Loki-Paks: a múlt és a jelen háborúja a félelem árnyékában – KÉPEK, VIDEÓK

Minden idők legnézettebb és legerősebb NB II-es bajnoksága következhet.

Forrás:

„Siófok, Csákvár, Kazincbarcika, Győr. Ja, és a Vasas.”
(Debrecen, szombat este, 21.17)


Debrecen gyönyörű!

Debrecen szomorú!

Debrecen dühös és elkeseredett!

27 év után 27-én búcsúzott az elmúlt két évtized legeredményesebb magyar csapata az NB I-től. Azon a napon, amikor a legfanatikusabb szurkolói focitornán is megemlékeztek egész Debrecen egyik legikonikusabb alakjáról, az 5 éve elhunyt Komáromi Gábor vezérszurkolóról.

Komári maga volt Debrecen, maga volt a Loki, maga volt a fanatizmus. És mindig is az marad! És nem csak a debrecenieknek!

Az, amit ő képviselt, teljes mértékben érezhető volt tegnap a Loki-Pakson 9400 debrecenin, akik végig elképesztően szurkoltak a DVSC-nek, az utolsó percekben például úgy, hogy az egész stadion felállva űzte, hajtotta a játékosokat, önkívületi állapotban. A kezdéskor parádés koreográfiát mutattak be. (A MESÉLÉS A KÉPEK UTÁN FOLYTATÓDIK)

Ám a sors másképpen rendelkezett. Ott volt az a léc a 90. percben, ám a labda nem a gólvonalon túlra pattant... 1-1 lett a vége, a Loki kiesett, a Paks megúszta.

Ám emellett az is szerepet játszhatott tegnap este abban, hogy a Loki nem nyert, hogy néhány játékosán azt lehetett érezni, hogy félnek. Félnek azoktól a következményektől, melyek akkor várhatóak, ha a DVSC kiesik.

És a félelmek igaznak bizonyultak, mert amint lefújták a meccset az ultrák elözönlötték a pályát. A visszavonuló Tőzsér Dániel, akinél az elmúlt évtizedekben csak Gera Zoltánnak volt keményebb pályafutása a magyar játékosok közül, azt mondta, ha a bajnoki címeknél bemehetnek a szurkolók a pályára (egyébként a szabályok szerint nem), akkor kiesésnél is. Őt nem bántották a fanatikusok, meg is tapsolták, amikor a rend helyreállása után odament az ultrák szektora elé és elsírta magát.

Kondás Elemér azt mondta a meccs utáni sajtótájékoztatón, egyetért Tőzsérrel, majd kérdésre válaszolva elmondta, nem tud arról, hogy a játékosai közül bárkit is fizikailag bántottak volna a pályára tódultak.

Kondás másik kiemelt mondata az volt, hogy nem gondolta volna, hogy búcsúzni kényszerül a Debrecen.

És szerintem ez volt tegnap a DVSC legnagyobb baja. Órákkal a kezdős előtt a városban mászkálva, majd 1 órával a kezdő sípszó előtt a stadion környékén sem éreztem a feszültséget. Annyiban volt más ez a mérkőzés, hogy többen mentek ki rá, mint máskor az elmúlt évek nagy részében.

A kezdés előtt Tőzsér Dánieltől búcsúztak, ezek a pillanatok igen parádésra sikeredtek, a csapatkapitány meg is érdemelte mindezt, de fájdalom leírni, lélektanilag az ünnepségnek/megemlékezésnek nem most volt itt az ideje. Most másra kellett volna koncentrálni...

Mert a Paksról mindenkinek tudnia kell, hogy nagyon jó társaság. A legfőbb vezetőtől a szertárosig bezárólag mindenki igazi csapatot alkot, a játékosok meg a pályán egymásért és Paksért is küzdenek. Amióta Osztermájer Gábor a vezetőedző, az onnan számított eredmények alapján a tolnaiak nem voltak rosszabbak a hatodik helyezettnél.

A bajnokság újraindulása óta csak egyszer kaptak ki, méghozzá Felcsúton, miközben ikszeltek a Fradival és a Vidivel, a Kövesdet meg idegenben verték.

Az aktuális forma alapján a Paks élcsapatnak volt tekinthető, a Loki meg a bentmaradásért harcolónak.

A DVSC-nél úgy voltak vele, hogy a hétszeres bajnok, hatszoros kupagyőztes, az elmúlt két évtized legjobb magyar csapata egész egyszerűen nem eshet ki az NB I-ből. Márpedig, a tiszteletreméltó múlt nem elég a jelenben, a gyakorlatban.

Mert a jelenért és a jövőért tenni kell!

A Paks tett, Osztermájer remek taktikát dolgozott ki. A lehető leggyorsabb csapatát küldte a pályára, mert tudta, a Lokinak jönnie kell a nyomás miatt, a védekezésben meg nem a leggyorsabb. A mérkőzés végkimenetelét a vendégcsapat az első félidőben eldönthette volna.

De kimaradtak a helyzetei és ez egy meccsre levetítve megbosszulta magát, mert a DVSC kiegyenlített és majdnem a győzelmet is megszerezte.

Ám a léc és a sors másképpen rendelkezett a végső elszámolással kapcsolatban. Végül azt a Paksot tartotta bent, mely Osztermájer kinevezése után többször is bebizonyította, hogy méltó az NB I-es tagság folytatására.

A meccs lefújásának a pillanatában a Loki játékosai a földre rogytak, míg a paksiak örömtáncot kezdtek el járni. Aztán érkeztek a drukkerek a pályára, a biztonságiakon úgy hatoltak át, mint kés a vajon. Szerintem egy-két Loki játékosról eléggé keményen rángatták le a mezét, de a paksiakat eszükbe nem jutott bántani. A tolnaiak azt mondták nekem később, hogy ők nem is érezték magukat veszélyben. (KÉPEK ÉS A VIDEÓ UTÁN FOLYTATÓDIK A CIKK)

 

Mindezek ellenére a lefújás utáni kötelező sajtótájékoztatót, biztonsági okok miatt, nem igazán akarták megtartani, de végül sor került rá, az elsőként érkező Kondás Elemér pedig elmondta, a holnapról nem tud mit mondani, mert eddig szólt a felkérése, nem tudja mi lesz ezután.

Osztermájer boldog volt nagyon és joggal. Elmondta, már az érdekes dolog, hogy egy hétszeres bajnokkal és hatszoros kupagyőztessel egy szinten van a Paks, a két gárda anyagi és egyéb lehetőségeinek a különbségéről nem is beszélve.

Beszélt a magyar labdarúgás legnagyobb igazságáról is, hogy szerinte ők a követendő példa, hogy magyar játékosokkal, folyamatosan fiatal tehetségeinket is beépítve, évek óta a legkisebb költségvetéssel is felveszik a versenyt a legjobbakkal. És azt is elmondta, Böde Dánielt úgy kellett összedrótozniuk az utolsó meccsekre...

Tolna és Paks lélekszáma miatt nem nekik van a legnagyobb szurkolótáboruk, de hogy a saját csapata után lehet, hogy ők a legszimpatikusabbak a legtöbbeknek, abban biztos vagyok, mint ahogyan abban is, hogy nekik kívánják a legkevesebben a legrosszabbakat.

A Loki tagjainak nagyon meleg volt a távozásuk a létesítményből a lefújás után. Nagy tömeg várta őket a főbejáratnál, ám ahogyan azt az egyik élő Facebook-videóban is elmondtam, kizárt dolog, hogy a főbejáraton távozna ilyen esetben bárki is. Ez így is történt, hátul hagyták el a stadiont, és annyival a meccs után, hogy akkor az elkeseredett hívek közül már sokan távoztak.

Debrecen gyönyörű, folyamatosan épül és szépül, legutóbb egy hete varázslatos strandot adtak át, a városban megvan minden ahhoz, hogy a helyiek joggal legyenek lokál- és Lokipatrióták.

Paks jóval kisebb település, jóval szerényebb lehetőségekkel minden téren. Ám a csapategység, a barátság és az egymásért való küzdeni tudás benntartotta a gárdát az élvonalban.

Osztermájer azt is elmondta a lehetőségeikről, hogy a télen szerették volna Molnár Gábort megszerezni a Kövesdtől, ám a Diósgyőr többet kínált a klubnak és a játékosnak is, így a csatár a borsodiakat választotta, ahol viszont csere...

Osztermájertől megkérdeztem, hány megálló közbeiktatásával jutnak majd haza, mire mosollyal válaszolt. 

„Siófok, Csákvár, Kazincbarcika, Győr. Ja, és a Vasas” - mondta a nagyon elgyötört barátainak a könnyeivel küszködő, telefonján az NB II-es mezőnyt vizslató Loki-fanatikus.

Ebben a jelenetben is benne volt minden. Mert ez a kis társaság sem hitte el, hogy a Loki kieshet, ám a düh levezetése után már elkezdtek ismerkedni a leendő ellenfelekkel. 

Amikor meghallottam a szavait (lehet, több csapatot is mondott, de amikor mellettem elmentek, a jelzetteket említette), magamban hozzátettem: Szeged, Nyíregyháza, Békéscsaba, Kaposvár, Haladás, Pécs meg a helyi DEAC.

A Loki-fanatikusait nyilván nem vigasztalja, de minden idők legerősebb és legnézettebb NB II-es bajnoksága következhet.

A Lokiból sokan távoznak majd (ráadásul az NB II-es rajt is piszok nehéz lesz, mert a csapatnak pihennie kellene, új vezetőedzőt is ki kellene nevezni, augusztus 2-án meg kezdődik a másodosztály, így alig van idő rendezni a sorokat), ám a DVSC hívei, szíveikben az elképesztő fájdalommal, maradnak.

Olyan fellegvárak harcolnak majd egymással a másodosztályban, melynek szurkolói mind megérdemelnék, hogy az NB I-ben lássák a kedvenceiket.

Ám az életnek nevezett illúzió legnagyobb igazsága az, hogy a legtöbb esetben azokkal a legigazságtalanabb, akik a legkevésbé érdemelnék meg!

A Loki és az említett, volt NB I-es fellegvárak drukkerei nem érdemlik meg, hogy ne az élvonalban szurkoljanak a kedvenceiknek.

Viszont az is igazság, hogy a paksiak megérdemelték, hogy bentmaradjanak, mert az Osztermájer-korszak óta a klubvezetésben és a pályán is mindent megtettek érte, hogy továbbra is NB I-esek legyenek.

A debreceniek nem hitték el, hogy kieshetnek a múltjuk miatt, a paksiak meg hittek benne, hogy a jelenük miatt jövőre is NB I-esek maradhatnak.

A jövőt a jelenben kell biztosítani!

A múlt ebben az esetben nem számít!
 

Dráma Debrecenben, megmenekült az Újpest és a Várda - GÓLOK TÖRTÉNETE, TABELLA - NB1.hu

 

Legfrissebb híreink