Ott sem voltunk a Csaba-Vasason, de kikérdeztük az edzőket -  ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

Kiderült, nem csak a focihoz, a politikához és a járványhoz ért a magyar.

Forrás: Simon Zoltán/nb1.hu

„A csatársor nyeri a meccset, a védelem a bajnokságot!”
(Sir Alex Ferguson)

Amikor még fociztam, az akkoriban még a legjobb magyar utánpótlás-nevelő műhelynek számító BVSC-ben, mindig mániákusan szerettem azokat a meccseket, amikor vidékre kellett utazni. Igazság szerint már akkor is untam a túlzsúfolt, csupa ideges, egymásra csöppet sem figyelő emberekkel megáldott fővárost, és ezekben a szegmensekben 25 évvel később még rosszabb, de inkább borzasztóbb jelenleg a helyzet.

Vidékre mindig is imádtam járni, mert szerintem gyönyörű a magyar táj, ízletesen harapnivaló és egészséges a levegő, nyugodtabbak és sokkal kedvesebbek az emberek.

Az egyik kedvenc meccshelyszínem Békéscsaba volt, főleg Pünkösdkor imádtam ott lenni a tornákon. Mindig is nagyon tetszett a város, ott is gyönyörűek a lányok, és azt is mindig kiemelten csipáztam, hogy nagyon jó hangulatú meccsei voltak a Békéscsabának.

Imádtam a Pásztor József által dirigált csapatot, és hát persze Váczi Zoltánt, akit nemcsak a játéka miatt bálványoztam és bálványozok még mindig, hanem azért is, mert soha nem állt be a sorba, nem hallgatott senkire és semmire, ment a saját feje után, és bizony jól tette, mert ahelyett, hogy unalmas tucatfutballista- és ember lett volna, az egyik legjobbá vált, akit valaha is láthattam.

Éppen ezeken a csodás dolgokon gondolkoztam szerdán Békéscsabára menet, amikor rákanyarodtunk az M44-es főútra, mely útszakasz a tervek szerint 2022-ig készül majd el, ha minden igaz Gyuláig, de az elsődleges terv, hogy Nagykőröst összekösse Békéscsabával.

És amikor már az M44-esen repesztettünk, Imi bácsi, a nálam vagy 15 évvel fiatalabb kollégám ezt tudta kérdezni: „Emlékszel, amikor Paksra mentünk és kábé 1 benzinkutat láttunk egész úton?”

„Jaja” - válaszoltam neki nem feltétlenül irodalmi stílusban, de legalább lényegre törően, majd Imi bácsi folytatta.

„Remélem, itt több lesz, mert már kábé csak egy órára vagyunk, de kezdem érezni, hogy se kaját, se vizet nem hoztunk magunkkal”.

Ahogy ezt kimondta, észrevettük, hogy „neontábla” figyelmezteti az utasokat, hogy 15 kilométer múlva baleset történt. Ránéztünk egyből a GPS-re, a piros csíkot nem mutatta 1 centisnek sem, ezért úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk.

Pláne azért is, mert ameddig magunk előtt előre láttunk, egyetlen autót sem vettünk észre. Fél perc múlva meg arra a mondatra figyeltem fel a Wikipédián (először voltam ezen az útszakaszon és ha valahol először járok, vagy valamit először tapasztalok meg, veszek észre, akkor azonnal meg akarok tudni mindent róla, de úgy, hogy ha csak 1 másodpercet is várnom kell az információ beszerzésére, akkor elkezdek remegni a fájdalomtól...) az M44-essel kapcsolatban: „Elsődleges célja a forgalmassá vált 44-es főút tehermentesítése, valamint a biztonságos és gyors eljutási lehetőség megteremtése Békés megye irányába.”

Pár perccel később meg kellett állítanunk az autót, mert hatalmas sorban torlódtak fel a kisebb és nagyobb verdák, szemben meg egy sem jött, így tudtuk, hogy ez itt most kemény dió lesz, fél órával a Békéscsaba-Vasas kezdése előtt.

Hiába van az autóban légkondi, amit egyébként utálok, nem akartunk tovább ülni, mert mozogni szeretünk, viszont 5 perc múlva a forró betonon már éreztük magunkon az úgynevezett kiszáradás jeleit, mert elképesztően meleg volt, az aszfalt meg eléggé izmosan tudja visszaverni a hőt. Ráadásul úgy tűzött a Nap is, mintha kötelező volna a számára. Ezekben a percekben már láttuk, hogy visszafelé sincsen semmi esélyünk meglógni, mert már akkor több száz méter hosszan torlódtak fel a gépjárművek abba az irányba is.

Ekkor a mellettünk lévő autóból mulatós kezdett el dübörögni, és mi úgy döntöttünk, hogy megmozgatjuk testfelépítésünket, mert mégiscsak jobb mozgásban kiszáradni a betonon, mint csendben, némán tűrni a testünk „elsivatagosodását”.

Mert ugye, ágyban, párnák közt meghalni gyávaság és hülyeség, sokkal jobb a csatában kipurcanni.

„Na, és ki a Vasas tulajdonosa, ha már ennyire értetek a focihoz?” - kérdezte egy amúgy elképesztően jó fej arc két autóval mögülünk, amikor mellénk sétált, miután megkérdezte, milyen meccset kezdtünk el nézni a telefonon és miért teszünk így.

Mielőtt válaszolhattam volna neki, hirtelen a háta mögül előkapott egy fél literes, alapból ásványvizes flaskát, de jól sejtettem, hogy most kicsit más célt szolgál.

„Látom, nem esztek, nem isztok, kóstoljátok meg ezt a jó kis szilva pálinkát, saját szerzemény. Sör sajnos nincsen, mert az asszony inkább gyümölcsöt vett a gyereknek, ezért elnézéseteket kérem” - mondta barátunk, majd tovább nézte a telefont és 20 másodper után megmondta a tutit: „Tényleg ezt nézitek? Most mondom, hogy 1-1 lesz a vége, mert az mindenkinek jó ilyen melegben, ráadásul a helyiek tudják, hogy délután vihar lesz. Nézzétek meg mi jön Szeged felől...”

A balesetben egyébként szerencsére senki nem sérült meg, annyi történt, hogy egy kis furgon nekicsapódott a szalagkorlátnak, átvágta azt, a rakománya meg szanaszét szóródott.

Pár perccel később ismét mellém sétált szilva pálinkás emberünk, nyújtotta a flaskát, de jeleztem neki, hogy bőven elég volt a fél korty 5 perccel ezelőtt, mert azóta is csak azt látom a lelki szemeim előtt, hogy a vb-döntőben az utolsó percben lőtt gólommal verjük meg 1-0-ra Brazíliát.

„Na, mennyi?”

„1-1.”

„Mondtam én, hogy ennyi lesz!”

„De még van egy félidő...”

„Esőkabát, gumicsizma van nálatok?”

Erre a kérdésre már nem tudtam válaszolni, mert felfigyeltünk arra, hogy elindulhat a forgalom.

Maradjunk annyiban, akkora értünk a békéscsabai stadion bejáratához, amikor lefújták a meccset, a végeredmény ugye nyilván 1-1 lett.

Gyorsan kipattantam a verdából, és a meccsről éppen távozó békéscsabai drukkerhad gyűrűjében  besétáltam a sajtótájékoztatóra, ami szerencsére még nem kezdődött el.

Mindkét edzőn látszott, hogy feszült, fontos meccsen vannak túl és ez utóbbi megállapítás végeredménytől független. Azért is voltam ennyire tisztában a lelkiállapotukkal, mert mindkettőjüket évtizedek óta ismerem.

Serdülő és ifi-koromban Bene Ferenc ellen vívtam a legnagyobb csatákat középső védőként. Az akkoriban a Vasasban nyilván csatárként futballozó szakember a mai napig mondja nekem, ha találkozunk és oldottabb a hangulat, hogy annyiszor és annyira soha senki nem rúgta fel, mint én mindig, mire mindig azt válaszolom neki, hogy a labdát túl lehet rajtam juttatni, de az ember nem mehet tovább.

Schindler játékosként az egyik kedvencem volt, edzői munkásságában az tetszik, hogy a csapatai mindig fegyelmezettek, a játékosai meg nemcsak bemennének érte a tűzbe, hanem ott is maradnának, ha azt kérné tőlük. Ráadásul az is elnyerte a tetszésemet, hogy az edzői tanulmányai mellett arra is odafigyelt, hogy kommunikációból és marketingből is legalább olyan jártas legyen, mint edzés- és meccselméletből.

Előnye és hátránya is van annak, hogy megint olyan sajtótájékoztató volt, amikor csak 1 kérdés nem volt az enyém, de ennek részleteivel nem untatnám a szurkolókat, viszont azt karakterek segítségével is elmesélem, hogy mindkét szakvezetőtől megkérdeztem, hogy nem kellene-e még igazolniuk a vezetőiknek.

A Békéscsaba fiatal, masszív csapat, de kevés játékos alkotja, amit bizonyít, hogy egy-két sérülés miatt Schindlernek a második csapatukból, mely a megyében játszik, kellett felhoznia játékost a kezdőbe. A Vasas igazolt vagy 8 csatárt az elmúlt hónapokban, akik képesek meccseket eldönteni, de hát a csapatsportágak sajátossága, hogy a sorozatokat a védelmek/védekezések nyerik meg, és ezt az MU és a világ labdarúgásának legendás edzője mellett a világ valaha volt legjobb sportolója, Michael Jordan is vallja, és még nagyon sokan mások...

Benétől tehát azt kérdeztem, hogy a középpálya közepére (hogy ne fussanak nagyon át rajtuk mindig), a védelem tengelyébe (két nagyon, de nagyon elkerülhető gólt kapott eddig a Vasas a bajnokságban) és a védelem jobb oldalára nem kellene-e még igazolniuk.

A szakemberek részletes elemzése és válaszaik a beágyazott videóban megtekinthetőek, az nb1.hu egy fél mondatot nem vágott ki a sajtótájékoztatóból, már csak ezért is érdemes megtekinteni, a két érintett klub fanatikusainak meg pláne.

Egyébként Schindler egyik válaszát ki kell emelnem. Azt mondta, hogy a hosszú bajnokságokban (38 forduló van), kiemelt előnyt élveznek azok a csapatok, melyek sok, minőségi játékossal rendelkeznek, és ez előbb, vagy egy kicsit utóbb, döntő tényező lesz a végelszámolásnál.

És ezt azoknak a Vasas-szurkolóknak üzenem, akik 1 héttel ezelőtt biztosak voltak abban, hogy a csapatuk az első helyen végez majd, most meg már kongatják a vészharangokat.

Ja, és majd elfelejtettem, M44-es sportbarátomnak nemcsak az 1-1es jóslata jött be, hanem a viharos is, mert akkora zuhi volt a meccs után Csabán (sajtáj után azért ettünk is keveset), hogy a vízátfolyásoknak köszönhetően neccesen tudtunk kigurulni a tényleg nagyon szép városból...

Mert Magyarországon a foci és a politika mellett ugye a járványokhoz is ért mindenki (én az utóbbihoz a legjobban), de ezek szerint az időjárást is mindenkinél jobban vágjuk...

Amúgy, az M44-esen 50 kilométeren át nem láttunk egyetlen benzinkutat sem...

EMLÉKEZTETŐ
LABDARÚGÓ NB II
2. FORDULÓ
BÉKÉSCSABA–VASAS 1–1 (1–1)
Békéscsaba, Kórház utcai stadion, 1850 néző. Vezette:
Rúsz Márton (Garai Péter, Márkus Tamás)
Békéscsaba: Uram – Szalai D., Bora, Babinyecz, Mészáros M. – Szabó P. (Máris, 62.), Király P., Hursán (Kovács Á. T., 56.) – Pantovic, Lukács, Paudits (Oláh L. D., 76.). Vezetőedző: Schindler Szabolcs
Vasas: Jova – Terbe (Hinora, 72.), Litauszki, Tóth B., Silye – Hidi M. S. – Viczián (Csató M., 61.), Szatmári L. – Balajti (Birtalan, 79.), Pekár, Radó. Vezetőedző: Bene Ferenc
Gólszerző: Paudits (45.), ill. Szalai D. (35. – öngól)

Az NB II legjobbnak mondott csatára a Vasas gyilkosa

 

Legfrissebb híreink