Biztos, hogy az NB II első fordulójában halok majd meg!

Meg kell tartani a mi kis Messinket, illetve kell egy új lelátó is!

Forrás: Simon Zoltán

1999 örökké emlékezetes év marad a számomra!

De cseppet sem azért, mert azzal zárult, hogy december 31-én Borisz Jelcin orosz elnök lemondott hivataláról, utódjául meg ügyvezető elnökként egy bizonyos Vlagyimir Putyint nevezett ki.

Még csak nem is azért, annak ellenére, hogy elindulunk a végső megoldás felé, hogy megjelent az Eifel 65 Europop című albuma, akkora parádékkal rajta, mint a Too Much of Heaven, a Blue vagy a Move Your Body.

Viszont már majdnem azért, mert szerintem 1999 volt a film éve, hiszen ekkor került bemutatásra két tökéletes, mindennél fontosabb alkotás, a Harcosok klubja és a Hatodik érzék, valamint minden idők legjobb filmje, a Mátrix, ami bebizonyította azt, amit kisdrazsé korom óta vallok, hogy a valóság egész egyszerűen nem létezik. Nem is létezett és nem is fog soha!

Az előbb felsoroltaknál ugyanis sokkal, de sokkal fontosabb dolog történt. 1999 ugyanis az az év, amikor ezidáig utoljára, de kiesett a III. Kerületi TVE az élvonalból, és ezt a traumát egész egyszerűen azóta sem tudtam kiheverni, pedig próbálkoztam vele egész rendesen (egyébként az nb1.hu is ebben az évben alakult meg és én azóta itt dolgozom, de tényleg a Kerület nem megérdemelt tragédiája jutott először az eszembe...)

Azt, hogy mit jelent számomra a Kerület (ha még nem lenne esetleg egyértelmű), úgy tudom szemléltetni, hogy bevallom, hogy bizony szokásom megcsalni az örök szerelmemet, akit soha, se soha nem fogok végleg elhagyni, még akkor sem, ha konkrétan semmi örömöt nem kaptam még tőle cserébe.

Ide tartozóan fontos tudni, hogy sportújságíróból két típus létezik. Az egyik bevallja és felvállalja mindenhol, hogy melyik csapatnak szurkol, a másik meg nem.

Én az előbbi halmaznak vagyok a tagja, de tisztelem azokat, akik nem árulják el, mert így érzik korrektnek a többi csapattal és a szurkolójával szemben.

Én Vasas-szurkoló vagyok, mindig is az voltam, mindig is az maradok, és pont nem érdekel, hogy ez az egyébként egyirányú szerelem mivel jár. 

Eddig nagyjából 20-szor voltam kitiltva az Illovszky Rudolf Stadionból az igazság mániám miatt (értsd: nem voltam hajlandó hazudni a munkám során sem a legjobb barátaimnak) és ha fel kellene sorolnom a rám 100 legnagyobb érzelmi töltetet gyakorló meccsünket, akkor 100 zakó jutna az eszembe, de még 101. meccsnek is....

Vasas-szurkolók: a soha többet ki nem menők újabb szerelmi csalódása - NB1.hu

Nem csak átjárta, de szét is tépte őket a világfájdalom. Egytől egyik mindannyiukat! Nem is csak úgy ketté vagy hárommá, esetleg néggyé, hanem olyan apró darabokra, mint egy-egy örökké tartó tűszúrás. Fájt minden levegővétel, minden kimondott szó, minden korty sör. Elárulva, becsapva érezték megint magukat.

A Kerület viszont úgy jön képbe, hogy a pálya mellett nőttem fel a világ legszebb és legnagyobb lakótelepén, a kaszásdűlőin, így abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy láthattam élőben futballozni Márton Zoltánt, Tóth Gábort, Pálvölgyi Lászlót, Tordai Balázst, Gyura Istvánt vagy a valaha volt legjobb csatárt a világon, Muraközy Lajost.

És hát ugye arról sem szabad elfeledkezni, hogy Nick Hornby, az egyetlen létező Biblia írója, akinél átszellemültebben, nagyobb szívből és romantikából senki nem képes fogalmazni a magánál a labdarúgásnál is sokkal fontosabb szurkolásról, azt állítja, hogy minden ember életében kell lennie egy kis csapatnak. Van az egyetlen szerelem, az első számú, és van a második a kicsi, aki a szerető.

Az elsővel leéljük az életünket, akármennyi bajjal és fájdalommal IS jár ez, míg a szeretőre meg vágyakozunk minden pillanatban.

És ez, 2021-ben is beigazolódott, mert akkor, amikor végleg eldőlt a Vasas-ETO-n, hogy nem jutunk fel az NB I-be (azon a meccsen voltam) Óbudán éppen az dőlt el, hogy a Kerület feljutott az NB II-be! KÖSZI!

Tegnap, a Nyugati csoport utolsó fordulójában a Bicske ellen játszottunk, nyertünk 5-1-re, és megüzentük az egész világnak, hogy a Vasas mögött a második helyen jutunk majd fel az NB I-be.

A Kerület meccsekre járni egyébként felülmúlhatatlan gasztronómiai élmény is, mert annyira finom rántott húsos szendvics van mindig, hogy azt majszolgatva mindig megfogadom, hogy soha többet nem eszem máshol semmit, csak azt és csak ott. 

Miközben elkezdtem hamizgatni, egyből a torkomon akadt a falat, mert megláttam a világ legszebb szurkolólányát, viszont mivel Bicske-szurkoló volt, egyből megsértődtem rá és ettem tovább.

Majd érkeztek a többiek is a büfébe, és szerintem a brigád nagy részéről elmondhatom, hogy csak azért oltották be magukat, hogy ott lehessenek a Kerület meccsein.

Elsőként Sasit, a Kerület általam legnagyobbnak gondolt szurkolóját üdvözölhettem, aki be is szólt azért, hogy miért kólát iszok, amikor sört is lehet kapni. Szerencsére megnyugodott és hitt nekem, amikor biztosítottam afelől, hogy előtte este megvolt a szénsav, csak éppen nem üdítő formájában.

A következő pillanatban Sör Robit vettem észre, aki annyira szereti a Kerületet is, hogy a Kerület meccsei az egyetlenek a világon, amikor nem ismer fel és minden egyes alkalommal elsétál mellettem, én meg direkt nem szólok neki soha, mert sokkal fontosabb nálam az, hogy a lehető legátszellemültebben tudjon ultráskodni a Kerületért.

Utána a két Vasas-szurkoló, Kiri és Nyúl állt be a sorba, és ahogy megláttam őket egyből tudtam, hogy nekik is csak és kizárólag a Kerület tartja csak életben a lelkeiket.

Egyébként kezdés előtt még találkoztam két igazi fradista legendával, a kis Flórival (a Kerületnél edző) és Bánki Dodival is, a meccs közben meg a Szűcs Lali pöckölt akkorát a fülembe (örömmel hallottam tőle, hogy jól megy az egyéni képzés programjuk a Szanyó Karesszel Dunakeszin), hogy azt hittem soha többet nem hallom a spanyol labdarúgás magyar hangjától, Farkas Norbitól azt, hogy „Hajrá, Kerület!”.

Az óbudaiak, legyen szó fradistáról, újpestiről, kispestiről, csak kerületesről, kaszásdűlőiről, békásmegyeriről és a többiekről, mind a világ legboldogabb emberei voltak a tömött a lelátókon, egyedül nekünk, Vasas-szurkoló kerületeseknek kellett néhány perc a kezdés után, hogy feloldódjunk. 

Igazi örömfocit mutattunk be, szerintem még az én kis Atlético Madridomat is megzúztuk volna vagy 4-gyel, a meccsen végig remek volt a szurkolás, és egyébként a bicskei srácok és lányok is nagyon jól nyomták, esküszöm, hogy megérdemelték volna, hogy velünk együtt jussanak fel az NB II-be.

Abba az NB II-be, mely bajnokságban kicsi lesz a stadionunk (az északi oldalon a kapu mögé minimum kellene egy mobil lelátó még) és mely bajnokságban sokkal, de sokkal nagyobb lesz az iram és mindegyik találkozón.

Ezt csak azért jelzem, mert bár a kupában Kemenes Szabi vezetőedzőnek történt kinevezése óta értünk el szép eredményeket a nagyok ellen, de ahogyan Szűcs Lali is mondta (féltésből és nem támadásból), az egyelőre erősebbnek, gyorsabbnak és fiatalabbaknak tűnő NB II-es csapatok miatt vagy 6-8 játékost kellene igazolnunk, miközben az óbudai Messivel, a 17 éves Angyal-Tóth Ákossal végtelen évnyi szerződést íratunk alá és soha nem adjuk el senkinek!

És ezt remélem tudja a kiváló és remek munkát végző Szabó Bence sportigazgató, illetve az elnök, Scheer Sándor is. De egyébként nemcsak remélem, hanem biztos is vagyok benne (mint ahogyan az egyik újpesti informátorom is valamiben...)!

A Kerület 1999 őszén játszott utoljára az NB II-ben, ősszel visszatérünk a másodosztályba, miközben vasárnap este ismét bebizonyosodott a könnyek hatalma.

A szurkolásban az a legjobb, hogy a világ legnemesebb tulajdonságát ülteti el benned, majd még jobban megerősíti azt. 

EZ A HŰSÉG!

A Kerület 1999 nyarán esett ki az NB I-ből, 2000-ben elköltöztették Csepelre, majd ott megszűnt az a csapat 2 évvel később! 2003-ban a jogutód a Budapest bajnokság I. osztályába kapott besorolást, azt a bajnokságot veretlenül megnyerve 2004-ben jutott fel az NB III-ba. 

A sors akarhatta, hogy tegnap vigyáznom kellett a nővérem kutyájára, így az ablakon kinézve láttam a pályát a gyerekkori kis szobámból elalvás előtt, miközben gyengén muzsikáló eső tisztította a levegőt.

A csapadéktevékenység nem az NB III-ban vagy a még lejjebb töltött éveket siratta, hanem a csepelieket.

Egy klubnál a telephely, a címer és a színösszeállítás az, ami mindennél többet ér (a szurkolók után). A munkám miatt nem tudtam ott lenni fizikailag mindegyik meccsen, de lélekben mindig ott voltam.

Lefújás után a pályán és a klubház előtt is volt buli. A Vasas a szerelem, de a Kerület a szerető. 

Dolgoztam a Kerületnél is, voltam NB I-es meccsen technikai vezetője (18 évesen), a magyar futball (és szerintem csapatsportok) első sajtóosztályát ott csináltuk meg. 

A Kerület NB II-es lett ismét, kétszer játszik majd a Vasassal, mindkétszer örökre belehalok majd, de nem is ez a lényeg, hiába kell majd választanom aközött, akivel leélem az életem és soha, de soha nem hagyom el, illetve aközött, akiről álmodozom közben!

Hanem az, hogy olyan srácokat láttam ma ismét könnyezni (volt, akit gyerekkel), akik nem akkor sírtak utoljára, amikor a Kerület kiesett az NB I-ből, hanem amikor elvitték a csapatot Csepelre!

Mert a szurkolás hűségre nevel, de az általa okozott könnyek azok, amik igazán edzetté tesznek!

Jaaaaa: akik elvitték a Kerületet Csepelre, 15 éve nincsenek a labdarúgás közelében sem! 

Jaaaaa/2: biztos vagyok benne, hogy az MLSZ-nek sikerül majd kisorsolnia, hogy már az első fordulóban Kerület-Vasas legyen!

Legfrissebb híreink