Craiova-Honvéd: bebizonyította az UEFA, hogy vak vagyok és nem tudok olvasni

1999. március 31-én dőlhetett el a kispestiek sorsa az USA-ban!

Forrás:

Azt nem tudom, hogy kik döntöttek az UEFA-nál a Craiova-Honvéd mérkőzéssel kapcsolatos ügyekben, de azt nagyjából sejtem, hogy mit csináltak az illetékesek 1999. március 31-én.

Szerintem izgatottam, izzadó tenyerekkel, egyik lábukról a másikra helyezve a testsúlyukat türelmetlenkedtek. Azt is látom magam előtt, hogy néha lábujjhegyre állva kémlelik, hogy mikor kerülnek már sorra.

 

De persze lehet, hogy ezt is rosszul látom, mert ma az is kiderült a Honvéd sajtótájékoztatóján, hogy a Craiova-Honvéd mérkőzés legszomorúbb, legelítélőbb jeleneteit is rosszul láttam.

 

Rosszul láttam, hogy egy hanggránát felrobbanása után (mellyel Batik Bencét, a Honvéd játékosát vették célba – mint azt egyedüliként megírtuk), a mérkőzés játékvezetője a fejéhez kap, összeesik és elájul. Azt is benéztem, amikor másnap kikockázva, több kameraállásból én is észrevettem, hogy egy öngyújtó találta el az egyébként nyilván derék játékvezetőt.

 

Ha pedig rosszul lát az ember, akkor ugye olvasni sem tud. Márpedig az újságírás alapja az olvasás (további részletekkel nem untatnám a követőinket ebben a témakörben) és mivel 20 éve ugyanott dolgozom, nem mehet a legrosszabbul. Márpedig azt olvastam a román sajtóban, hogy a játékvezetőt egy öngyújtóval dobták fejbe! És én pont ezt láttam, meg mások is.

 

1999. március 31-én egyébként megváltozott a világ. Legalábbis nagyon sok ember gondolkodása. Esztéták, filozófusok, életkutatók, fizikusok, tudósok és vallási vezetők kezdtek el a témáról beszélgetni. És én látom, vagyis nem látom magam előtt, hogy ez történt az UEFA nagyszerű munkatársaival is. Mármint, hogy megváltoztak.

Mint ahogyan pár órája én is megváltoztam, mert ugye kiderült, hogy egyáltalán nem, vagy inkább nagyon rosszul látok és olvasni sem tudok. Jó sok millió magyar és egyébként román embertársamhoz hasonlóan...

Amikor a Honvéd mai sajtótájékoztatóján Mendelényi Dániel újra és újra azt válaszolta az nb1.hu-nak, hogy márpedig az van az UEFA-jelentésében, hogy amit láttunk és olvastunk a meccsről, az nem történt meg, gondolatban visszarepültem az időben.

 

1999. március 31-én landoltam, méghozzá az Egyesült Államokban és olyan, türelmetlenül sorban állókat kerestem, akik 20 év múlva az UEFA-nál fognak dolgozni. Nem volt könnyű dolgom észrevenni őket, mert ha az életben egyáltalán nem, vagy csak nagyon rosszul látok, akkor lehet, hogy a gondolatvilágomban is gyakran vakra repülök...

 

Éppen ezért gyorsan visszazúztam Kispestre és hallgattam tovább az elképesztő fejleményeket.

A magyar akkor jó, ha halott – üzenték rigmusaikkal a Craiova szurkolói, Trianonozással megspékelve. Nem szép dolgok ezek.

 

És ekkor eszembe jutott, hogy mi lett volna akkor, ha a legkeményebb Kispest-fanatikusok közül mindenki ott van a meccsen. Mert az nb1.hu úgy tudja, a Honvéd vezetői egyeztettek velük, így nem mentek el a visszavágóra, mert bizony ezek a srácok azonnal harcba szálltak volna a saját és a magyarok igazáért. Ám életük értelmét feláldozták azért, hogy ők ne okozzanak bajt. Az imádott Honvédjuknak és Magyarországnak!

 

A Honvéd tehát még elébe is ment annak, hogy semmiképpen se lehessen büntethető, az UEFA viszont ma enyhített a Craiova megregulázásán (3-ból 1 zártkapus meccset felfüggesztett), a Honvédnak meg jelezte, hogy valószínűleg fizetnie kell majd a szurkolói miatt.

 

Szerintem az UEFA azért csinálja ezt, hogy ne vegyük észre az elképesztően rossz rendszerét, titokban tartsa, illúziót hajkurászva.

 

Az egyik hiba az általuk tökéletesnek álmodott és elképzelt rendszerben, hogy a nyár közepén hetente kell több száz és ezer kilométerekre utazva meccseket játszaniuk csapatoknak (akkor csúcsformában, amikor a nagyok még pihennek, nemcsak a tudásuk, hanem a kiváltságaik miatt is) úgy, hogy a jogorvoslati lehetőségekre egyszerűen nincsen idő.

 

Éppen ezért akarta az UEFA gyorsan, a legegyszerűbb módon lerendezni az ügyet, a Honvédot is megfenyegetve, hogy ne vegyük észre a valóságot.

 

1999. március 31-én, ha megtalálnám az UEFA illetékeseit a sorban, nem bántanám őket. Vennék egy jegyet én is, majd velük tartanék az előadásra, a vetítésre. Mert úgysem látnám egyáltalán, vagy nem látnám jól a filmet, amit írnak róla, azt meg úgysem tudnám elolvasni, így tökmindegy, mivel ütnék el 136 percet az életemből.

És, hogy mi történt 1999. március 31-én az Egyesült Államokban?

Bemutattak egy filmet, amiből ihletett merítettek UEFA emberei is. Másik valóságot, más esetekben meg más valóságokat generálva.

 

A film és az UEFA-módszer címe: Mátrix!

 

Az ügyben összes cikkünk a linkre kattintva érhető el

Legfrissebb híreink