FTC: Sztanyiszlav Csercseszov hadüzenete 

„Mi az anyádért cseréled le, amikor jól játszott?”

Forrás: Ferencváros

Sztanyiszlav Csercseszov pontosan tudja, hogy mi a dörgés!

Páratlan edzői pályafutás áll mögötte és abban is biztos vagyok, hogy még előtte is. És azt is pontosan tudja, hogy jelentősen átalakult a labdarúgás, illetve azt is, hogy még jobban átalakul. Még több meccs lesz, még nagyobb lesz a terhelés és a romló világgazdaság miatt még fontosabbak lesznek a bevételek, ami egyenes következménye annak, hogy még nagyobb lesz az eredménykényszer.

A kluboknak növelniük kell a bevételeiket, ami az eredményes nemzetközi kupaszereplés nélkül nem fog menni. Az FTC azzal, ha eljut a csoportkörbe, nemcsak a saját pénztárcáját és bankszámláját növeli, hanem az összes magyar klubét.

A Blikk tűpontosan írta meg a múltkor a lényeget, éppen ezért idézem: „Az UEFA ugyanis 2020-ban a Covid-járvány negatív hatásainak kompenzálására életre hívott egy szolidaritási alapot (korábban is volt, csak másképp működött). A testület egy adott idényben a nemzetközi kupák összbevételének négy százalékát, közel 140 millió eurót (55,7 milliárd Ft) osztja szét a nemzeti szövetségek között, azon országok pedig több pénzt kapnak, ahol a kupacsapatok jobban szerepelnek. Az előírás szerint csak olyan klubok kaphatnak ebből a pénzből, amelyek nem jutottak főtáblára, a támogatást pedig kizárólag utánpótlásnevelésre lehet költeni.

Az első ilyen alapból a Ferencváros 2020-2021-es Bajnokok Ligája-főtáblás szereplésének köszönhetően valamennyi NB I-es klub, így az ősi rivális Újpest is 144 millió forinthoz jutott.”

És ehhez az kellett, hogy az FTC lépésről lépésre meneteljen előre, előbb itthon, majd a BL-selejtezőben.

És most is így kell tennie.

Ehhez viszont elengedhetetlen azzal tisztában lenni, hogy a kieséses szakaszban nem 2x45 percig tart egy párharc, hanem 2x90 percig.

 

És ez egyébként mindig így volt, de a semmi máshoz nem hasonlítható szurkolói szerelem (imádom ezt az életérzést) képes ezt a feledés homályába meríteni.

 

FTC-fanatikus ismerőseim bosszankodtak és bosszankodnak még mindig azon, hogy szerintük csak 1-1-et játszott az FTC a Qarabaq otthonában és a zöld-fehérek játéka sem volt valami gyönyörködtető.

Velük szemben viszont én azt állítom, hogy az FTC most is, mint a Tobol elleni és a Slovan elleni párharc első félidejében (azaz az odavágókon) annyit adott ki magából, amennyi feltétlenül szükséges volt. 

Mert mi történt a második félidőkben, azaz a visszavágókon?

Az FTC lendületesebb és erősebb volt mint a Tobol, majd a Slovan, mindkét visszavágót totál magabiztosan és totál megérdemelten nyerte meg nagy fölénnyel, így teljesen megérdemelten jutott tovább a következő körben.

Mert azt is tudni kell, hogy a fociban is minden mérhető, így a szakmai stábok pontosan tisztában vannak azzal, melyik játékos, milyen teljesítmény leadására képes. Lehet, hogy tök jól játszik valaki adott találkozón, de le kell cserélni, mert pár perc múlva már nem lesz képes erre.

 

Ezek azok a cserék, amikor a szurkoló elragadtatja magát és üvöltve, szívből jövően felteszi A KÉRDÉST: „Mi az anyádért cseréled le, amikor jól játszott?”

 

Azért, mert a következő percben már lehet, hogy fizikai korlátok miatt nem lesz képes az addig látott szinten teljesíteni.

 

Az Qarabaq elleni második félidőben arra számítok, hogy ugyanaz lesz, mint volt a Tobol és a Slovan elleni visszavágókon.

 

Az FTC-nek nem is lesz bajnokija a hétvégén, így sokkal frissebb is lehet majd az ellenfelénél.

Tudom, hogy a szurkolóknak mindig az aktuális mérkőzés a legfontosabb a világon, azon kell a játékosoknak kiadniuk magukból mindent, de ez szakmai berkekben már nem így van.

Régóta nem így van!

Egész egyszerűen annyi mérkőzés van egy szezonban, hogy hiába vannak bő keretek, képtelenség 3-4 naponta mindig a legjobb teljesítményt nyújtani, mind fizikálisan, mind pedig a szemeket gyönyörködtetően.

Az erőt be kell osztani, hogy egy csapat még tovább tudjon menetelni, még eredményesebb legyen, még több pénzhez tudjon hozzájutni, segítve hazája többi csapatát is.

 

Én is szeretném, ha minden meccs (bármely csapatok is vívják azt egymás ellen), a valaha volt legjobbak lennének, pláne igaz ez a kedvencemmel kapcsolatban (segítek, nem vagyok FTC-szurkoló).

 

De ez soha nem lesz így!

És nem is volt így soha!

Csak az álomvilágban, a Mátrixban!

A valóság ezzel szemben az, amit eddig felvázoltam.

Voltak, vannak és lesznek is még bőven nyögvenyelős mérkőzéseik a maguk szintjein az összes csapatnak, de a foci még mindig nem látvány miatti pontozásos sportág.

Az elért eredmény szerint jár a díjazás, pontok és pénz formájában.

 

Az FTC, Csercseszovval az élen, ennek a rideg, akár rémisztőnek ható valóságnak kíván megfelelni most is.

 

Az FTC legfontosabb célkitűzése most is az (volt), hogy eljusson valamelyik európai sorozatban a csoportkörig.

Bármi áron!

Ha kell a látványos, szép foci ideiglenes feláldozásával is, mert azt nagyon nehéz 180 percen keresztül kivitelezni bármelyik gárda ellen már a selejtezőben is, arról nem beszélve, hogy sorozatban következnek az újabb és újabb találkozók.

Az erőt tehát, mint már jeleztem, be kell osztani.

Minden egyes játékosnak minden egyes csapatnak.

A Ferencváros azt és úgy játszotta Azerbajdzsánban, amit és ahogy kellett.

A visszavágó viszont megint egy másik kávéház lesz majd.

Döntő tényező lesz a frissesség, az, hogy Botka Endréék nem futották túl magukat szerdán, „pihenhetnek” a hétvégén (nem fognak, mert edzéseik lesznek, de azok más jellegű terhelések, mint a mérkőzések).

És más körülmények is lesznek, nem véletlenül utalt a gyroszosra, ami esetében az elképesztő páratartalmat jelentette.

 

Az FTC sokkal több energiát lesz majd képes elhasználni a visszavágón és ez lesz a döntő tényező.

 

És ha az FTC helyett mindenki saját magára gondol, akkor mindenki bevallhatja magának, hogy a munkájában ő sem nyújt mindig 100%-os teljesítményt.

Mert képtelenség.

Emberek vagyunk mindannyian. 

Egyszer jobban, látványosabban teljesítünk, máskor meg nem, de nem azért feltétlenül, mert nem akarunk, hanem azért, mert nem tudunk...

De utóbbit szeretnénk mindannyian a lehető legtöbbször elkerülni, de akkor is az a fájó valóság, hogy mindig lesznek hullámvölgyek.

Mert ha nem lennének, akkor algoritmusok/robotok lennénk. Én viszont aztán egészen biztos, hogy egyik sem szeretnék lenni sohasem! 

Az FTC és egyetlen másik csapat vagy egyetlen játékos és egyetlen, más szakmákban teljesítő ember sem lesz soha hibátlan.

És addig kell örülni, ameddig ez így marad!

 

Mert addig vagyunk EMBEREK!

 

FRISSÍTÉS:

19.51:

PÉNTEK, 14.01:

PÉNTEK, 14.46:

Legfrissebb híreink