Mese az NB I legkisebb királyfiairól

„Megpróbáljuk folytatni és tovább írni a történetet!”

Forrás:

„A jövő héttel megpróbáljuk sokak szerint a lehetetlent, azaz bentmaradni az NB I-ben, ezért minden meccsen megteszünk majd mindent. Az elmúlt két év meseszerű volt, ezt megpróbáljuk folytatni és tovább írni a történetet.”
Waltner Róbert

 

Szeretem az úgynevezett kiscsapatokat, de nincsen bajom a fejlődéssel sem!

Ezt azért fontos leszögezni, mert én is az ütött-kopott stadionokban nőttem fel, a betonon, a mindig mocskos és használhatatlan vécék, valamint a vizezett sörök és a száraz szendvicsek világában.

Abban a világban, amelyikre vadregényes nosztalgiával gondolok a mai napig, és éppen emiatt, amikor csak tehetem, alacsonyabb osztályú gárdák mérkőzéseire is kilátogatok.

Ugyanakkor jó normális stadionokba is kimenni, pláne azért, mert remek atmoszférájúak. 

 

Különleges romantika fűz tehát a régi vágású labdarúgáshoz, kiemelten tisztelem Budapestről is a vidéki fellegvárakat és a – kedves értelemben használom a kifejezést – kiscsapatokat is. 

 

A szombaton rajtoló élvonal egyik ilyen gárdája a visszakerülő Kaposvár lesz. Igazi egzotikum a Rákóczi nem túl távoli történelme. Két éve még NB III-as volt, most meg az NB I-es megmérettetésre készül.

 

 

A gárda sokkal szerényebb költségvetésből működik, mint a többi csapat, nincsenek (még) sztárjai, ellenben rengeteg a fiatal, magyar tehetség, a kispadon egy elképesztően ambiciózus, a munkájába a szívét és a lelkét beleadó szakemberrel, Waltner Róberttel.

 

Waltner nagyon jó csatár volt, imádtam, ahogy a ZTE-ben játszott, ám sokan nem szerették, mondván, hogy sokat hisztizik. Szerintem nem hisztizett, hanem kimutatta az igazságérzetét, amit a lelke és a szíve irányít.

 

És ezt a tulajdonságát edzőként nagyon jól tudja kamatoztatni. Azt beszélik, a játékosai is szeretik, hogy nem gép, hanem ember, hogy él és meghal értük és a Rákócziért, valamint azt is, hogy a legmesszebbmenőkig kiáll értük. És, hogy belehal a vereségekbe, de a sikerek elérésekor nem magát helyezi előtérbe.

 

Kaposváron nincsenek milliárdok, soha nem fognak a városi stadionban BL-döntőt rendezni, mint jeleztem, nincsenek olyan játékosaik (lehet, hogy tényleg csak még), akikért sorba állnak a tehetősebb magyar klubok milliókat ajánlva az azonnali átigazolásukért (ám már fél éve bőven figyelik őket...), ellenben van szív, tehetség, eltökéltség, elszántság és bátorság.

 

Bár Waltner adminisztratív okok miatt (még) nem lehet hivatalosan a gárda vezetőedzője az NB I-ben (Disztl László lett az), de ő a szakmai munka felelőse. És minden, amit az NB III-as Pápa elleni, utolsó edzőmeccsen aratott, 4-0-s siker után mondott, az igaz.

„A jövő héttel megpróbáljuk sokak szerint a lehetetlent, azaz bent maradni az NB I-ben, ezért minden meccsen megteszünk majd mindent.”

 

 

A Kaposvárt mindenki tuti kiesőnek tartja (ugyanúgy, ahogy a Mezőkövesdet és a Kisvárdát a felkerülésük után), így az esélytelenek nyugalmával indulhat el a küldetésére. 

„Az elmúlt két év meseszerű volt, ezt megpróbáljuk folytatni és tovább írni a történetet.”

Waltnernek üzenjük: akármi is lesz az NB I-es történetszál vége, az a mese(szerű) két év már mindig mese és nemcsak meseszerű marad, mert már senki nem veheti el tőletek. 

Mint ahogyan azt sem, hogy a Kaposvár a király, azaz az NB I legkisebb gyermeke.

 

A legkisebb királyfiknak meg gyakorlatilag csak szurkolni lehet, de ha azt nem is, ellenük szorítani, rosszat kívánni nekik, semmiképpen nem szabad!

Legfrissebb híreink