem kell várakozni, de indulás előtt megfogadtuk, hogy nem élünk vissza azzal, hogy NB1.HU-s pólóban vagyunk, illetve azzal sem, ha kapunk felajánlást arra, hogy okosba' megoldhatjuk, mert nem tudhattuk, hogy a mögöttünk várakozóknak fontosabb dolguk van-e nálunk.

Szerencsére sikerült még egy adagot tankolnunk (így pont hazajutottunk), de nem robogtunk egyből tovább, mert megvártuk, hogy akik mögöttünk a sorban voltak, szintén szerencsések lesznek-e. Azok lettek, így kicsit nyugodtabb szívvel tudtuk tovább folytatni kalandjainkat az általunk az egyik legszebb, ha nem legszebb magyar városnak tartott Debrecenbe.

Amikor közelítettünk a stadionhoz már a városban, akkor lett egy picit jobb a kedvünk, mert az utcán hömpölygő, bizakodó debrecenieket látva tudtuk, hogy jó hangulatú találkozóra van kilátás, olyanra, amin nem csak lézengenek majd a nézők.

A Debrecen-Vasas párosításnak külön pikantériája van, volt meccs, ami félbe is szakadt a kilencvenes években. Már akkor is, azóta meg pláne az van, hogy a két csapat szurkolói finoman fogalmazva sem csipázzák egymást, ám a kezdés pillanataiban megállapíthattuk, hogy a nehezebbé váló utazási körülmények bizony a vendégszurkolók célba jutását a továbbiakban is megnehezíthetik majd.

A Loki tábor létszámban és a szurkolás minőségében is teljesen rendben volt a meccsen, le sem tagadhatták volna, hogy nagyon fontos nekik, hogy nemcsak az imádott csapatuknak szurkolnak, hanem ezt a Vasas ellen teszik meg. Ettől még persze nem feledkeztek meg az Újpest és az FTC híveiről sem, akiket szintén a szájaikra vettek, de egyáltalán nem sportbaráti üdvözletektől vezérelve, akárcsak az egyik legismertebb nótájuk végén egész Budapestet.

Viszont gyászoltak is, méghozzá Simon Ádám miatt, aki közéjük tartozott a sajnálatos haláláig, de biztos vagyok benne, hogy az emlékét, akárcsak mondjuk a magyar szurkolói szubkultúra egyik ikonjának számító Komáromi Gáborét, örökre megőrzik (megint éltették, mint mindegyik meccsen, míg az angyalföldiek a szintén ikonikus Serfőző András előtt tisztelegtek, elismerést érdemlő szokásuk révén).

A krónikásokról általában úgy gondolja mindenki, hogy az adott mérkőzéseken mindig a teljes látnivalóra fókuszál, az NB1.HU viszont másképpen működik, ám a részletek szakmai- és üzleti titkot képeznek.

Annyit viszont elárulhatok, hiszen erre fogok rátérni, hogy a DVSC-Vasassal kapcsolatban a Messenger-értekezleten azt beszéltük meg a többiekkel, hogy a DVSC-ből Dzsudzsák Balázs, a Vasasból meg Jova Levente teljesítményére összpontosítok.

Dzsudzsákra (akit, ha nincsen rajta a csapatkapitányi karszalag, meg sem ismerek elsőre az új sérója miatt) azért, mert ígéretet kapott arra, hogy egyedüli válogatottbeli rekorder lehet, Jovára meg azért, mert a Paks ellen, az előző fordulóbeli 2-2 alkalmával hibázgatott, de mindkét játékosról totális igazságtalanság lenne elhallgatnom, hogy a csapataik kiemelt vezéregyéniségei, akik nélkül nem biztos, sőt tuti, hogy nem ott tartanának, ahol...

Dzsudzsák már egy ideje nem a szélekről indul, mint fénykorában, hanem mélységi irányító, akinek a területszűkítésből és a labdaszerzésből is állandó jelleggel ki kell vennie a részét, előbbiből akkor is, ha nem annyira látványos, mint a széleken történő elfutások, az élet beadások vagy a kapura lövés.

Lövése most is volt, veszélyes is, ám a szabadrúgásai most célt tévesztettek, A szögletei viszont majdnem végig veszélyesek voltak, ám a meccs hajrájában már jobban helyezkedtek a Vasas védelmének a tagjai.

Az továbbra is egyértelmű, hogy a Debrecen legfontosabb játékosa, mert olvassa a játékot, a passzainak mindig szemei vannak, amikor meg lassítani kell a játékot, akkor is mindenki rá hallgat a társai közül.

Lehet őt egész nyugodtan szeretni vagy el nem ismerni, de ettől még tény, hogy a DVSC vezetői helyében mindent elkövetnék, hogy még 2-3 évig játékosként segítse a klubot, de utána sem engedném el.

Jova Leventének voltak olyan védései, amik bizony a bravúr kategóriájába tartoznak a további, magabiztos hárításai mellett, lábbal meg továbbra is az egyik legjobb magyar kapus, ami kiemelten fontos, amióta nincsen hazaadás, meg azóta is, amióta a kapusok által kirúgott labdák akár gólpasszok is simán lehetnek.

Ám utolérte a kapusok végzete, mert a DVSC egyenlítő góljánál nem a legjobb ütemben mozdult ki a kapujából és ez az alapszabály sem lett tökéletesen betartva, hogy amikor egy kapus kiindul egy be vagy felívelt labdára a gólvonalról, akkor ott kő kövön nem maradhat. Ebben az esetben viszont csapattársát, a mezőny egyik legjobbját, Iyinbor Patrickot sikerült csak letaglóznia, aki szintén menteni igyekezett.

Iyinbor Patrick az FTC kölcsönjátékosa, már tavaly is a Vasasban tolta az NB II-ben és gyakorlatilag az egyik legfontosabb tényezője volt annak, hogy a piros-kékek négy év után visszajutottak az élvonalba.

Nagyon meg lennék lepődve, ha jövőre nem az FTC védelmének az alapembere lenne...

Baráth Botond kiállítása döntően befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét (azért kapott pirosat, mert veszélyes játékot mutatott be, majd miután nem érte el a labdát, nem húzta vissza a lábát és bár sérülést szerencsére nem okozott, a szándék lett büntetve), mert a szünet után nagyon nyomó debreceniek ellen a Vasas rá lett kényszerítve arra, hogy előbb az előnye majd a döntetlen megtartására törekedjen.

A Vasassal kapcsolatos fontos fejlemény mégm amiről a klub sajtóosztálya tájékoztatott a kezdés előtt: "Miután Vernes Richárddal a héten szerződést bontottunk, Novothny Soma és Feczesin Róbert sérültek, Bobál Gergely és Pekár László pedig a második csapathoz kerültek, így öt támadóval lettünk kevesebben. A változásoknak megfelelően és a tudatos keretszűkítés eredményeként csapatunk jelenlegi szűk keretét 22 mezőnyjátékos és 3 kapus alkotja."

Mindkét csapatnak három pontja van eddig három meccsből, a tegnap látottak alapján kijelenthető, hogy kiesési gondjaik nem biztos, hogy lesznek, ám az FTC-t, a Puskás Akadémiát és a MOL Fehérvár FC-t leszámítva (a Kisvárda még kérdéses a számomra) az összes többi csapat idén is inkább hátrafelé fog tekintgetni a tabellán, mintsem előre.

És még valami: a mérkőzés utáni sajtótájékoztató végeztével Joao Janeiro, a Loki mestere (aki külön megköszönte a debrecenieknek a biztatást és Simon Ádám emlékének ajánlotta a találkozót, bár látszott rajta, hogy a győzelmet szerette volna), egyenként, kézfogással köszönte meg az újságíróknak, hogy ott voltak a mérkőzésen, illetve azt is, hogy lényegi kérdéseket tettek fel neki.

A Nagyerdőből 23 órakor indultunk el, értelemszerűen sötét volt végig, hivatalosan nem láttuk a tájat.

De továbbra sem volt jó a kedvünk, mert a lelki szemeink előtt az odaút katasztrofális emlékei lebegtek.

És ezek még mindig bennem égnek és szerintem nagyon, de nagyon hosszú ideig nem fogom elfelejteni egyetlen pillanatát sem.

Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy a gólok számánál, a szurkolótáborok létszámánál és a rigmusaiknál sokkal fontosabb dolog is létezni fog a számomra a világon.

Méghozzá az imádkozva várt esőcseppek tömkelege!

JEGYZŐKÖNY:

Debreceni VSC-Vasas FC 1-1 (0-1)
Debrecen, 5665 néző, v.:
Bogár
gólszerzők: Babunszki (86.), illetve Berecz (21.)
sárga lap: Baráth P. (37.), Bévárdi (54.), Neofitidisz (61.), illetve Hinora (36.), Jova (69.), Hidi P. (69.), Hidi S. (73.), Szivacski (92.)
piros lap: Baráth B. (29.)
Debreceni VSC: Megyeri - Kusnyír (Baranyai, 54.), Romancsuk, Deslandes, Gomes - Baráth P. (Neofitidisz, 56.), Dzsudzsák, Ferenczi J. (Horváth K., a szünetben) - Sós (Bévárdi, a szünetben), Szécsi (Babunszki, 70.) - Bárány
Vasas FC: Jova - Iyinbor (Ihrig-Farkas, 90.), Baráth B., Otigba - Szivacski, Berecz, Hinora (Cipf, 82.), Hidi P. (Hidi S., 71.), Silye - Holender (Szalai J., 71.), Radó (Deutsch L., a szünetben)

Legfrissebb híreink