Stadionavató: az évszázad mérkőzésének visszavágója

Az ősi tudás legfontosabb titkának a meséje.

Forrás:

„Az évszázad mérkőzése.”

Ezt mondta tegnap Uruguay sajtótájékoztatóján Óscar Washington Tabárez, a legendás szövetségi kapitány, amikor felelevenítette az 1954-es vb-ről az emlékeit. Az egyik elődöntőt ugyanis Magyarország és Uruguay játszotta, hosszabbítás után nyertünk 4-2-re.

Természetesen mi is tisztában vagyunk azzal, hogy az angol-magyar (3-6) az elsődleges évszázad mérkőzése, amit egyébként az angolok hirdettek annak.

De joggal lehetünk büszkék arra, hogy egy olyan gigantikus futballnagyhatalom, mint Uruguay is úgy gondolja, hiába szenvedtek vereséget ellenünk, az a mérkőzés számukra az. Mai ellenfelünk 1930-ban és 1950-ben világbajnok volt, 1924-ben és 1928-ban olimpiai aranyat szerzett, a Copa Américát 15 alkalommal nyerte meg (legutóbb 2011-ben). 1954-ben, 1970-ben és 2010-ben harmadik volt a világbajnokságon.

És a világ egyik legjobb edzője (egy edzőnél nemcsak azt kell nézni, hogy mit ért el a csapatával, hanem azt is, milyen körülmények és lehetőségek között, milyen játékosállományból mit hozott ki, és ezt Marco Rossi is elmondta Tabárezzel kapcsolatban) tényleg úgy kezdte tegnap a sajtótájékoztatóját, hogy az 54-es meccs számukra az évszázad mérkőzése.

Az elődöntő előtt egyébként a brazilokat búcsúztattuk, hatalmas tömegverekedés volt a meccs végén, és amikor Uruguay kiesett ellenünk, a mondák, a regék és a legendáriumok elmesélései szerint a csapatkapitányuk bement a magyarok öltözőjébe. Mindenki készült az újabb verekedésre, ám helyette minden magyarral kezet fogott, gratulált és sok sikert kívánt a döntőhöz.

"Hétéves voltam, amikor az 1954-es vb-elődöntőt az iskolában rádión hallgattuk. A magyarok akkoriban forradalmasították a futballt, és gólrekordot állítottak fel. Akkor ismertem meg Hidegkutit, Bozsikot, Kocsist vagy éppen Puskást, aki azon a meccsen sérülés miatt éppen nem játszott. Uruguay történetében pedig az volt az első világbajnoki vereség" – mondta a legenda, aki azt is hozzátette, nem értik és szomorúak amiatt, hogy miért tűnt el a magyar labdarúgás a foci térképéről. Elmondta, hogy amint kiderült, hogy lesz a meccs, elkezdték keresni a magyar játékosokat a legjobb európai csapatokban, a magyar csapatokat a legrangosabb sorozatban, de sajnálatukra, nem találták őket. 

És minden, amit mondott, őszintének tűnt. Mert arról is beszélt, hogy szeretnék, ha Magyarország labdarúgása újra régi fényében is dicsőségében ragyogna. Uruguay egyébként napok óta Magyarországon van, és a kapitány olyan szépen beszélt a magyar emberek szeretetéről, kedvességéről Budapest szépségéről, történelmi emlékhelyeiről (mint írtuk Uruguay, mint ország bemutatásakor, a főváros Montevideóban gyakorlatilag csak egy múzeum van, az sem a legmodernebb), hogy azt megható volt hallgatni.

A futball egyik valaha volt legnagyobb doktora egyébként évek óta súlyos betegséggel küzd. Úgynevezett Guillain–Barré-szindrómában szenved, és erről az Ovación című uruguayi portál adott szomorú helyzetjelentést 2016 nyarának közepén.

A ritka autoimmun, elsősorban a motoros idegeket érintő betegség zsibbadással kezdődik, amelyet izomgyengeség és bénulás követhet. A lap szerint ezzel magyarázható, hogy Tabárez kénytelen bot segítségével sétálni, és már akkor több edzést egy elektromos robogóról tartott.

A másik kapitány, a játékosok vezére, Diego Godín is szívből beszélt rólunk, magyarokról, aki egyébként a pályán egy jó értelemben vett állat. Kedvencem volt a bajnok Atlético Madridban (ő fejelte azt a gólt az utolsó meccsen Barcelonában, ami miatt a kedvenc hispán csapatom és nem a katalánok lettek az aranyérmesek), de ez a mai meccsen egyáltalán nem érdekel majd, mert jó lenne többször is oda-vissza felbőrözni és rúgni róla is a gólokat. Annak ellenére, hogy tudom, kedden, Wales otthonában fontosabb a győzelem. De akkor is...

Godín, aki nem egy príma stadionban játszott már, azt mondta, a Puskás Aréna az egyik legszebb, amiben pályára léphet, megtiszteltetésnek veszi a társaival együtt, hogy itt lehetnek. Madridban játszott évekig, és hiába volt az Atlético szíve és lelke, mindent tudott Puskás Ferencről, amit csak tudni lehet.

A stadionban egyébként ismét ott lenni, ezúttal is hátborzongató élmény volt. Nem lehet betelni a látványával, a hangulatával, és amikor majdnem 70 ezer magyar szurkolni fog benne, akkor bizony tényleg sajnálni fogom, amit már megírtam, hogy nem szurkolóként (nyilván úgy fogok majd viselkedni) vagy a magyar válogatott csapatkapitányaként leszek ott.

Sokakban egyébként felvetődött a kérdés, hogy miért is kell (és most felejtsük el az örvendetes stadionavató tényét, de szigorúan csak pár pillanatra) a Wales elleni meccs előtt pár nappal játszanunk. Nos, FIFA-rendelkezés miatt.

Ugye, az utolsó előtti körben szabadnapos a magyar válogatott a csoportjában, ám a versenysemlegesség elve miatt meccsterhelést kell kapnia a mi csapatunknak is, ugyanúgy mint ahogy azt ugye a tétmeccset játszót Wales és a többi csapat is átéli majd. És ez nem csak most van így, hanem a selejtező korábbi szakaszaiban is így volt.

Kedden tehát az eredménycentrikusságon lesz a hangsúly, ma viszont a népünnepélyen. Mert a Puskás Aréna minden magyaré és lenyűgöző. A mindig kritikus Index például a hétfői, első sajtótájékoztató kapcsán (mely az első volt a létesítményben), annyit jelzett, hogy nem lehet megírni, milyen a Puskás Aréna.

Azt viszont le lehet és le is kell jegyezni, hogy ha Anglia és Uruguay úgy van vele, hogy a magyarok elleni, egyébként vesztes meccseik az évszázad mérkőzései a számukra, akkor az azt jelenti, hogy mélyen (sajnos jelenleg jobban elrejtve, mint kellene), de benne volt/van a génjeinkben a labdarúgás ősi tudása. 

És nagyon jó lenne, ha a felszínre törne!

Sok ok mellett azért is, mert pillanatok alatt elfogytak a jegyek a meccsre, sokaknak fáj, hogy sajnos nem lehetnek ott (több Puskás Aréna megtelt volna) és ha kijutunk az Eb-re, akkor az egész ország és minden magyar a világon (reméljük, hogy minden magyar), jó értelembe véve, magából kivetkőzve szurkol majd.

Az nb1.hu 20 éve van, 20 éve szereti a focit és a szurkolást. Történjék akármi is az országban. És történjék majd!

20 éve tehát hivatalosan (előtte ugye nem hivatalosan), de pontosan tudjuk, hogy nálunk jobban, nálunk szívből jövőben senki nem tud szurkolni, örülni és apátiába esni, legyen szó bármiről is, amiért hívő módjára lehet rajongani.

És sem a fociban, sem másban nem vehetjük fel a versenyt anélkül a legjobbakkal, ami ma a Puskás Arénában lesz.

A lelátón!

Mert, ami ott történik majd, az az alapja mindennek!

És erre Tabárez és Godín is utalt tegnap, amikor Uruguay titkáról kérdezték őket!

Legfrissebb híreink