Lehet, hogy Torghelle még az NB I-nél is fontosabb a Vasas-szurkolóknak – élménybeszámoló

Újpestiek a vendégszektorban és a kocsmákban.

Forrás: Vasas FC

„Inkább azt mondjad, hogy mi lesz a Sanyival!”
(Törpe Internet Kávézó, bőven a meccs után)

Alaposan felborította a magyar átigazolási piacot a Vasas az új tulajdonosi körének köszönhetően a télen, és ezt nem mi állítottuk, hanem Sallói István, a ZTE sportigazgatója. Ő nyilvánosan, a háttérbeszélgetéseinken meg mindenki más is a magyar labdarúgásból. És olyannyira, hogy a legtöbb Vasas-szurkoló már arról kezdett álmodozni, hogy a kedenceik már a tavaszi szezonban kiharcolják a feljutást az élvonalba, annak ellenére, hogy 11 pontos hátrányban vágtak neki a félévnek a második Budafok mögött.

Éppen ezért gondoltuk azt, hogy meglessük az angyalföldieket a Békéscsaba elleni bajnokijukon, pláne azért, mert országos egyesnek gondolták nagyon sokan a mérkőzést.

Az első Messenger-üzenetet az nb1.hu tulajdonosi körének ifjú képviselőjétől kaptam pár órával a kezdés előtt, aki afelől érdeklődött, megveri-e Bene Ferenc csapata Schindler Szabolcsét. Nagyjából annyit válaszoltam neki, hogy neccesen, mert a Békéscsaba nagyon gyors, a Vasas meg még nem eléggé gyors a védekezésbe történő visszazárásban (mint a végeredmény igazolja, félig vagyok szakértő). Utóbbi volt az ősszel  a mindig csak a támadással foglalkozó piros-kékek legnagyobb hibája, és a téli felkészülési meccssorozat kezdetekor ezért is mondta azt Bene honlapunknak, hogy az egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy ezen javítani tudjon. 

Mert támadósora és a játéka kiemelkedő a másodosztályban a piros-kékeknek, amit jelez, hogy a Vasasnál csak az éllovas, a bajnokságból kimagasló MTK szerzett több gólt.

„Tízemeletes házat szeretnénk építeni. Az alapok már megvannak, de még nem tartunk a tizedik emeletnél.”

Ez a kijelentés zakatolt a fejemben, amikor tegnap az Illovszky Rudolf Stadionhoz iparkodtam, a bölcs mondás szintén Benétől származik, aki a klub csütörtöki, szurkolók által szervezett szurkolói ankétján mondta ezt a híveknek.

Bebizonyosodott, hogy igaza lett, ám ennyire még ne szaladjunk előre, mert ha nem merengek el a szavain, akkor észreveszem azokat a jelzéseket a telefonomon, melyek arról szóltak, hogy a Vasas és a Békéscsaba szurkolói együtt söröznek a legendás Ádám és Éva Presszóban, újpestiekkel kiegészülve. 

Igen érdekes hármas felállás ez, mert a felek oda-vissza és évtizedek óta jóban vannak egymással. Az általam ismert újpestiek egyébként a vendégszektorban foglaltak helyett, ami érthető, hiszen földrajzi okok miatt a békéscsabaiakkal nehezebben tudnak személyesen találkozni. Ezúton örökké tartó és hálás köszönetem nekik is a képekért!

Miközben még mindig a Bene-intelmek cikáztak belülről a füleim között, Buck Miklós szavaira lettem figyelmes, aki a Vasas hangosbemondója. Arról is beszélt a kezdés előtt, hogy „mint már mondtam, a Budafok 1-1-et játszott a Csákvárral”, ami szintén azt bizonyítja, amit az előbb állítottam, hogy Angyalföldön tényleg megkezdődött az álmodozás korszaka.

Egyébként az újabb álmodozás korszaka, de erről most és itt csak ennyit, mert ez a riport nem a múltba való révedésről szól...

A Vasas összeállítása több szempontból is érdekes volt. Egyrészt azért, mert először játszott piros-kékben Jova Levente, aki a csütörtöki összejövetelen tisztázta a korábbi vitáját egy angyalföldi fanatikussal, de újra Vasas-mezben játszott Feczesin Róbert, aki ifistaként 2 évet már lehúzott Angyalföldön, mielőtt Újpestre került. És először kezdett Hidi M Sándor is, aki szerintem konkrétan a magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígérete, akkora tehetség, mint amekkora a Fáy utcában a zseniális, senki máshoz nem hasonlítható Galaschek Péter óta nem volt.

További érdekesség, hogy három „gólkirály” vagy legalábbis kiemelkedő gólvágó is a kezdőcsapatban kapott lehetőséget. Feczesin ugye úgy került Angyalföldre, hogy vezette az NB I góllövőlistáját, de ott volt mellette a támadósorban a forduló előtt az NB II-es góllövőlistát még egyedül vezető Birtalan Botond (azóta Hornyák Marcell a Szpariból befogta), illeve Balajti Ádám, aki tavaly lett góllkirály az NB II-ben.

A viharsarkiak, akik sokkal, de sokkal kisebb költségvetéssel dolgoznak, Lukács Raymond személyében vetettek be új igazolást, de végül is Polényi Gábor is annak számít, aki játszott korábban a Vasasban, de ő novemberben ment át a Szpariból az Előrébe.

A kezdés után a hazaiak izomból nekiestek a vendégeknek, ki is hagytak egy-két ziccert az első három percben, majd fokozatosan leült a meccs. Érdekesség volt a számomra, hogy a kezdés pillanatában Bene és Schindler is elindította a stoppert a karóráján. Egyrészt azért, mert soha nem volt karórám, másrészt azért, mert két eredményjelző is van a létesítményben. Viszont ők ketten úgy a látszik a saját, jól bevállt eszközükben bíznak meg szintén a leginkább.

Bene egyébként végig feszültebbnek tűnt, mint Schindler, utóbbi alig szólt be a pályára, míg előbbi szinte majdnem mindig. Schindler már fél éve együtt dolgozik a csapatával, így ismerhetik már minden elképzeléseit a játékosok, míg Bene ugye még az ismerkedés fázisában van az övéivel.

Nem vagyok felülmúlhatatlan építészmérnök sem, de ha már volt szó tízemeletes házról, akkor úgy tudnám jellemezni a két szakvezető jelenlegi helyzetét, hogy Benéék tényleg építkeznek, míg Schindlerék csinosítgatják a gakorlatilag majdnem kész épületüket.

A 14. percben elérkezett az ünneplés pillanata, legalábbis a hazai ultrák részéről, hiszen az Armata nevű csoport, mely nagyon jól szurkolt ezen a meccsen is, a 14. születésnapját ünnepelte, de a félidő előtt, úgy, ahogyan azt mindig szokták, picivel több, mint 1 éve elhunyt legenbdás társukról, Serfőző Andrásról is megemlékeztek, akit minden magyar táborban tiszteltek a klubszeretete és emberi tulajdonságai miatt.

A második félidő elején egyébként a játékoskijáróval szemközti oldallelátón is megjelent egy felirat, mellyel a Vasas Szurkolói Klub tagjai a korábbi tulajdonosnak, Jámbor Jánosnak mondtak köszönetet. 

A meccs közben egyébként folyamatosan nyomkodtam a kütyümet. Nem azért, mert untam az összecsapást (olyan találkozót eleve nem lehet unni, ahol az ultrák a legjobbak – bár mondjuk szerintem ez gyakorlatilag mindig, mindenhol így van), hanem azért, mert az MTK-s haverjaimmal is cseteltem közben.

Azt is megüzenték, ha a Vasasnál nem tartják arra méltónak Torghelle Sándort, hogy mindig a kezdőben kapjon helyet, akkor mondjam meg a piros-kékek tulajdonosainak, hogy küldjék vissza a Hidegkutiba, várják szeretettel...

Amikor a 70 percben észrevettem, hogy Torghelle elindul a kispad felé és be fog állni, és ezt jeleztem a többieknek, akkor a Messenger-csoportban az emtékások annyi szívet küldtek, hogy már magam is majdnem meginogtam érzelmileg, hát még akkor, amikor a külföldön pihenő egyik Vasas-szurkoló lány annyit írt, hogy „Csak a Sanyi számít, semmi más!”. Mire a testvére annyit jelzett, hogy ideje lenne közösen meccsre menni, mert „Szegedre érkezik a jövő héten a kiváló Gyirmót FC.”

Amikor Torghelle beállt, „felrobbant a stadion”, mert továbbra is a Vasas legnépszerűbb játékosa, és innentől kezdve a pályán is még felpaprikázódottabb lett a hangulat. Nem volt ám addig sem olyan rossz a mérkőzés, mert mindkét gárda jól fel volt készíteve taktikailag. 

A Vasas sokkal többet támadott, több helyzete volt, de ha a végén a Békéscsaba kontrából betalál, az sem lett volna érdemtelen. A Schindler-csapat nagyon szervezett és fegyelmezett volt, nagyon sok élgárdának okoz majd kellemetlen élményeket.

A lefújás után a hazai fanatikusok elégedetlenek voltak és egyébként, ahogy a Vasas-szurkoló spanjaimtól tudom, még mindig azok. Hiába: a szurkolónak mindig az adott mérkőzés a legfontosabb. Számára nincs olyan, ami a szakmában és a sport világában az érintettektől teljesen megszokott, és sokszor el is mondják, hogy építkezünk, fejlődnünk kell, vagy a hosszú versenyidőszak miatt be kell osztanunk az erőnket, időzítenünk kell a formánkat.

Egy igazi, vérbeli, szívből vezérelt szurkolónak minden meccs MAGA A MECCS, AMINÉL SOHA NEM VOLT ÉS SOHA NEM IS LESZ FONTOSABB!

A lefújás utáni sajtótájékoztatón, a maga szemszögéből, mindkét szakvezető reálisan értékelte a látottakat. Az elmaradt, várt győzelem ellenére Bene is megdicsérte a játékosait, Schindler meg pláne, és mindketten beszéltek arról is, egy szakmai vezető soha nem mondja azt, hogy nem kellene neki még játékos, ami ugye azért fontos, mert tart még az átigazolási időszak.

A lefújás után beszéltünk a mezőny kimagaslóan legjobb teljesítményt nyújtó játékosával, Hidi M Sándorral is, részleteket viszont felelős – és ami ebből a szempontból a legfontosabb – gonosz szerkesztőként nem árulok el, mert az interjúval külön jelentkezünk majd a napokban.

A sajtáj után átsiettünk a Vasas-pálya közelében lévő Törpe Internet Kávézóba, mert volt egy olyan ötletünk, hogy az NFL nagydöntőt nézzük meg, ami a számomra azért is különösen érdekes lett volna, mert még soha egy fél pillanatot nem láttam abból a sportágból.

Egyébként a hely angyalföldi lakótelepen van, de Újpest-szurkolók törzshelye, most is ők voltak ott sokkal többen, mint a Vasas hívei. A piros-kék ultrák ugyanis az Ádám és Éva Presszóba mentek vissza a csabaiakkal, hozzánk eljutott hírek szerint vagy 80-an tolták ott a gumibogyószörpöket.

Viszont érkeztek át idővel a Törpébe közülük néhányan, akik szinte kivétel nélkül arról kérdeztek, hogy mi lesz a Torghelle Sándorral, akiről úgy tudják, lejár a nyáron a szerződése.

Szavaikból úgy vettem ki, mert azért beszélgettünk másról is, hogy tetszik nekik amit eddig a Vasas új tulajdonosi köre kommunikál, de abban egészen biztos vagyok, hogy Nagy György és Nagy Miklós nem kap piros(-kék) pontokat, ha az abszolút kedvenc nem fog még évekig a Vasasban focizni.

„A Sanyi még a Messinél is jobb, meg mindenkinél” - mondta egyikük, amikor észrevettük, hogy a kis argentin gólpasszokat osztogat a Barcelona-Levante meccsen. Természetesen szóba került az NFL is, ment a tippelde és kötődtek a fogadások, hogy a Kansas fog nyerni vagy a másik. Arra, hogy Kansas azért emlékszem, mert megkérdeztem az MTK-s haveromat, akitől képeket kaptam a Dorog elleni meccsükről (neki is örök köszönet), és ő azt mondta, a Kansas győz majd 10-zel, mert náluk jobban senki nem tud visszajönni a meccsbe.

Az MTK és szurkolóinak újabb, szívbemarkoló fejezete - reakciók

Prosser Dániel eléggé beverte! Már a nyári rajt előtt mindenki az első hely legnagyobb esélyesének nevezte az MTK-t, azt az MTK-t, mely gárda pont ott folytatta, ahol az ősszel az esetek legnagyobb többségében megszokhattuk tőle. Megint nyert. Az első játéknapon éppen a Dorog ellen 2-1-re, az új igazolás, Prosser Dániel duplájának is köszönhetően.

Arra emlékszem, hogy a tavalyi nagydöntő alkalmával nyertem a fogadáson, mert akkor is megmondta, hogy melyik gárda lesz a jobb, de arra már nem emlékszem, hogy végül melyik egyleté lett a trófea. A neten meg nem keresek rá, mert akkor nem lennék őszinte.

Mielőtt elindultunk haza, megkérdeztem a társaságban a legfiatalabb angyalföldit, miért lesz valaki Vasas-szurkoló, amikor a klub emberemlékezet óta nem nyert semmit, kizárások, gyatra szereplések, hamis ígéretek jelemzik évek óta (ez utóbbiban mindenképpen változás történt a tulajdonosváltás óta), mire ezt válaszolta:

„Nézd, a többiektől már százezer meccssztorit hallottam, de egyiket sem nyertük meg. Most végre úgy volt vele mindenki, hogy biztosan nyerünk, nyilván megint nem nyertünk. Jövő héten megyünk Ajkára, bele sem merek gondolni ott mi lesz. Ahogy hallom, ott lesz a meccsen mindenki.”

De miért, miért mentek állandóan? - tettem fel a költői kérdést, mire ennyit válaszolt: 

„A Vasas az egyetlen, amit el nem cserélnénk semmire, mert szüksége van ránk. És mi ameddig élünk szerelmesek leszünk belé!”

Neki is megígértem, hogy megüzenem a Vasas tulajdonosainak, hogy a Sanyinak maradnia kell...

 

VASAS–BÉKÉSCSABA 1912 ELŐRE 0–0
Budapest, Illovszky Rudolf Stadion, 1700 néző. Vezette: Antal Péter (Varga Gábor, Rózsa Dávid)

VASAS: Jova – Szivacski (Terbe, 87.), Csató, Tóth B., Hajdú Á. – Kovács M., Hidi M. S., Szatmári L. (Hinora, 81.) – Birtalan (Torghelle, 72.), Feczesin, Balajti. Vezetőedző: Bene Ferenc
BÉKÉSCSABA: Uram – Szalai D., Farkas M., Nagy S., Mészáros M. – Bidzilya (Gréczi, 70.) – Kovács Á., Király P., Hursán (Babinyecz, 70.), Pantovics – Lukács R. (Máris, 88.). Vezetőedző: Schindler Szabolcs

Vasas FC - Békéscsaba 1912 Előre 0-0 (0-0)

Merkantil Bank NB II Liga 2019/2020. 22. forduló Időpont: 2020. február 2. (vasárnap) 17:00 óra Helyszín: Helyszín, Illovszky Rudolf Stadion Készítette: MTVA

Legfrissebb híreink