0-6: Gyepes Gabi nélkül senkik vagyunk

Modricnak magától kellene átadnia az Aranylabdáját.

0-11!
 
Ezt a remek mutatót tudom felmutatni az én kis III. Kerületi TVE-m hazai meccseit illetően. Ősszel két hazai gálaelőadásunkra tudtam kimenni (amikor eljutottam idegenbe a Budai Rangadóra, akkor oda-vissza szájkaratém volt egy általam kivételesen nem ismert biztonságival), egyikért sem jár elméletileg túl sok köszönet. De csak elméletileg...
 
A Nagykanizsa ellen ötször állt meg bennem az ütő, ma, a Mezőkövesd elleni kupameccsen meg hatszor. Mondjuk, ha Jeszenszky Ádám nem hozza a világ valaha volt legjobb kapusteljesítményét, akkor tizenötször kellett volna, hogy szívinfarktust kapjak.
 
De ne szaladjunk ennyire előre, mert azt mindenképpen rögzítenem kell, hogy a Kerületre még a Nap is kíváncsi volt (ekkor még azt hittem, hogy ez tényleg így van), mert pont a kezdés előtt fél órával sütött ki és addig nem is bújt vissza a szürke, szomorkás felhők mögé, ameddig vége nem lett a meccsnek. 
 
 

 
Egyébként ismét bebizonyosodott, hogy simán az NB I-ben van a helyünk, mint a kilencvenes évek második felében kétszer is, csak akkor direkt elcsalták az összes meccsünket, mert a pestiek féltékenyek voltak ránk azért, mert nálunk 8500 fölött volt az átlagnézőszám. 
 
Nagyjából a kezdés előtt 2 órával küldtem csak el az akkreditációs kéréseimet a mérkőzésre, de ugyanolyan profin kezelték a helyzetet a sajtóosztály munkatársai, mintha NB I-es mérkőzésre mentünk volna ki. Arról nem beszélve, hogy mind a biztonságiak, mind a vezetők szívélyesen és kedélyesen elmondták, mit, merre találunk, hová, hogyan jutunk el, ugyanúgy, mint eddig mindig. Viszont most rossz helyre ültünk a kezdés előtt, de nem az volt, hogy ránk küldtek 478 hegyomlást, a CIA-t és Vlagyimir Putyin hadihajóit, hogy arrébb pattintsanak az útból, hanem mosolyogva jelezték, hogy ha a helyünkre ülnénk, akkor még jobb szögből láthatnánk a mérkőzést.
 
A tudósítás miatt ennek örülnöm kellett volna, viszont így 6.5 méterrel messzebb kerültem a világ valaha volt legnagyobb szurkolótáborától, akik viszont akkora szurkolást csaptak cserébe, hogy biztos lehet benne mindenki, hogy azt még Mezőkövesden is hallották.
 
 
 
A pálya szpíkere is mindent megtett azért, hogy még szenvedélyesebb legyen a hangulat. Ő egyébként nem más, mint Farkas Norbert, akit elsősorban a Sport TV spanyol meccseinek a szakkommentátoraként ismer a nagyérdemű. Azt, hogy átment-e a hispán bajnokikkal együtt a Spíler TV-hez nem tudom, mert a planétán figyelő 7 milliárd ember közül én is pont abba a 7 milliárdba tartozom, akinek nincsen Spíler TV-je, így az Atlético Madrid meccseit, akárcsak a Boca Juniorsét, az Utrechtét és az Interét, stream-en nézem.
 
És ha már Atlético Madrid. Norbival kapcsolatban mindig is kérdezgették tőlem a haverok, hogy a Barcelona vagy a Real Madrid szurkolója-e. Mindig azt válaszoltam nekik, hogy az egyiké sem, mert mindig elmondta, mekkora hangulat van a Matracosok hazai meccsein, amiből egyből kitaláltam, hogy nem ő miatta volt mindig lehalkítva a Sport TV-n háttérzaj (Real, Barca-meccseken mindig fel volt hangosítva…), ha a csodálatos Atlético Madrid játszott a szenvedélyes, vesztes állásnál is mindig a leghangosabban szurkoló tábora előtt. És ma a saját szemeimmel tapasztaltam meg, hogy Norbi is az Atlético szerelmese. Mert meccs közben is olyan áhítattal fokozta a hangulatot, hogy el nem tudom róla képzelni, hogy azt élvezné, hogy el lehet bóbiskolni a Barca meg a Real hazai találkozóin tapasztalható színházi, azaz nem futballpályákra való atmoszférában.
 
Szóval, meg volt benne a szenvedély, ahogy mikrofonnal a kezében még tovább fokozta az amúgy is parádés hangulatot, és én láttam a lelki szemeim előtt, hogy ha a kis főnök nem állna a közelében, akkor még egy-két görögtüzet is begyújtana.
 
Az első 27 perc 59 másodpercben olyan jól fociztunk, hogy a Modricnak magától kellett volna átadnia a tegnap megkapott Aranylabdáját az egész csapatunknak úgy, hogy a Gyepes Gabitól aláírást kér a mezére, a cipőjére, a felszerelése többi részére, de még az útlevelére, a vb-ezüstérmére, az Aranylabdájára és az összes trófeájára is.
 
Aztán szépen lassan felőrölt minket a fellazult, mély, sáros talaj IS. Nem tudom, már megint ki csalt úgy ellenünk, hogy elintézte a napsütést, de ha mi egész héten kemény, gyors, viszonylag egyenes talajon készülünk, akkor nehogy már puha, fellazult, sáros, egyenetlen talajon kelljen játszanunk.
 
Pláne az NB I egyik legstílusosabb, legszimpatikusabb, legjobb fociját bemutató gárdája ellen. A Mezőkövesd nagy kedvencem, mert Kuttor Attila az egyik legjobb magyar edző, ezért is örülök annak, amit Tóth László szakmai igazgató nyilatkozott a sorsáról a meccs után az nb1.hu-nak. Kuttor mesterrel is beszélgettünk a lefújás után, cserébe elmondta nekünk a legfontosabbat a válogatott továbbjutási esélyeit illetően az Eb-selejtezővel kapcsolatban.
 
Szóval, akár vezethettünk is volna, de Vajda Sándor megszerezte a vezetést a 28. percben a matyóföldieknek. Soha nem fogom megérteni, hogy tehetett ilyet velünk, mint ahogyan azt sem, hogy a fordulás után Sillye Erik kettőre növelte az előnyüket. Drazic Stefan és Földi Botond meg külön kedvencem lett azok után, hogy kettőt-kettőt vágtak nekünk…
 
De ez csak azért lehetett így, mert a második félidőre már nem jött ki a pályára Gyepes Gabi. És mi ettől összeomlottunk…
 
 
 
De nem annyira, hogy a kapott gólok után ne kérdezzék fel az ultráink a mezőkövesdi játékosokat, hogy miért nem jött el egyetlen fanatikusuk sem szerda délben a meccsre, mert mi ugye mindannyian ott lettünk volna, ha ma nekünk kellett volna Mezőkövesdre utaznunk.
 
Szóval a kupakalandunk véget ért, azok után, hogy negyedik helyen vonulunk a téli pihenőre az NB III Nyugati csoportjában. 
 
De nem kell szomorkodni, mert Kunsági Roland, aki volt a Honvéd és a Fradi kapusa, még a szünetben megerősítette, hogy minden rendben van a Kerületnél, nagyon jó és profi a klub működése, a játékosok, az edzők és a vezetők is szeretnek a klubnál dolgozni.
 
 
 
Nekem meg ideje elgondolkoznom azon, hogy évek óta a Kerületről írom a leghosszabb cikkeket, de még egy gól sem rúgnak a srácok cserébe otthon, ha ott vagyok.
 
Szerintem azt akarják elérni, hogy még jobban szurkoljak nekik. A tervükről, aminek a lényegére tök egyedül jöttem ám rá, csak két szót tudok írni: sikeres, ügyes!
 
Hajrá, Kerület! Első a becsület!
 
Jövőre mindenkit és mindenhol megverünk, miközben mindenkit leszurkolnak az ultráink!

Legfrissebb híreink