A mi focink gondolatolvasói

Kedvencem a közös megegyezéssel történő szerződésbontás…

Látom magam előtt, ahogy Sándor Tamás feliratú Loki-mezben ott ül az apa vasárnap este a számítógépe előtt és a mobilról neki író, éppen Olaszországban tartózkodó modell lánya sorait olvassa. Aki megint arról mesél neki, milyen érzés volt 15 évesen, 2009-ben a Valentine Supermodel versenyen elsőnek lenni. Meg arról, milyen volt utána együtt dolgozni Victoria Beckham, Calvin Klein, vagy Jean Paul Gaultier hármasa közül bármelyikkel. Arról nem beszélve, hogy arról bármikor tud értekezni, hogy a legjobbnak járó modelldíjat is megkapta a Women of the Year gálán.
 
De ez az egész most - tényleg kivételesen - nem érdekli. Mert inkább arról ábrándozik, bárcsak átélhetne egy olyan pillanatot másnap a munkahelyén, amikor a közvetlen főnökével egyszerre kimondják azt minden előzmény nélkül a legnagyobb egyetértésben, hogy akkor ő otthagyja a munkahelyét. Mert ugye, ennél frankóbb és biztosabb dolog nincs is jelenleg a világon…
 
Egész éjjel nem alszik. A másnapi munkájához szükségeseket sem készíti elő, csinálja meg. Minek? Hiszen úgyis egyszerre mondják majd ki, hogy ő távozik.
 
Ki kellene találni majd valami jó kis sztorit a közvéleménynek, de nem tudja, hogy közben az az elöljáró, akinek tele van a telefonja olyan esemesekkel, amelyekben a volt alkalmazottai közül azt írták neki többen is, hogy egy szemét mocsok volt velük, éppen ugyanezen elmélkedik. 
 
Ezek után merészelni bárki is azt mondani, hogy nem létezik az a jelenség, amely azt állítja, létezik az az állítólagos közvetlen információátvitel két, egymástól bizonyos távolságra levő személy között, akiket a távolság megakadályoz abban, hogy a hagyományos módon, az érzékszerveikkel teremtsenek kapcsolatot egymással?
 
Ez a bizonyos jelenség ugyanis olyan állítólagos mentális kapcsolat, amelyhez egyetlen érzékszervüket sem veszik ők sem igénybe, mert ez egy olyan képesség, amikor az egyén érzékeli és megérti másik/mások agyhullámait. Ide tartozik a gondolatolvasás is, amikor mások gondolatairól paranormális módon tudomást szerez valaki. Jelenségük létezését a tudományos közösség ugyan nem ismeri el, ráadásul a parapszichológusok tapasztalatait erősen kritizálják a szkeptikusok, különösen a módszertani elfogultságuk miatt.
 
Mikor, hol, hogyan történhet meg az az epikus pillanat, amikor bekövetkezik a közös szerződésbontás?
 
A klubépületben? Az öltöző előtt pontosabban? Az edzői vagy a vezetői irodában? A büfében vagy a szertárban az edzések és a meccsek előtt szokásos fekete elszürcsölgetése, és a hozzá dukáló két kapucíner elmajszolása közben?
 
A kérdéseim költőiek, azaz nem igénylem a választ egyikre sem!
 
Mert úgy vagyok vele, hogy inkább hiszek az előbb körülírt telepátiában minden más esetben, mint a közös megegyezéssel történő szerződésbontásban a magyar fociban.
 
Mert ezeket kezdeményezi valaki, a lényege meg az, hogy a kezdeményező gesztust gyakorol a bejelentés során, mert elismeri a másik érdemeit, miközben megvalósítja az akaratát.
 
Nincs ezzel semmi gond amúgy.
 
Ha megmondják…

Legfrissebb híreink