Vágó Attila a Salgótarján új edzője

Salgótarján - Vágó Bari Jenőt váltja az STC kispadján.

Az új tréner a mai napon kezdi meg a munkát Salgótarjánban. Korábban megfordult a magyar élvonalban, sőt még a női labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is volt. A szakember az alábbiakat nyilatkozta a klub honlapjának:

"

– Ott kezdeném, hogy épp 30 éve kerültem el Salgótarjánból, 1986-ban. Ez a város számomra mindig azt jelentette, hogy egy nagyon jó focicsapattal rendelkezik, gyermekként itt nőttem fel, 1972-ben, amikor a "Vidék legjobbja" lett az SBTC, labdát szedtem, kis srácként minden álmom az volt, hogy egyszer én is itt játszhassak, ami aztán sikerült is, végigjártam a korosztályokat, hogy aztán eljussak a felnőttekhez, akikkel vagy az első vagy a második vonalban szerepeltünk, sok-sok néző előtt. Nagyon érdekes ez a futball, hiszen az én korosztályból salgótarjáni származással a hátunk mögött jó páran az első osztályban edzősködhettünk, magamon kívül gondolok itt Urbányi Istvánra, Kis Károlyra, Sisa Tiborra, Benczés Miklósra vagy éppen Pintér Attilára, de megyeszékhelyünknek, Nógrád megyének, a Palócföldnek nincsen legalább egy NB II-es csapata és ez engem nagyon bánt. Anno a Szeged-Dorozsmánál kezdtem edzősködni, majd miután az NB I/B-ig jutottunk, ezután akárhová kerültem, Székesfehérvárra, Békéscsabára, Diósgyőrre, Szolnokra, Sopronba, Ceglédre, Veszprémbe, Szigetszentmiklósra vagy Mosonmagyaróvárra, bárhol is értem el bajnoki címeket vagy jó eredményeket, mindig az volt a vágyam, hogy meg akarom azt élni, hogy Salgótarjánban újra legyen egy csapat. Jelen pillanatban azt mondom, hogy egy nagyon jó NB II-es csapatot el kellene bírnia megyeszékhelyünknek és a régiónknak. Minden vágyam az, hogy Salgótarjánnak NB II-es klubja legyen, és mindig is szerettem volna egy jó helyi gárda edzője lenni. Nekem még szerencsém volt, hogy Répással, Bástival, Jeckkel, Kovács II-vel, Mohácsival, Földivel, Marcsokkal, Vargával, Kajdival, Szoóval, Berindánnal, Csékivel és Urbányival együtt focizhattam, a mostani stábomból pedig ez Balga Józsefről és Lipták Zoltánról szintén elmondható, mindannyiukra úgy néztem fel annak idején, mint ahogy most Cristiano Ronaldora vagy mint Dzsudzsák Balázsra néznek a magyar gyerekek. Szojka Ferenctől, Dávid Róberttől, Taliga Ferenctől, Toldi Miklóstól, Baranyai Gyulától, Kmetti Józseftől, Szalai Miklóstól és Répás Bélától pedig mint korábbi edzőimtől tanultam sokat, ők komoly célt adtak nekem, ekkor döntöttem el, hogy én is edző szeretnék majd lenni. Mindig figyelemmel kísértem a megye labdarúgását, majd nemrégiben Balga Dodin keresztül eljutott hozzám a hír, hogy Ferenczi Béla érdeklődik felőlem. Tudtam, hogy ő egy eltökélt ember, tisztában vagyok azzal, hogy mennyit áldoz a focira és mennyire szeretné, hogy másodosztályú csapata legyen. Nekem is ez a vágyam, ezért azt mondtam, ha két ember ennyire akarja, akkor én hozzáteszem ehhez a törekvéshez azt a szakmai tudást, amire 57 éves koromig szert tettem, és ami által eljutottam odáig, hogy 5 éven keresztül lehettem női szövetségi kapitány, hogy öt NB I-es csapatot is vezethettem és 500 másodosztályú meccsel rendelkezem, a hitemmel és a meglévő akarattal karöltve képesek lehetünk arra, hogy alkossunk valamit egy olyan emberrel, aki mindent feláldoz ezért és a pénzért nem sajnálva tesz azért, hogy ez megtörténjen, ezért találkoztunk, mely alkalom során azt éreztem, mindketten azt akarjuk, hogy legyen egy olyan együttes, amely feljuthat az NB II-be. Ezért én is mindent el fogok követni, és úgy gondolom, ha ezt mindenki akarja, és összefogás lesz, akkor sikerülni fog. Ehhez természetesen nagyon fontos, hogy biztos háttérrel rendelkezzünk, hogy olyan társaságot szedjünk össze, mely képes arra, hogy megnyerje az NB III-as bajnokságot a keleti csoportban. Fontos továbbá, hogy olyan játékosokat igazoljunk, akik nem a pénzért jönnek, hanem mert akarnak még futballisták lenni és magasabb osztályban is futballozni, figyelembe véve azt a nagyon lényeges dolgot, hogy a játékosok bizonyos százaléka kötődjön a megyéhez és a városhoz. Nagyon fontos, hogy megfelelő korú, tudású játékosokkal tudjunk feljutási célokkal nekivágni a bajnokságnak. Biztos vagyok abban, hogy a közép csoportból pár másik alakulat kérni fogja magát keletre, ahonnan most három erős csapat feljutott, az előző mezőnyből pedig egyelőre a Jászberény jelentette ki, hogy mindenáron fel akar jutni. Mi ezt nem akarjuk hangoztatni, csendben, szépen dolgozni akarok, megfelelő tudású játékosokat idehozva, megfelelő edzésmunkával, biztos háttérrel, szépen-lassan mindig a következő mérkőzésre készülve, hogy aztán elérjünk oda, hogy az én vágyam, a bajnokság megnyerése teljesüljön. Ez viszont egyedülnem megy, ehhez sokan kellenek, nagyon szeretném, ha valahogy össze tudna fogni a város, az önkormányzat és a polgármester úr is kell ahhoz, hogy Salgótarjánban futball legyen. Én maradandót akarok itt alkotni, ezért döntöttem végül úgy, hogy belevágok, holott szakmai igazgatóként egy osztállyal feljebb is voltak lehetőségeim, de fel akarom vinni a csapatot, és azt szeretném, hogy legyen a városnak egy NB II-as együttese! Nekem életem a család, sokat köszönhetünk feleségemnek, Vágóné dr. Szabó Ágnesnek, mert nélküle nem lenne ilyen sportos családunk, sok áldozatot hozott, szerencsére gyermekeim, a százszoros válogatott, több külföldi országban is megforduló és aranyérmeket szerző, osztrák bajnok és gólkirály Fanny, az NB II-ben sérüléséig stabilan játszó, két NB I-es csapat által is megkeresést kapó, sajnos azonban jelenleg keresztszalag szakadás után lábadozó Levente és nagyobbik fiam, a Nemzeti Kézilabda Akadémián dolgozó Attila is szebbnél-szebb eredményekkel rendelkezik a sport terén. Ezen felül viszont azt is el kell mondanom, sosem fogom megtagadni, hogy Zagyvarónán születtem és itt is kezdtem futballozni, majd az SBTC-ben, Nagybátonyban és a Síküveggyárban játszottam, most pedig edzőként visszatérhettem, és a szívemre hallgatva úgy érzem, sikerülhet maradandót alkotnom saját hazámban is, de még egyszer mondom, ezt egyedül nem tudom megcsinálni, csak szakmai tudásomat, alázatomat, hozzáállásomat, munkamániámat tudom adni, rajtam kívül is mindenkinek a maximumot kell, összefogás mellett adnia."