A klubhűség: ultrák köszönete az egyetlennek, aki nemet mondott a Vasasnak

Szakmája egyik legjobbja, de legalább olyan jó ember is.

Forrás:

Sallói István, a ZTE sportigazgatója már télen arról beszélt, hogy az NB II-es Vasas felborította az egész magyar átigazolási piacot. Mint ismeretes, az angyalföldiek már akkor olyan játékosokat igazoltak, akiket a fél NB I vitt volna, vagy külföldi ajánlataik voltak.

A teljesség igénye nélkül, de ekkor került Angyalföldre például az a Vernes Richárd, aki azóta is a feljutásra ácsingózó, ám otthon a Kazincbarcika elleni 1-1 miatt a rajton beragadó piros-kékek talán legjobban játszó játékosa, de Feczesin Róbert és Jova Levente is ekkor mondott igent Nagy Miklós sportigazgatónak.

A tendencia a nyáron tovább folytatódott, hiszen Pekár László, Silye Erik, de az NB I-es gólkirály Radó András is a Vasas ajánlatát fogadta el többek között, így akár azt is kijelenthetnénk, hogy gyakorlatilag mindenki igent mondott Nagy hívó szavának, hiszen a klubvezetésben is jelentős változások történtek, mert az MLSZ-től és az Újpesttől is kerültek vezetők a háttérszemélyzethez a Fáy utcába.

Van azonban egy ember a magyar labdarúgásban, aki nemet tudott mondani a Vasas megkeresésének. Nála akkor kezdtek el érdeklődni az angyalföldiek, amikor kiderült, hogy Thomas Sowunmi technikai vezető nem marad a fővárosiaknál.

Az ő döntése azért is különleges, mert egy olyan klubnál tevékenykedik, amelyik a koronavírus-járvány miatt majdnem megszűnt, legalábbis heteken át szóltak erről a szenzációsnak tűnő cikkek (honlapcsoportunk egyszer sem állított ilyet), ám a klub végül Nemes Ferenc tulajdonába került és stabilizálódott a helyzet.

A klub a szintén NB II-es Siófok, történetünk főhőse meg Bíró Gábor, Magyarország egyik legjobb technikai vezetője, aki azon túl, hogy tényleg a szakmája legjobbja (attól még, hogy NB II-es csapatnál dolgozik, igaz az állításunk, mert a címek, feljutások és a kiesések kérdései a pályán dőlnek el), még elképesztően remek ember is.

Biró a Facebookon mesélte el döntése hátterét, és bár ő nem említette meg a Vasast név szerint, honlapunk több forrásból is úgy tudja, Angyalföldről kapott ajánlatot. És bár Bíró privát oldalon osztotta meg a bejegyzését, az nyilvános, így médiajogilag szabadon felhasználható.

Mielőtt azonban ezt közzétesszük, meg kell jegyeznünk, a Vasas új technikai vezetője, a Nyíregyházáról igazolt Kopjári Nándor szakmája egyik legnagyobb tehetsége.

Jöjjenek tehát Bíró gondolatai, akinek a Siófok-Haladás (1-5) meccsen a hazai ultrák külön kiírásban mondtak köszönetet, nemcsak a klubhűségéért, de minden olyan egyéb, szintén zseniális tulajdonságért, mely azzal jár:

„Nagyon sokat gondolkodtam az elmúlt időszakról. Talán minden ember számára eljön az a pillanat, amikor kap egy nagy lehetőséget az élettől. Lehet csak egyet, és aztán soha többet…

Megvolt az én lehetőségem is: egy megtisztelő ajánlatot kaptam, az egyik legpatinásabb, nagy múlttal és komoly jövőképpel rendelkező klubtól. Rá kellett jönnöm, még nem ez az én utam… nekem itthon a helyem… a Szerelmem, a Családom mellett… A szívemre hallgattam… aminek nagyon sokan örültek, sokan azonban nem akceptálták azóta sem a döntésem… lesz-e még egy ilyen lehetőségem? Nem tudom, de köszönettel tartozom a Vasas felé, hogy egyáltalán felmerült a nevem.

Egy biztos: a BFC Siófok mellett is döntöttem… a másik családom…

A technikai vezető egy érdekes pozíció: precizitás, kitartás, kreativitás elengedhetetlen… sok papírmunka, szervezés, tervezés… váratlan helyzetek gyors kezelése… rengeteg ismerős lép be az ember életébe… oda kell figyelni a kapcsolatokra… mindig megadni a tiszteletet mindenki felé, legyen az illető vezető, edző, játékos, ellenfél, játékvezető, kolléga, pályamunkás, mosónő, takarítónő, szurkoló… kevés szabadidő, állandó pörgés… megannyi dolog… topformában kell lenni minden nap… a hiba lehetősége bőven benne van a pakliban… mi is megélünk kudarcot, bánatot, de azon gyorsan túl kell lenni, vagy ha magán jellegű, félre kell tenni… mert itt nem csak 1 emberről szól a történet… egy egész csapatról… egy egész klubról…

Vannak sikerek és örömök is… NB II-es bajnoki címet ünnepelhettem… nagyon gyorsan befogadtak az NB I-es kollégák… nekem mindig megtisztelő, amikor a szakma egyik csúcsa, a Honvédos Simon Gabi Bácsi azt mondja a telefonban, hogy örül, ha hallja a hangom… a mai napig sok olyan játékossal tartom a kapcsolatot, akik már más klubnál rúgják a bőrt… amikor első alkalommal ültem a kispadon, 8:1-re nyertünk az MTK ellen a Hungária körúton a Liga Kupában… sikerült leszerveznem egy mérkőzést a 15-szörös török bajnok, 9-szeres kupagyőztes Besiktas ellen… nem sorolom…

Rengeteg emlék, élmény, meccsek, edzőtáborok, életre szóló barátságok…

A bajnoki nyitányon egy olyan meglepetésben volt részem, ami rávilágított, hogy amíg tehetem, zárjak ki minden negatív tényezőt, és csináljam ugyanígy a feladataim: becsületesen, szívvel – lélekkel… és az elismerés, ami egy fajta siker, legyen a ráadás, ami visszaigazolja a tevékenységem… Hogy számít-e az, hogy zúgott a kapu mögött a Bíró Gabi? Hogy számít-e az, hogy mennyien kiabálták a nevem a meccs közben? Bizony számít… de az számít nekem a legjobban, mennyien tudják befogadni magukba azt, amit adni tudok… amit tenni szeretnék… a csapatért, a klubért, a szurkolókért…

„A BECSÜLET TISZTELETET SZÜL! KÖSZÖNJÜK GÁBOR!”

Vasárnap este visszakaptam valamit… olyasmit, amire azt tudom mondani… Igen… ezekért a pillanatokért érdemes élni és végezni a feladataim! Köszönöm South Coast Ultras, Kerekes Zsani, és mindenki, aki ezt megvalósította!

Hajrá Siófok, Hajrá SCU!"

Legfrissebb híreink