Biztos, hogy az FTC hívei is gyászolják az Újpest vezérszurkolóját

Esőcseppből lett a vihar!

Forrás:

„Igaz vezetőnek nem kell titulus.”
(Vikingek)

 

Amikor én felnőttem, a fiúk még olyan remek dolgokról álmodoztak, hogy minden lány beléjük lesz szerelmes, a világ legjobb focistái vagy rockzenészei lesznek, vagy éppen a világ legjobb katonái, akik megvédik a szeretteiket, a barátaikat a hazájukat, vagy éppen hősi halált halnak értük.

Nekem volt még egy másik, mindennél fontosabb álmom is: én akartam lenni a világ legerősebb és legokosabb ultrája is.

Igyekeztem ezért tenni is a meccseken, a hétköznapokon meg azért, hogy a meccseken ott legyek a toppon. 

Továbbra sem vagyok hajlandó soha és sehol letagadni azt, hogy Vasas-szurkoló vagyok, ezért nyilván a Fáyban kezdtem bejárni a táborba, Sese barátom vitt be először, aki sajnos már nincsen közöttünk.

Éppen gimnazistává értem, amikor elkezdett foglalkoztatni, hogy mi lehet a többi csapat szurkolótáborával, szurkolóival. Hogy kikkel vagyunk jóban, kikkel nem. 

Szájtátva hallgattam a régi vágásúak legendás történeteit, melyek sokkal jobban érdekeltek, mint az unalmas tanórákon elhangzottak. 

Amikor a Garrincha mesélt, senki nem pisszent. Mindannyian tudtuk, hogy ő tudja a legtöbb sört meginni, hogy ő a legerősebb és ha elkezd szurkolni, akkor nekünk is azt kell kiabálnunk, amit ő. Nem volt kimondva, hogy így kell csinálni, de mindenki tudta, hogy így kell.

Ő tőle hallottam a szektorunk mögötti büfében először a Hypósról, a Copfosról és a Szőkéről.

 

„Soha ne feledd el, ki is vagy, mert a világ biztosan nem fogja! Tedd ezt az erősségeddé, s akkor sohasem lehet a gyengeséged. Viseld páncélként, és sohasem használják majd arra, hogy ártsanak vele!”
(Trónok harca)

 

Akik a kilencvenes évek káoszában ott voltak, azok pontosan tudják, hogy az említett urakat nem kell senkinek sem bemutatnom, akik meg akkor még nem voltak ott, azok meg az elődöktől úgyis hallottak róluk.

Egyikük sem volt szent. Egyikük sem volt hibátlan.

Sokkal többek voltak már életük során: legendák!

Olyan legendák, akik többször is azzá váltak életük során, így ameddig az idő létezik, mind azok is maradnak!

A Szőke és a Garrincha akkor nekem testvéreknek tűntek. 

És a Garrincha egyszer azt mondta nekünk, fiataloknak egy Vasas-Stadler első félidejében, hogy jönnek a Szőkéék, mert a debreceniekkel lesz a kézi meccs a csarnokban. 

Majd hozzátette a legfontosabbat, ami örökké az emlékezetembe íródott: „A Szőke az Újpest!”

A Szőkéről utána rengeteg sztorit hallottam, pláne azért, mert Újpestre jártam gimnáziumba, pontosabban fogalmazva mellé, mert az újpesti klimók és az újpesti lányok sokkal jobban érdekeltek, mint a megoldóképlet vagy a periódusos rendszer.

A Szőkét mindenhol és mindenki ismerte, mindenki tisztelettel beszélt róla, de egyébként nem csak Újpesten.

Amikor 1999-ben, amikor megalakult az NB1.HU, meghoztam életem eddigi legfájdalmasabb döntését, azaz lemondtam a már említett legfontosabb álmomról és átálltam a másik oldalra, megbizonyosodtam róla, hogy a Szőke tényleg nemcsak Újpesten legenda, hanem mindenhol félik vagy tisztelik a nevét.

 

„Mi vagyunk az esőcseppek, amelyekből dühöngő vihar születik.”
(Vaják)

 

Azt állítják a legtöbben, hogy az ultrákkal mindig csak a gond van. Senkit sem kívánok felmenteni, de inkább úgy fogalmaznék, hogy a szubkultúra tagjai nem szentek, de cserébe zsiványok és vagányak. És bátrak, elképesztően bátrak.

És őszinték!

Ami a szívükön, az a szájukon is!

És egyébként romantikusak is, ahogyan segítik, támogatják egymást a bajban, ahogy megosztják egymással utolsó korty söreiket, falat szendvicseiket többnapos túrák legvégén, vagy ahogy kisegítik egymást, hogy mindenki meg tudja venni a jegyét az aktuális meccsre.

Ilyen vadregényes világban volt az a Szőke, aki!

Nem a Facebookon, amikor egyik héten mindenki szövetségi kapitány, majd virológus, majd biztonságpolitikai szakértő, majd miniszterelnök.

De csak a saját képzeletében.

A Szőke viszont a valóságban volt legenda.

És mindig is az fog maradni.

Az Újpest, ugyanúgy, ahogy a többi klub a világon, úgy egy egész, hogy a csapat a pályán az egyik fele, a szurkolók a lelátón a másik fele. 49-51 százalékban az utóbbiak javára, mert ők mindig ott vannak.

Éppen ezért állítom, a Szőke halála Újpesten csak Szusza Ferencéhez és a többi legendás futballista elvesztéséhez hasonlítható.

Biztos vagyok benne, hogy még a Ferencváros hívei is gyászolják.

A sors igazságtalansága, hogy a vasárnapi Derbit már nem élhette meg.

Mert lehet, hogy a Ferencváros bajnok lesz, de amit az Újpest Ultras letesz majd az asztalra, az örökké emlékezetes marad.

Mert már nemcsak az Újpest iránti végtelen szerelmük és a Ferencváros elleni végtelen gyűlöletük miatt fognak szurkolni.

Hanem a Szőkéért is!

Aki nélkül nem lennének azok, akik lettek!

(a felvételen az Újpest és az FTC örökös vezérszurkolói, a Szőke és a Hypós)

Legfrissebb híreink