Poszttraumás stressz: kemény lesz a bejutás a Bozsik Aréna vendégszektorába - képek, videók

Az Ady Endre út legendája is tovább íródik.

Forrás: Simon Zoltán

„A poszttraumás stressz szindróma beszédes elnevezés. Kialakulására azokban az esetekben lehet számítani, amikor az ember valamilyen komoly megrázkódtatáson, stresszhatáson esik át. Korábban elsősorban a háborúkat megjárt katonáknál diagnosztizálták.”
(FORRÁS: WEBBETEG.HU)

 

Bozsik József, akárcsak Puskás Ferenc, a magyar labdarúgás és az egyetemes magyarság egyik legnagyobb ikonja, így alapvető, hogy a róluk elnevezett intézmények csak és kizárólag nagyon szépek és tökéletesen működőek lehetnek.

Azt, hogy a Puskás Aréna milyen lett, már több tízezer magyar megcsodálhatta és átélhette már azokon a mérkőzéseken, amikre bemehettek a nézők, de a majdnem teljesen elkészült Bozsik Arénába még nem mehetett be mindenki, annak ellenére, hogy már négy tétmérkőzést is rendeztek benne.

Kispestre meccsre menni számomra mindig is különleges élmény, mert akármikor megérkezem a városrészbe, azonnal nyomást érzek az állkapcsomon, mindkét oldalon a bordáimnál, a gyomromban és a hátamon is több helyen, ami az én kis saját poszttraumás stresszem, amit ugyanilyen élesen szoktam érezni a Ferencvárosba, Diósgyőrbe, Fehérvárra, Zalaegerszegre vagy még kiemelten Debrecenbe érkezvén, amin egyébként nem szabad csodálkozni, mert a volt Vasas Pirates volt tagjaként mindent és mindig meg kellett tennem a kilencvenes években azért, hogy a magunk szintjén tovább ápoljam Illovszky Rudolf, Mészöly Kálmán, Farkas János, Komjáti András, Galaschek Péter és Váczi Zoltán örökségét.

Még úgy is, hogy ezekben az időkben még nem tudhattam, hogy később az nb1.hu főmunkatársaként, majd utána főszerkesztőjeként  kábé százmilliószor leszek kitiltva cserébe a Fáy utcából azért, mert nem voltam hajlandó az aktuális klubvezetés szócsöve lenni.

Mielőtt még rátérnék az új Bozsik Arénára, muszáj elmesélnem, hogy volt olyan, hogy Csepel érintésével jutottam csak haza Óbudára a Ferencváros elleni idegenbeli meccsekről, de a legkeményebb élményeim az Ady Endre úthoz kötnek, mert ott egyszer annyira megcsúsztam a bandámmal a kilencvenes évek közepén, hogy az egyébként még mindig beszédtéma a szubkultúrában.

Az oka roppant egyszerű: lenéztük azokat a kispestieket, akiknél addig jobbak voltunk, ők pedig bosszút álltak emiatt, nem is akármilyet.

De akkor jöjjön a lényeg, és tényleg!

Amióta olyan állapotba került a Bozsik Aréna, hogy már lehet benne meccseket rendezni, négyszer voltam ott. Elsőként március 14-én, amikor a Honvéd II. a Szekszárd ellen játszotta a tesztmeccset (ezen a napon még voltam a déli Pécs-Lokin és a délutáni Vasas-Gyirmóton is) és győzött 5-1-re az NB III Közép csoportjában.

Erre a mérkőzésre a sajtó nem mehetett be, teljesen érthetően. A Honvéd egyébként igen kiváló és mindig segítőkész sajtóosztálya a meccs előtti napokban jelezte, hogy rengeteg, a mérkőzésről készült képpel, nyilatkozatokkal és meccsvideóval segíti majd, hogy be tudjunk számolni az olvasóinknak az eseményről, amiért örök hála és köszönet jár nekik ismét, én viszont már akkor tudtam, hogy oda fogok menni a stadion elé, hogy legalább kívülről meg tudjam mutatni azoknak a kispestieknek és másoknak is, akik még nem jártak arra.

A következő három alkalommal az U21-es Eb-mérkőzésein voltam ott, egyetlen magyar újságíróként mindhárom, ott megrendezett találkozóra kaptam akkreditációt.

Az első mérkőzésem a Hollandia-Románia volt, a találkozónak 1-1 lett a vége, a románoknak kellett volna nyerniük, de ez most teljesen mindegy. A lényeg ugyanis az volt, hogy az esős délelőttel ellentétben, mint amilyen körülmények a Honvéd II-Szekszárdon voltak, most száraz idő és este volt.

Most is, mint minden alkalommal, nagyon sajnáltam, hogy üresek voltak a stadionhoz vezető utcák és a lelátók, mert a foci szurkolók nélkül olyan, mint a húsleves hús nélkül. Az is leves, csak éppen nem olyan, mint az eredeti, ami jobb és ízletesebb.

Azt picit furcsálltam, hogy a kabalaállat a stadion előtt nem a vasúti átjáró felől van, ahonnan a legtöbb ember érkezik az arénához, hanem onnan vagy 200 méterre tovább, de azóta már eszembe jutott, hogy lehet, egyszer majd továbbviszik a 42-es villamos vonalát és akkor onnan érkeznek majd többen a létesítményhez.

Egyébként, aki még nem utazott soha a 42-es tuján, az mindenképpen tegye meg egyszer az életében, mert szerintem ez az egyetlen egy olyan villamos a világon, amelyiknek nincsen kanyar a nyomvonalán. Halál komolyan állítom, a két végállomás között végig egyenesen megy. Ha villamosvezető lennék, ide kérném magam, mert nem igazán látom az esélyét annak, hogy valaha is hibázzak...

Szóval a kabalaállat (egyelőre?) hátrébb van, mint ahogyan a sajtónak most ott kellett bemennie, ahol régen a vendégszurkolóknak, és ahová ultraként nem mindig sikerült eljutnom a korábban mér elmesélt okok miatt. 

Eddig a vendégcsapat drukkerei mehettek be a temető mellett, most meg a sajtó...

Bármiben lefogadom, hogy ezt egyetlen kispesti ultra sem bánta és bánja, sőt, tetszhetett és tetszhet is nekik...

Azt, hogy a vendégszurkolók hol és hogyan juthatnak majd be a feltételezéseim szerint, tényleg mindjárt elmesélem, előtte azért viszont még jelzem – és nem csak a feszültség fokozása miatt -, hogy azért nem költözhet még be a Kispest a Bozsik Arénába, mert kell ám még javítani több helyen is a létesítményen belül. A másik oka meg az lehet, hogy a Hidegkuti lett leadva az MLSZ-nek hazai pályának erre a bajnokságra, hiszen nem lehetett előre pontosan tudni, csak saccolni, hogy mikor lesz teljesen kész a létesítmény.

A magam részéről csak annyit, hogy a sajtóhely a járványügyi előírások miatt is most fent volt a tetőtérben, de azt onnan is észrevettem, hogy az eredetileg sajtóhelynek szánt részen nincsenek konnektorok, az áramforrás meg eléggé fontos kelléke a munkavégzésnek.

És hát ugye a sztorinak annyi a lényege, hogy a Kispest bérli majd a stadiont a magyar államtól (a Bozsik Aréna tulajdonosa a magyar állam, mint az összes többi stadioné, hiszen állami beruházás csak állami területen valósulhat meg), bérelni meg csak olyan bérleményt szokás, legyen szó akármilyen ingatlanról, amivel kapcsolatban a bérlő mindent patentnak és fainnak talál.

Miközben bandukoltam fel a helyemre, készítettem képeket azokról a belső területekről, ahová volt bejárásom, az öltözőfolyosóra nem léphettem be, de azt tudom, hogy az azt már használók szerint jók, de lehetnének nagyobbak.

A magyar-román meccsen, mint mindig, amikor egy magyar csapat külföldivel játszik, flowban voltam, így csak kint fotóztam, mert akkor meg késő délután és száraz idő volt, bent a meccs közben legszívesebben félmeztelenül, görögtüzezve szurkoltam volna valamelyik kapu mögötti rácson.

A harmadik meccsen a német-román volt, amire amikor mentem, eszembe jutott, hogy de hol a fenébe kellene bejutnom, ha nem tudósítani, hanem szurkolni mennék...

A régi főbejárat helye nem játszhat, mert az most is az lesz, csak a klub vendégeinek, illusztris meghívottaknak, ahogy néztem az elrendezést (ők meg majd nézhetik az ultráik falfirkáit, ahogy odaérkeznek még mindig, mert azok a helyeiken maradtak szerencsére), a kabala előtti rész megmarad a Kispest fanatikusainak, a sajtó meg majd mehet körbe (nekem semmi bajom ezzel, másoknak viszont lehet, hogy majd lesz), míg a vendégek a vasúti sínek felől érkezhetnek majd, eléggé elszeparált körülmények között, mert ez egy rácsos alagútrendszer lesz, amin túljutva lehet majd bejutni a lelátóra.

Az Északi Kanyar, a hazai fanatikusok helye a helyén marad, ezzel szemben lesznek majd a vendégdrukkerek, akiknek van egy kis elkerített rész a lelátón, a nagyobb táborok meg gondolom hosszabban kapnak majd helyeket.

A terv az, hogy a Kispest a következő bajnokság kezdetétől rendezi meg a Bozsik Arénában a mérkőzéseit.

És nagyon remélem, hogy azok a találkozók is már nézők előtt kerülnek megrendezésre, ugyanúgy, ahogyan az összes többi, mert az azt jelentené, hogy végre legyőztük a közös ellenségünket, ezt a sunyi, undorító vírust, ami már a szurkolói szubkultúrában és a fanatikusok szeretteinek a köreiben is bőven szedi már sajnos az áldozatait.

De remélem, a kispestieknek még több erőt és kitartást ad, hogy nekik is nagyon szép és modern „stadionjuk lesz”, és azt is, hogy a többi tábornak szintén sokat segít majd, hogy Magyarország egyik legeredményesebb és legfontosabb klubjának a létesítményében csak azért is szurkolhat majd a saját kedvenceinek egy olyan szurkolótábor ellen, amelyik táborról sokaknak vannak hasonló emlékeik, mint nekem.

Az nb1.hu, egyébként velem az élen, továbbra is vár mindenkit vissza a lelátókra, legfőképpen a kapuk mögé, de a stadionokba vezető utcákra és kocsmákba is.

Mert ami megtörtént, az megtörtént, felesleges és nem is illik letagadni, aminek viszont meg kell történnie, annak meg kell történnie és meg is fog történni!

A Kispest legendás otthonában is.

És az oda vezető, szintén ikonikus, sok nagy csatát megélt és majd még megélő Ady Endre úton is!

TOVÁBBI KÉPEK

SAJTÓRÉSZ AZ ÉPÜLETBEN

A BOZSIK ARÉNA MÉG KÍVÜLRŐL

A BOZSIK ARÉNA MÉG BELÜLRŐL

VENDÉGSZEKTOR ÉS A VENDÉGSZURKOLÓK BEJÁRATA

 

 

Legfrissebb híreink