2019-ben is lehet majd anyázni az nb1.hu-t!

1999-ben teljesen más világ volt.
 
Az emberek nem a Facebookon éltek, nem ott mérték össze a tudásukat, nem ott tartották egymással a kapcsolatot, nem is ott voltak szerelmesek egymásba és nem is ott szurkoltak.
 
1999-ben még éltek az emberek. Éltek és a valóságban.
 
Akkor az volt a valóság országos szinten, hogy már volt az Index, az Origo, azóta sajnos megszűnt két másik sportoldal és az nb1.hu. Az utánunk következő, tematikus focioldal kábé 10 évvel később indult el. 
 
A klubok közül emlékeim szerint az Újpestnek és a Lokinak volt rendszeresen frissülő honlapja, mindkettőt az nb1.hu kötelékébe tartozó kollégák szerkesztették. 
 
Akkoriban nem lehetett az internetről vagy mobiltelefonról megtudni, hogy állnak a mérkőzések, ám az nb1.hu kollektívája már akkor csinált élő közvetítéseket és forduló válogatottját. 
 
Volt, hogy a meccsen éppen pályára nem lépő válogatott futballista vagy klubelnök és tulajdonos tudósított az nb1.hu-nak, de az egyik legtöbbet az akkor dolgozó, legendás technikai vezetői generáció tagjainak köszönhetünk. Soha, senki nem kért semmilyen ellenszolgáltatást a munkájáért cserébe, csak annyit, hogy minél többet írjunk a csapatáról. És akkor is, ha ez fáj nekik! Még a telefonszámláikat sem fizethettük ki, pedig kicsit drágább volt telózni mint most, és a legtöbben minket hívtak, mert mi legtöbbször bezavartunk volna a hívásainkkal a munkájuk elvégzése közben.
 
Akkoriban, és tényleg fillérekért, megyei lapok munkatársai is tudósítottak nekünk, sokkal többet, mint amiben megállapodtunk. Éppen ezért van az, ha vidékre megyek és áthaladok egy megyén, mindenképpen igyekszem megvenni a helyi újságot, hogy legalább szimbolikusan tudjam támogatni a kollégákat és a munkahelyeiket. 20 éve nem vagyok hajlandó ezen a szokásomon változtatni és nem is tervezem. 
 
Rengeteget köszönhetünk a mindenkori sportújságíró szövetség elnökségének (volt főszerkesztőnk Pajor-Gyulai László, aki a világ valaha volt egyik legjobb embere, elnöke is volt a szervezettnek), mint ahogyan Szöllősi Györgynek, az MSÚSZ jelenlegi vezérének, a legendás Nemzeti Sport jelenlegi főszerkesztőjének is. 
 
Az egyetlen sportnapilapnak annyit köszönhetünk, hogy lehet, újabb 20 évig kellene írnom csak ezt a cikket…
 
De a legtöbbet mindig is a szurkolóknak köszönhettünk!
 
Vannak olyan lányok és srácok, akik a kezdetektől fogva velünk vannak. A fórumunkban, melynek felépítése és rendszere 10 évvel előzte meg Mark Zuckerberg világuralmat hozó „találmányát”, vezető és kiemelkedővé vált politikusok, futballisták, tulajdonosok, zenészek, művészek és újságírók nőttek fel és váltak azzá, akikké váltak.
 
Vannak lányok és srácok, akik mind a mai napig maguktól küldenek nekünk képeket, videókat, linkeket és segítenek nekünk mindenben.
 
Képtelenség megfogalmazni, hogy mennyire felemelő és remek érzés ez, mert tudjuk, hogy soha a büdös életben nem fogjuk tudni ezt meghálálni nekik.
 
Mint ahogyan a kőkemény kritikáikat sem!
 
Nem állítom, hogy látunk minden hozzászólást, sőt, inkább nem, mint igen. De amit látunk, amióta én vagyok a felelős szerkesztő, az továbbra is ott és úgy marad, ahogyan az oda írva lett.
 
Egyszer sem akarunk hibázni, baromságot írni. De szerencsére megtesszük, mert emberek vagyunk. 
 
Azonnal akkor tudunk reagálni és javítani, ha direktben üzentek. De ha nem is vesszük észre, a jelzések ott maradnak. A legkeményebbek is! Mert azok a legőszintébbek, mert jót akartok elérni velük.
 
Csak akkor tudunk tovább fejlődni, ha szembesülünk a hibáinkkal!
 
Ez utóbbi miatt jár a legtöbb és legfontosabb köszönet olvasóinknak, ezen belül a szurkolóknak!
 
És azért is, mert a közéleti- és más portálok felületein megtalálható kommentfolyamokkal ellentétben gyakorlatilag majdnem mindig tiszteletben tartjátok az emberi értékeket és véleményeket. Ti, szurkolók, akikről állandóan azt kell olvasnom máshol, hogy milyen rosszak vagytok. Hát, ez kurvára nem így van!
 
A világ valaha volt legjobb, szívből író írójának, Nick Hornbynak, a felülmúlhatatlan Fociláz szerzőjének a soraival kívánunk mindenkinek nagyon jó szurkolást 2019-re is:
 
„Úgy lettem szerelmes a futballba (én az nb1.hu-ba is – a szerk), ahogy később a nőkbe is: hirtelen, megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem.“
 
Mindörökké magyar foci! Az idők végezetén is túl!
 

Legfrisebb híreink