Csepelyi Adrienn verekedése, Czibor biporális zavara

Az év meccsére visszük az Aranycsapatról szóló könyv szerzőjét.

Egy nappal a hivatalos bemutatója után már nyugodtan, őszintén kijelenthetem, hogy fantasztikus könyvet írt az Aranycsapatról David Bailey. Bailey angol, de 10 éve Magyarországon él, a felesége magyar, lányuk is itt él.
 
Szorgalmasan járja a magyar futballmeccseket, mindenre nyitott, ami a labdarúgásunkkal kapcsolatos. Olyannyira igaz ez, hogy nagyjából 10 másodperc alatt beszéltem rá arra, hogy jöjjön majd ki a kedvenc csapatom legközelebbi Magyar Kupa-meccsére, de erről majd később.
 
David 10 éven át írta a könyvet, mely a Monarchia felbomlásától a rendszerváltásig tart. Elmesélő regénynek gondolom (bár minden stílus megnevezést utálok, mert korlátokat szab már az elolvasás előtt), műve fölöttébb lebilincselő (ez a lényeg szerintem). Nem csak magát az évszázad mérkőzését járja körbe szakmai- és magyar szemmel, hanem a játékosok élettörténetét, Magyarország életét, politikai- és egyéb berendezkedését – angol szemmel.
 
Az angol szem azért fontos, mert így soha nem kell majd szembesülnie olyan kijelentésekkel, hogy „ember, normális vagy, ilyeneket leírsz magyarként?”.
 
Mert David őszintén leírta a saját véleményét, és mint tudjuk, az őszinte, saját, azaz mások által nem befolyásolt vélemény ugyanúgy tud fájni, mint az igazsággal való szembesítés.
 
Davidnek játékosként Puskás Ferenc és Hidegkuti Nándor volt a két kedvence, de emberként Czibor Zoltánért rajongott legjobban. Mi, magyarok mindig azt mondjuk Cziborról, hogy bolondos volt, ő, angolként azt, hogy biporális zavarral küszködött.
 
Ugye, milyen ijesztően hangzik ez?
 
A biporális zavarban küszködőkről a következőket fontos tudni:
Az érzések intenzitása erősödik fel bennük, ezért viselkednek másképpen, mint normál elmeállapotú társaik.
 
Nagyon kreatívak és sokkal jobban vág az eszük, mint a normális embereknek. Ha festenek, ha rajzolnak, ha írnak, ha zenélnek, hagyni és/vagy támogatni kell őket, különben azonnal összeomlanak.
 
Ebben a „betegségben” szenvedett Vincent Van Gogh, Isaac Newton, Ludwig Van Beethoven – nem rossz névsor.
 
David azért akarta ezt a könyvet megírni, hogy a világ ne csak Puskás nevével legyen tisztában, főleg az angolokkal kapcsolatban gondolja ezt. Mint mondta, hazájában csak Puskást ismerik az emberek, s ez szerinte tarthatatlan. Hozzátette, Kubala Lászlóról is azt hitte és hiszi nagyon sok angol, hogy spanyol, mint ahogyan azt is elmondta – és mennyire igaza van –, hogy a Pelé féle brazil válogatottból az emberek (nem a fanatikus futballrajongók, ez fontos – a szerk.) csak Pelét ismerik, a Beckenbauer féle német válogatottból meg csak Pelét.
 
Célja volt, hogy ezen változtasson, mert véleménye szerint – megint igaza van – az egész világnak tudnia kellene, hogy mennyire nagyszerű emberek- és sportolók alkották az Aranycsapatot.
 
Egy olyan korszakban, amikor Rákosi undorító diktatúrája tombolt. Az volt a véleményem, hogy Rákosit még a magyaroknál is jobban utálja, ez minden pillanatában érezhető volt, amikor a diktátort emlegette.
 
David azt is őszintén elmondta, hogy szerinte az a két legfontosabb különbség az angolok és a magyarok között, hogy ők megnyerték volna az 54-es vb-döntőt, valamint azt, hogy nekik a Sex Pistols jutott, nem az ÁVH, mint nekünk. Ez utóbbit úgy értette, hogy mindegyik népről eszébe jut mindenkinek valami koroktól függetlenül. Nekem például Argentína maga a Boca Juniors, Finnország Janne Ahonen, a világ valaha volt legjobb síugrója, Brazília meg a Sepultura, Németország meg Jan Ullrich, volt országúti-kerékpáros.
 
A könyvbemutató 40 percesre tervezett beszélgetéssel indult, David Csepelyi Adrienn kérdéseire válaszolt. Biztos vagyok benne, hogy Adriennt nem kell bemutatni egyetlen olyan embernek sem, aki esküszik rá, hogy a labdarúgásánál és egy futballcsapatnál semmi nem lehet fontosabb.
 
Adriennel még soha nem találkoztam eddig, soha nem beszélgettem vele, amikor bemutatkoztunk, kérte, hogy óvatosan fogjak vele kezet, mert kisebb sérülést szenvedett. Arra nem emlékszem, hogy ezzel kapcsolatban mit mondott, mert aki úgy beszél a Liverpoolról, hogy „A Liverpool”, az biztos, hogy Manchester United-drukkerekkel verekedett, akármi mást is állít.
 
Viszont ő volt az első, aki olvashatta a könyvet, ezért megkérdeztem az élményeiről.
 
A művet zseniálisnak tartotta, mint utalt rá, vagány és őszinte stílusban teszi megfelelő kontextusba a dolgokat. Azt is elmesélte, hogy zseniálisak benne a történetszálak, de azt is megemlítette, hogy tényleg, minden sorára érdemes odafigyelni. 
 
Az ő szavaira meg azért kell a kitűnő munkássága mellett, mert teljesen rendben valónak találta, hogy egy olyan embert, aki a futball őshazájából érkezett hozzánk, 10 évet dolgozott egy Aranycsapatról szóló, zseniális könyvön, azonnal elhívok a kedvenc csapatom meccsére.
 
Ráadásul, szerinte azzal sincsen semmi gond, hogy David mellett Molnár Mátyás (M4 Sport), Csillag Péter (Nemzeti Sport) és Matthew Watson-Broughton (az UEFA magyarországi tudósítója, megszállott Newcastle United-szurkoló) is tervezi, hogy mindenképpen ott legyen a 2018-as esztendő, világviszonylatban is legfontosabb mérkőzésén.
 
És akkor álljon itt a már megpedzegetett párbeszéd:
 
„David, eljössz velem a kedvenc csapatom kupameccsére? 
Persze! Mondjad, mikor és hol legyek.”
 
Miután mondtam neki, hogy december 4-én kellene Óbudán lennie délben, mert akkor rendezik a III. Kerületi TVE-Mezőkövesdet, így folytatódott a beszélgetésünk.
 
„Zseniális. Melyik csapatnak szurkolsz?
A Kerületnek, NB III-asok vagyunk.
Mi a legfontosabb, amit tudnom kell rólatok?
Mi vagyunk a legjobbak és nekünk van a legnagyobb szurkolótáborunk a világon.
Ott leszek!”
 
A végére pedig álljon itt a hivatalos könyvajánló a Helikon Kiadó tálalásában!
 
"A magyar foci aranykora, ahogy egy angol futballrajongó látja
1953. november 25-én – hatvanöt éve – a magyar labdarúgó válogatott „az évszázad mérkőzésén” 6:3-ra legyőzte az angolokat. David Bailey könyve ezzel a meccsel kezdődik: a Vasfüggönyön túlról jött „mágikus magyarok” nemcsak játékukkal nyűgözték le a zsúfolásig megtelt Wembley stadion közönségét, hanem egészen modern szerelésükkel is. Mintha a múlt és a jövő találkozott volna. És sok angol szurkoló akkor úgy érezte, nem lehet annyira rossz az a kommunista ország, amelynek ilyen ragyogó futballistái vannak.
 
A Magyarországon élő David Bailey több mint tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja az Aranycsapat történetét: meg akarta érteni, hogy ebben az országban – amely immár az otthona, s ahol futballrajongóként be kell érnie a gyengécske mai magyar focival – az ötvenes években hogyan bukkanhattak fel egyszer csak káprázatosan tehetséges focisták tucatjai. Mi a titka az Aranycsapatnak?
David Bailey könyve a legjobb angol történetíró hagyományok szellemében egyszerre precíz és olvasmányos, és a kényes kérdések vagy furcsa ellentmondások feltárásától sem riad vissza. Leírja az akkori Magyarország, a Rákosi-diktatúra minden szörnyűségét, és azt is, hogy az Aranycsapat tagjai, akik közül jó páran köztudottan gyűlölték az új rendszert, hogyan tudtak együtt élni vele – és óriási sikereket aratni nemcsak a maguk és a magyar futballszurkolók, hanem a politikai vezetés számára is.
 
Sok nagyszerű könyv jelent már meg az Aranycsapatról, de David Bailey-é az első olyan, amely ezt a történetet a maga minden ellentmondásával, furcsaságával, a politika és a sport összefonódásait is vizsgálva, az elejétől a végéig, regényesen elmeséli nekünk."
 
 
Frissítés: 11.25: 14.39 Adrienn írt egy kedves levelet, amiben azt jelezte, hogy nem mondta azt nekem, hogy a művet zseniálisnak tartotta. 

Legfrissebb híreink