Budafok-DVTK: és a sztárfizetések?

A bizalom és a miskolci tűz.

Forrás:

„Először a fegyverekről mondj le, majd az ételről, a bizalomról ne mondj le soha. Az ember nem élhet bizalom nélkül. A bizalom fontosabb, mint az élet.”
(Konfuciusz)

Megérdemelték a feljutást!

Ez jutott eszembe a Budafokról, de nemcsak tegnap délután, miután 2-1-re legyőzték a Diósgyőrt, hanem már akkor is, amikor lefújták az NB II-es bajnokságot a tavasszal (és azóta még egy párszor).

Mégpedig azért, mert a BMTE a második helyen állt, 7 pont előnnyel a 2020-as eredmények alapján első, de akkor harmadik Vasas előtt. 

És mi történt azóta?

Az NB I újonca a blog írásakor éppen harmadik az NB I-ben, míg az angyalföldiek a 13. helyen tanyáznak a 20 csapatos NB II-ben úgy, hogy megint 7 pontos hátrányban vannak a második, azaz feljutó helyen álló Budaörs mögött leszakadva, viszont csak 3 egységgel előzik meg a 18., azaz már kieső helyen lévő Szentlőrincet (egyébként a piros-kékeknek nem lesznek kiesési gondjaik, inkább majd feljutnak a Lokival az élvonalba).

Csizmadia Csaba csapata egyébként már az első fordulóban bizonyította, hogy megérett az NB I-es tagságra, hiszen kezdésnek 2-1-re verte hazai pályán a jelenleg 6. helyezett Kisvárdát, majd pontot rabolt az Újpest otthonában a következő fordulóban. A Vidi és a még akkori Kövesd elleni vereség papírforma volt (a matyóföldiek, ha ma a Honvéd veri a Vidit, kieső helyre kerülhetnek), míg az MTK 2-1-es idegenbeli legyőzése már nem annyira, a DVTK ellen meg hosszútávon gondolkodva kijelenthető, úgynevezett ki-ki mérkőzést játszott egymás ellen a két gárda.

És tegnap megint a Budafok nyert, megint 2-1-re, és én három BMTE-meccsen voltam az idén, nyilván mindhárom győztes meccsükön.

Most poénkodhatnék azzal, hogy a tulajdonosi kör akár rám is gondolhat(na) a mérkőzések utáni prémiumok kiosztásakor, de ennél sokkal fontosabb, hogy az újoncnak a meccsei egyébként teljesen élvezetesek, végeredményektől függetlenül.

Ilyen találkozójuk volt szombaton is, mert mindkét félidőt a Diósgyőr kezdte jobban, a másodikban többször volt percekig mezőnyfölényben, de egy lehetőséget leszámítva az egyébként a bajnokság kezdete óta válogatott formában védő Póser Dániel vezérletével a védelmük állta a sarat. Póserről egyébként nagyon könnyen lemondtak a Vasasnál...

A vezetést a volt diósgyőri, Oláh Bálint fejesével szerezték meg a hazaiak, a nevezett egyébként megérdemelte, hogy megszerezze a második gólját az élvonalban (az elsőt 2016. 07. 23-án szerezte, amikor a DVTK 2-1-re verte az Újpestet), de nemcsak a tegnapi mérkőzésen, hanem az eddigi pályára lépése alkalmaival mutatott teljesítménye miatt is. 

Méghozzá azért, mert minden pillanatban alázatosan, a csapat érdekeit szem előtt tartva tette a dolgát, ráadásul jól és hatékonyan, mert remekül szűri meg az ellenfelek támadásait a pálya tengelyében minden irányban, és még jól is játssza meg a megszerzett labdákat.

Mindent elmond róla, hogy az első perctől az utolsóig a pályán volt eddig a Budafokban a HLSZ statisztikái szerint.

A BMTE tegnapi második gólja előtt igazi, vérbeli focit láthatott a publikum. Amikor a Budafok és egyébként az NB I egyik legnagyobb fenegyereke, Kulcsár Kornél (amikor a feljutást ünnepelte a csapat nyílt edzéssel, az Ausztráliában lévő tulajdonosnak, Bélteky Róbertnek, akit Jakab János tiszteletbeli elnök hívott fel, azt javasolta, hogy a csapatnak ibizai edzőtáborra lenne szüksége a további, sikeres szereplésért cserébe...) parádésan a klub ikonjának számító Kovács Dávidhoz továbbította a labdát, aki tanárian hozta helyzetbe a Kispesten korábban nem megfelelően kezelt Ihrig-Farkas Sebestyént, aki magabiztosan, okosan értékesítette a lehetőséget, abban minden benne volt.

Mert Budafokon megbecsülik a klubhoz hű játékosokat, valamint esélyt adnak olyanoknak, akiket már leírtak, de a képességeik megvannak a jó játékhoz. 

Ihrig eddig csak 10 NB I-es találkozón léphetett pályára (ez méltatlanul kevés a mostani formájához és hozzáállásához képest), az MTK és a DVTK ellen is gólt szerzett, mindkettő a második, azaz győztes volt.

Ennyit a bizalomról...

És elmesélek még egy dolgot a Budafokról. 

A klubvezetőkkel nem beszéltem erről, nem is írtam róla, amikor megtudtam, mert érleltem az információmat, de úgy tudom, az említettek a nyári átigazolási időszakban a Békéscsabából és a Haladásból is kívántak fiatal magyar tehetséget igazolni (mindketten védők), de a két kiszemelt inkább az NB II-ben maradt, mert ott valamivel magasabb fizetést kapnak...

Azaz, Budafokon nem rugaszkodtak el a valóságtól fiskális értelemben, cserébe viszont odafigyelnek arra, hogy olyan embereket szerződtessenek vagy tartsanak meg (direkt nem játékost írtam, zárójel után kiderül, hogy miért), akik méltóak arra mentálisan, hogy az NB I-ben képviseljenek egy egyébként ikonikus, 1912-ben megalapított olyan klubot, mely legendákat adott a magyar labdarúgásnak. Játékosokat, edzőket és elöljárókat egyaránt. 

Fiskális értelemben a Diósgyőr sem rugaszkodott el a valóságtól, ezért dicséret illeti a klubvezetést, ám valami még sincsen rendben a csapatnál.

A DVTK évek óta éppen csak bentmarad az NB I-ben, de szerintem most van a legnagyobb bajban. Miközben a Budafok már 1-0-ra vezetett, néha néztem a cseréket a kapuk mögött. A hazaiak bevetésre készen voltak és látszott rajtuk, hogy játszani is akartak (végig mozogtak), míg a miskolciak többnyire csak álldogáltak, Márpedig így sem fizikailag, sem mentálisan nem lehet jól beszállni egy mérkőzésbe.

Egyikbe sem!

A DVTK játékosai mentek előre a félidőkben, mint már jeleztem, a második játékrészben többször mezőnyfölényben voltak, helyzeteik is kialakultak (nemhiába jeleztük, hogy Póser volt a mezőny legjobbja), de az igazi miskolci tűz, ami egyébként az ultráikat jellemzi, nem igazán volt meg bennük.

A DVTK fanatikusai végig hangosak voltak, jól szurkoltak, de egy idő után jelezték, hogy mennyire gondolják gyengének a csapatuk teljesítményét, és akkor sem fukarkodtak a számonkéréssel, amikor a csapatot maguk elé rendelték a találkozó lefújása után.

Sokatmondó, árulkodó jelenetsor volt, ahogy megszeppenve fogadtak (nem először) szót nekik a DVTK felszereléseit viselők.

Egyébként a két szurkolótábor között izzó szóváltás is volt a lefújás után, ám a miskolciak nem a Budafok ultráival küldözgették el kölcsönösen egymást melegebb éghajlatra az inkább már korai telet, mintsem őszt sugalló időjárásban (ők a hosszanti lelátó túloldalán voltak), hanem az átlag szurkolókkal.

A találkozó lefújása után Feczkó Tamás, a DVTK szakvezetője, érthető okokból csalódottan nyilatkozott, beszélt a sok helyzetükről és arról, hogy nem érdemeltek vereséget. 

Azt én teszem hozzá, hogy a játék képe és a kialakított helyzetek száma miatt igaza van, de egyéb, legfőképpen hozzáállásbeli okok miatt, nem véletlenül lett az a találkozó végeredménye, ami.

Csizmadia Csaba a kérdésünkre válaszolva (cikk alján a teljes videó az online sajtótájékoztatóról) nem kívánt senkit sem kiemelni, ami érthető, hiszen továbbra is csapategységben gondolkodik, ami az erősségük. Azt is őszintén megválaszolta az nb1.hu-nak, hogy nem azzal foglalkozik, hogy most harmadik helyen áll a csapata, mert a következő feladatokra kell koncentrálniuk.

Jelzésértékű volt mindkét nb1.hu-nak adott válasza, mert azt jelenti, hogy a fizetések után a szakmai célokkal kapcsolatban sem akarnak, egyébként teljesen feleslegesen elrugaszkodni a talajtól.

Rolf Dobelli, aki egyébként Svájc egyik legjobb írója és jó üzletembere is, egyszer ezt találta megfogalmazni a szerénységről: 

 

„A magabiztosság egyszerű dolog, arra bárki képes. A szerénység ezzel ellentétben viszont nehéz, mégis sokkal inkább kompatibilisebb a valósággal.”

 

Egyébként egy 2013-as blogbejegyzésében azt is tanácsolta a követőinek, hogy hagyják abba a hírfogyasztást, mert az egészségtelen.

Viszont attól tartok, hamarosan olyan információk érkezhetnek Diósgyőrből, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyniuk a magyar labdarúgás szerelmeseinek.

ELŐZMÉNYEK

Budafok-DVTK 2-1 (1-0)

Nem a legjobb hangulatban várhatta a Diósgyőr a Budafok elleni mérkőzést, hiszen Feczkó Tamás csapata a legutóbbi négy meccsén nem tudott nyerni, és csak egy pontot szerzett. A gyenge sorozat az újonc otthonában sem szakadt meg, így a DVTK nem tudott ellépni az utolsó helyről. A budafokiak már harmadik alkalommal győzedelmeskedtek ebben az idényben, jelenleg a harmadik helyen állnak a táblázaton.

A MECCS FŐSZEREPLŐJE: PÓSER DÁNIEL

A Budafok kapusa több bravúros védéssel is főszerepet vállalt az újonc újabb győzelméből. Azt még hozzá kell tenni, hogy Ihrig-Farkas Sebestyén is jó eséllyel pályázott erre a címre, de egy picivel Pósert láttuk jobbnak.

A MECCS KULCSMOMENTUMAI: PÓSER BRAVÚRJA ÉS A BUDAFOK MÁSODIK GÓLJA

Ahogy jeleztük, Póser hárításaival tartást adott a csapatának. A Budafok kapusa 1-0-s állásnál Ivanovszki lehetőségénél óriási hárítást mutatott be. Emellett a Budafok szemre is tetszetős támadás végén szerezte meg a második gólt, ami szintén kulcsmomentum volt. 

A GÓLOK TÖRTÉNETE:

17. perc: Egy szöglet után szerezte meg a vezetést a Budafok. A sarokrúgást követően Oláh fejelt öt méterről, Danilovic pedig nem tudott védeni (1-0).

63.perc: Kulcsár vette észre Kovács Dávidot, aki Ihrig-Farkas Sebestyénhez passzolt. A 26 éves budafoki futballista senkitől sem zavartatva küldte a labdát a jobb alsóba (2-0).

71. perc: Ivanovski ívelte be a labdát jobbról, Drazsics pedig a bal felsőbe fejelt (2-1).

A KÖVETKEZŐ FELADAT:

A Diósgyőr majd a Puskás Akadémiát látja vendégül a következő fordulóban, míg a budafokiak a Zalaegerszeg otthonában vizitálnak. Mindkét meccset október 25-én rendezik meg.

JEGYZŐKÖNYV:

Budafoki MTE-Diósgyőri VTK 2-1 (1-0)
Budafok,
v.: Iványi
gólszerzők: Oláh (17.), Ihrig-Farkas (63.), illetve Drazic (71.)
sárga lap: Vaszicsku (36.), illetve Iszlai (22.), Hasani (40.)
Budafok: Póser - Margitics, M. Nikolic, Vaszicsku, Medgyes - Micsinai, Oláh - Ihrig-Farkas, Kulcsár K. (Lőrinczy, 74.), Szabó M. (Fekete M., 91.) - Kovács D. (Mervó, 88.)
Diósgyőr: Danilovic - Polgár, Szűcs K., Hegedűs, Memolla - Márkvárt, Iszlai (Max, 86.) - Hasani (Korbély, 72.), Grozav, Drazic - Ivanovszki

A tabella a linkre kattintva érhető el

 

Legfrissebb híreink