nb1.hu

Derbi: egyelőre ez az újpesti valóság

A terv jó volt

Banai, Doka – Antzoulasz – Kobouri – Fehér, Mack – Keita – Mörschel – Pauljevic, Ganea – Csoboth összeállításban kezdtünk. Értem Géza gondolatát az összeállítást illetően. A négy védő előtt négy középpályással játszunk, elöl pedig két gyors csatár. Alapból is azt gondolnám, hogy ez egy kontrákra építő csapat, ahol a négy védő előtt két szűrő (Keita és Mack) valamint két nagy munkabírású középpályás (Mörschel és Pauljevic) igyekszik megszűrni a zöld támadásokat. Elöl pedig két gyors és az átlagnál jobban cselező játékossal próbáljuk meglepni a Fradi védelmét. Logikusnak tűnő edzői húzások, és azt sem mondhatjuk, hogy rosszul lett kitalálva. Mert a vezető ferencvárosi gólig egész jól működgetett.

Miért nem sikerült?

Hogy mégsem működött igazán, annak több összetevője is van. Kezdjük hátulról. A védelmünkből Antzoulasz és Kobouri labdabiztosak, ugyanakkor a két szélén Doka már meglehetősen képzetlen. Fehér Csanád pedig nem csak képzetlen, de darabos is. Így amikor labdajáratással mentünk előre, akkor mindig becsúszott egy-egy bosszantó hiba. A középpályán még egész jól jöttünk előre. Keita csinált néhány szenzációs dolgot (talán az egyetlen volt, akinek a reakcióideje felvette a versenyt a zöldekkel), ugyanakkor nála is voltak ki nem kényszerített hibák. Mack önmagához mérten jól játszott, az NB I-hez képest gyengén, a Ferencvároshoz képest pedig ifi szinten van a fiú. Mörschel nem volt kiugróan rossz, a mi csapatunkban a jobbak közé tartozott, a Fradi játékosaihoz képest ő is gyenge volt. Adott lett volna a feladat, hogy íveljük át a letámadó zöldek fölött a középpályát, és indítsuk a gyors csatárainkat. Na ez már nem működött. Egyrészt mert a csatáraink nem túl magasak, és nem is túl robosztusak. Így a felívelt labdákat kilencven százalékban a ferencvárosi védők fejelték ki. Másrészt mert a lecsorgó második labdákat is ők tudták megszerezni.

Ideges Fradi, intő jelek

Pedig az elején lányos zavarban volt a Fradi. Először Dibusz rúgta a csapattárs helyett taccsra a labdát; aztán az egyik védőjük bombázta a csapattársba a labdát, amiből majdnem öngól lett. Az első félórában volt két nagyon komoly helyzetünk Ganea szögletei után. Az elsőt Mörschel fejelte a kapu fölé, a másodikat Antzoulas mellé. Ezen kívül volt még egy Pauljevic lövés is, a Fradinak meg kb hasonló helyzetecskéi. De már ekkor is látszódott két nagy probléma. Az első, hogy Ganea és Csoboth nem olyan területekre kapta a felíveléseket, ahonnan egyből kapura tudtak volna fordulni. Ehelyett a labdák beérkeztek a sűrűbe, ahol a nagydarab belső védők simán lefejelgették azt. A másik, hogy a lefejelt labdákat a Fradi középpályás- és csatársora sokkal hatékonyabban gyűjtötte be, mint a mieink. Hiába játszottak csütörtökön meccset, sokkal frissebbeknek és koncentráltabbaknak tűntek a mieinknél. A harmadik probléma hátul Fehér játéka. Lassú ez a fiú még az NB I-hez is, nemhogy a Fradihoz. Harminc perc elteltével arról beszéltünk, hogy Csanádot le kell hozni, Pauljevicet vissza bal bekkbe, Ganeát ki a szélre. Előre pedig Sasere kell, aki nagyobb eséllyel veszi fel a harcot a légi párbajokban.

Az első csapások

Ehhez képest is némileg váratlanul jött a Fradi első gólja, ahol két-három húzással jutottak a kapunk elé. Varga Barnabás könnyedén hámozta át magát Fehéren, és már Kobouri sem érte utol, így elguríthatta Banai mellett. Megfogta a gól a csapatot, mert egész odáig legalább a mezőnyben egyenrangúak voltunk velük, ez a gól viszont helyre tette az önbizalmukat. A gólnál egyébként Fehér kétszer is hibázott, ezek alapján is kijelenthető, hogy ő jelenleg nem NB I-es szint. Pedig szimpatikus fiatalember. A félidő végén, egy Fradi-kontránál ezúttal Katona ment el a szélén Fehér mellett, simán beadta mellette, középen pedig Varga megelőzte Antzoulaszt, így már 2-0 oda. Félidő.

Remény és a valóság

Hármas cserével folytattuk. Lejött Fehér, Mack és Csoboth, bejött Tajti, Sasere és Simon. Pauljevic visszament bal védőbe, Simon a jobb szélen Tajti középen folytatta. Megint megnyomtuk a félidő elejét. Az 52. percben Mörschel lőtt 25-ről, de Dibusz kiszedte a jobb alsóból. Ahogy belementünk a második félidő elejébe, kezdtem elhinni, hogy ha rúgnánk egy gólt, akkor még akármi is lehetne. Ez az érzésem a 65. percig tartott, amikor egy újabb ferencvárosi kontra után Loncsár lőtt a kapunkba. Nagyon könnyedén szerezték a góljaikat. Aztán innentől kezdve macska-egér harc aminek 0-5 a vége. Mi támadgattunk hitehagyottan, ők meg akárhányszor lekontráztak annyiszor gólt is lőttek.

Géza sara?

Az a fura, hogy szerintem Géza jól kigondolt taktikával küldte fel a csapatot. Behúzódtunk és labdaszerzés után visszakontrázunk. Ehhez képest a meccsen a Fradi kontrázott le bennünket hat-hét alkalommal, és lőtt belőle öt gólt. Géza sara lenne? Nem hinném. A taktika jó lett volna, ugyanakkor a mi játékosaink annyival képzetlenebbek és lassabbak voltak, hogy a Fradi simán kivárta hogy hibázzunk. Az első félidőben harmincöt percet bírtuk koncentrációval, a második félidőben pedig huszat. A többi macska-egér harc volt. Jól megfigyelhető volt az is, hogy az ő játékosaik mennyivel jobban egy-egyeztek. Mi a mezőnyben passzokkal el tudtunk jutni a támadóharmadig, viszont ahol kevesebb a terület, ott már megállt a tudomány. Ezért kellett volna működnie a felíveléseknek, hogy ne tudjanak a zöldek visszarendeződni. De ezeket a párbajokat simán nyerte a védelmük.

Jelen és közeli jövő

Azt kell mondjam, hogy ezen a meccsen nagyon kijött a két csapat értékének a különbsége. És sajnos azt kell mondjam, hogy egyelőre nem vagyunk ellenfél a Fradi számára. Szégyen, de a mai Újpestben nincs olyan játékos, aki beférne a zöldek kezdőjébe vagy akár csak a padjára. A jövő évi MOL által finanszírozott Újpestben a csapat kilencven százalékát el kell engedni. Talán Tamás Krisztián, Onovo, Keita, Mörschel, Ljujic, Csoboth az akiknek lenne helye a jövő Újpestjében. A többieknek én megköszönném. A legnagyobb hiányposztok a kapus ( Banai ma néha úgy dőlt el mint egy bója) és egy center.

A legfontosabb cél

A feladat adott. A hátralévő tizenegy fordulóban be kell biztosítani a bentmaradást. Ez nem lehetetlen feladat, mert azért a mezőny nagy része nem sokkal vagy semmivel sem jobb a mieinknél. Ha megnyerjük a kiesési rangadókat (komolyan szégyellem, hogy ezt kell írnom) akkor nagy eséllyel bent marad a csapat. Ha mellette hozunk bravúrpontokat a középmezőny ellen, akkor meg pláne.

Hajrá Lilák!

DVSC
DVTK
Ferencvárosi TC
Kecskeméti TE
Kisvárda Master Good
Mezőkövesd Zsóry FC
Fehérvár FC
MTK Budapest
Paksi FC
Puskás Akadémia FC
Újpest FC
ZTE FC