Antalya – Szeretné, hogy feljusson a Kisvárda, és a DVTK bent maradjon.
Az átigazolási időszak egyik legnagyobb meglepetése volt, hogy a DVTK sajátnevelésű támadója, Bacsa Patrik az NB II-es Kisvárdához került kölcsönben. A fiatal játékos csapata antalyai edzőtáborban adott interjút, melyben elmondta milyen céllal érkezett, és beszélt arról is, hogy vissatér-e Diósgyőrbe.
Ősdiósgyőriként nem lehetett könnyű szembesülni azzal, hogy egy ideig nem számítanak a játékodra, Hogyan dolgoztad fel mindezt?
Nem mondtak le rólam, amit az is bizonyít, hogy úgy jöttem ide, Kisvárdára, hogy előtte szerződést hosszabbítottam – válaszolta Bacsa Patrik a klub honlapjának. – Az a fő cél, hogy minél több lehetőséghez jussak, az NB II-ben amúgy is több meccs lesz tavasszal, mint az élvonalban. Nem akartak hosszabb időre elengedni, csak egy fél évre, és olyan csapathoz, amelyik a feljutásért küzd.
Milyen érzésekkel mondtál búcsút a nevelőegyesületednek, ha csak néhány hónapra is?
Mindig is a Diósgyőrben játszottam, és most a csapat is olyan helyzetben van, hogy eléggé hátul foglal helyet a tabellán, és azért nem szeretném, hogy kiessen. Éppen ezért segíteni akartam nekik, de nyilván az én érdekeimet is kell nézni, és ha nekem arra van szükségem, hogy minél többet játszhassak, akkor nem volt más lehetőségem.
Miután eddig csak a diósgyőri csapatban játszottál, az is újszerű, hogy most először kell beilleszkedned egy új közösségbe. Mennyire nehéz ez?
Hosszabb időre még nem kerültem el másik közegbe, eddig az utánpótlás válogatott volt az egyetlen másik csapat, amelyben a DVTK-n kívül játszottam. Ez a feladat is új, de remélem sikerül minél hamarabb beilleszkednem, és hozzásegítenem a csapatot a feljutáshoz.
Mi az eddigi tapasztalatod? Mennyire másabb az edzésmunka, mint az előző csapatodnál. Egy NB II-es csapatnál is szembesülhetsz új gyakorlatokkal?
Persze, mindenhol tanulhat újakat az ember, ebben az is közrejátszik, hogy új csapathoz, egyben új edzőhöz is kerültem. Mondjuk azért Diósgyőrben is többször éreztem úgy magam, hogy új közegbe csöppentem, mert sűrűn váltották az edzőket és a játékoskeret is gyakran kicserélődött. Hét éve tartozom a diósgyőri felnőtt csapathoz, de a mostani játékoskeretből Ivan Rados az egyedüli, aki akkor is ott volt, amikor én a nagyokhoz kerültem. Ráadásul egy évre ő is távozott közben. Mondhatjuk, hogy az elmúlt hét évben én képviseltem az állandóságot.
Mivel lennél elégedett a nyár elejére?
Nyilván az a cél, hogy feljusson a kisvárdai csapat, és minél jobban segítsem ebben. Gólokkal, gólpasszokkal, jó játékkal. Az ideális az lenne, ha a Kisvárdával feljutnánk, a Diósgyőr pedig bennmaradna.
Itt, Antalyában Gosztonyi András a szobatársad, aki hozzád hasonlóan szintén jeleskedett egy másik sportágban is. Goszi kosárlabdában, te atlétikában. Az esetedben mi döntött a futball mellett?
Igen, atléta voltam, de több sportágban is kipróbáltam magam. Kosaraztam és kézilabdáztam is, azt mondják, kéziben még jobb lettem volna, mint fociban. Futóként több távon is voltam korosztályos országos bajnok, de a sprint és a távolugrás állt igazán közel hozzám. Ugyanakkor a hosszú távokat nem nagyon szerettem, de mivel abban is jó voltam, ezért ott is kellett indulnom. Atletizálni azért kezdtem el, hogy segítse a futballkarrieremet, hiszen tudtam, minden sportnak az atlétika az alapja, és a szüleim is ebbe az irányba tereltek, hogy ezáltal megkapjam a jó alapokat.
És tegyük hozzá, hogy van egy húgod is, aki szintén nagyon tehetséges atléta.
Igen, Fanni kilenc évvel fiatalabb tőlem, korosztályos válogatott versenyző, épp nemrégiben, a nyíregyházi versenyen érte el távolugrásban fedett pályás egyéni legjobbját, az 599 centimétert. Emellett sprinterként és gátfutóként is a legjobbnak számít itthon a korosztályában. Számára az idei év legfontosabb feladata az európai ifjúsági fesztivál lesz, amelyet Győrben rendeznek.
És számodra?
A tavaszra vonatkozóan az, hogy feljusson a Kisvárda!
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
