Derbi: lefradistázott újságíró és a Crvena-fan igazságai – helyszíni riport

Történtek ám fejlemények a Groupama Aréna kávézójában is. KÉPEK, VIDEÓK

Forrás: Farkas Zsolt/nb1.hu

„Mindjárt itt a Birkás!”

Nagyon régi ismerősöm, Lecsó mondta ezt mintegy két órával a szombati Derbi kezdete előtt a Groupama Aréna kávézójában. Addig arról beszélgettünk, hogy vajon Kádár Tamás játszik-e még valaha a magyar válogatottban, hogy Dzsudzsák Balázs játszik-e még valaha a magyar válogatottban, vagy Marco Rossi szövetségi kapitány megelégszik annyival, hogy leváltja a csapatkapitányi posztról azok után, amilyen tiszteletlenül viselkedett vele szemben a Magyarország-Azerbajdzsán mérkőzésen, amikor lecserélte.

„Ott a Birkás!” - mondta picivel később Lecsóval közös haverunk, Zoli (aki csatár volt régebben), ami jelzi, hogy a Ferencváros legendás szurkolójának a megérkezése még mindig rangnak számít a Derbi alkalmával (is). 

Annak a Derbinek az alkalmával, amiről pár perccel az előbbi jelenetsor után Pumpi, akivel együtt fociztam a BVSC-ben (az egyik legtehetségesebb kapus volt a korosztályunkban) a következőket mondta a szobornál: „nem lesz semmi, már elmúltak azok idők”.

Nagyjából 3 órával a kezdés előtt már róttam a Groupama Aréna környéki utcákat, és eszembe jutottak azok a meccsek, amikor az eléggé hiányos rendfenntartás miatt sem volt mindig életbiztosítás újságíró(k)nak sem (előtte vendégszurkolóként meg pláne) bejutni a Fradi stadionjába vagy éppen kijutni onnan.

Most mindenhol voltak a fradisták között vagy a környékükön rendőrök, de rajtuk is lehetett érezni, hogy tudják azt, amit a Pumpi mondott a barátai társaságában. Éppen ezért, visszamentem a kávézóhoz, ahol mindenki biztos volt a Fradi győzelmében, ezért mindenki legendás meccsekről sztorizott, melyek a pálya mellett természetesen a lelátón és az utcákon is zajlottak. 

Közben elkezdtek a stadionhoz érni az Újpest fanatikusokat szállító buszok is, de amerre és ameddig én eljutottam hozzájuk, ott sem volt rendbontás. A szóbeli fricska már ekkor ment a két tábor között, de akárcsak a világon mindenhol, ez Magyarországon is megszokott jelenség.

Visszaérve a kávézóhoz láthattam, ahogy a Fradi Sas mennyire népszerű a gyerekek köreiben, nem igazán láttam olyan fradista kisdrazsét, aki ne akart volna vele közös fényképet készíteni. 

Egy órával a kezdés előtt a legfanatikusabbak már a helyeiken voltak, a bemelegítésre érkező játékosokat vagy hangos üdvrivalgás vagy kegyetlen pfújolás fogadta. 

Ez a cikk ugye nem mérkőzéselemzésről szól, hanem helyszíni riport, ami a hangulatot, a szurkolók által megélt élményt igyekszik visszaadni azoknak, akik nem lehettek ott. Így a száraz szakmáról csak annyit, hogy a Fradi nyert 1-0-ra úgy, hogy sokkal, de sokkal jobban játszott az Újpest, és ezt nem volt olyan fradista, aki ne ismerte volna el, de erről majd később.

A találkozón pokoli volt a hangulat, ami a meccsre járó embereknek magát a mennyországot jelenti, kivéve ugye az MLSZ helyszíni ellenőrét és a magyar labdarúgás legnépszerűtlenebb csoportosulásának, a Fegyelmi Bizottságnak a tagjait. Akik közül szerintem most sem volt ott senki a létesítményben, ha tévedtem akkor „óceánmély tisztelettel” kérek elnézést az illetékesektől.

A mérkőzést látványos és remek koreográfiák vezették fel. „Az erő velünk van!” - hirdette a fradisták elé kifeszített felirat. Nekem fogalmam nem volt kit ábrázol látkép és honnan származik az idézet, de az újságírók azt mondták nekem, hogy a Csillagok Háborújából van minden, de én csak ennyivel lettem közelebb a megoldáshoz, mert pont egy darab percet nem láttam a filmből. Viszont volt egy helyszíni sejtésem, hogy jó amerikai szokás szerint még vagy száz részt leforgattak belőle, hogy minél több pénzt zsebre tegyenek az illetékesek. Nemrég utána olvastam – nem tévedtem.

A lilák az élőképükkel ismét üzentek Roderick Duchatelet tulajdonosnak, hogy nem kell az általa erőltetett és tényleg nem szép címer (az újpestiek a bevezetésének a módját is vitatták, mint az rengeteg cikkünkben jeleztük már), és hiába ért gyakorlatilag mindenki egyet a magyar labdarúgás világában a fanatikusokkal, a belga hajthatatlan és szerintem az is marad.

Az üzengetések ezután sem maradtak el, a lila-fehérek darabszámra több froclit is felmutattak a fradistáknak. A vendégszurkolók legkeményebb állítása szerint a Fradi Tábort Kubatov Gábor, az FTC elnöke és pénzeli és irányítja, míg a zöldek egyik kiírása arról mondott kőkemény és kegyetlen véleményt, hogy az újpestiek a magyar válogatott külföldi túrái alatt együtt mozognak a fradisták által szintén – és most finoman fogalmazok – nem szívlelt diósgyőriekkel. Ha minden igaz, mindegyik kiírásról készítettem a sajtópáholyból felvételeket.

A meccs utáni sajtótájékoztató a legjobb sajtótájékoztató volt, amin az nb1.hu 20 éves fennállása alatt megfordultam. Jó kérdések voltak és sem az elsőként nyilatkozó Nebojsa Vignjevics, sem a másodiknak érkező Szerjij Rebrov nem adott lekezelő, semmitmondó válaszokat. 

Vignjevics szomorú volt, elmondta, hogy nyerniük kellett volna, de a helyzetkihasználásuk miatt az nem sikerült. Én azt kérdeztem tőle (hamarosan érezhető lesz remélem, hogy nem magamat, hanem a többieket fényeztem, amikor jó kérdésekről írtam), hogy lehetséges az, hogy az a csapat, amelyik megveri a Vidit Fehérváron, lefocizza a Fradit a Derbin idegenben, az nem a két élcsapat közvetlen üldözője a tabellán, hanem a Mezőkövesd és a Puskás Akadémia az. A szerb elmondta, jó játékosok érkeztek hozzájuk a  bajnoki rajt, után, de ahhoz már későn, hogy annyi pontjuk legyen, amennyit a jelenlétükkel megszerezhettek volna az eddigi meccseken.

Majd jött az első parádé.

A csakfoci.hu emlékeztette a Vignjevicset arra, hogy a 10. vereségét szenvedte el a zöld-fehérektől a lila-fehérek mestereként. A szakember kiakadt, kis időt kért a teljes válasza megadására, amit úgy kezdett, hogy lefradistázta a kérdezőt. Majd elmondta, ha az Újpestbe is annyi pénzt invesztálnának, mint a Ferencvárosba, akkor más lenne ez a számadat is.

Miután távozott, honlap(vetély)társunk munkatársa csak ennyit jegyzett meg, hogy azt, hogy fradista még soha nem mondta rá senki, de akkor most már Fradi-szurkoló is.

Utána érkezett Rebrov, aki korrektül elmondta, hogy elsősorban a támadójátékukkal volt nagyon elégedetlen. „Isael és Tokmac cseréje a mai játékuknak szólt vagy már a csütörtöki, CSZKA elleni találkozónak is?” - kérdeztem tőle, mire azt mondta, legszívesebben mind a 4 támadójátékosát lecserélte volna, de csak hármat lehet cserélni a mérkőzéseken.

Amikor a Nemzeti Sport arról érdeklődött az ukrán szakembernél, hogy mit érzett akkor, amikor a csapata 1-0-ra vezet egy ilyen fontos meccsen és 18 ezer ember fütyül pár perccel a vége előtt, Volly György, a Fradi érdekeit mindig frankón képviselő sajtófőnök közbeszólt, hogy nem annyian fütyültek, mire az NS-es kolléga rávágta, hogy akkor 16500-an, mire Volly visszaszólt, hogy nem annyian. 

Leírva egyébként szárazabb ez a történetszál, megnézve viszont sokkal jobb sztori, megtettem már párszor a helyszínen történő átélése után, őszinte szívvel javaslom mindenkinek, hogy ki ne hagyja.

Miután vége lett a sajtótájékoztatónak, azt hittem, ez a Derbi már nem tartogathat számomra már semmilyen meglepetést. Régen tévedtem ekkorát, kezdésnek legyen elég annyi, hogy majdnem reggel 5 volt, mire hazaértem, mert még beugrottam a kávézóba, de akkor már nem kávéra, limonádéra és a nagyon finom rántott húsos szendvicsekre. És nem is csak egyre...

Hatalmas bulit csaptak az ott maradt fradisták, egy ideig a Birkás is ott volt, én meg találkoztam egy másik volt csapattársammal, Zolival (középpályás volt), aki, ugyanúgy, mint mindig, nagyon örült a Derbin aratott sikerüknek. És még azt is fontos tudni róla, hogy akárcsak engem, őt is mindig sokkal jobban érdekelte már serdülőben is a szurkolás (és minden csibészség, ami vele jár), mint az, hogy a világ legjobb focistái legyünk egyszer. 

Ha megköveznének sem tudnám megmondani, hogy mikor, de eljött az a pillanat is, amikor a Crvena zvezda gyepmestere ült mellettem a délvidéki, magyar barátaival, akik egyébként sokkal felelőségteljesebben múlatták az idejüket, mint bárki más a kávézóban. A fényképen nem az illető látható, hanem egy Crvena-fanatikus, délvidéki magyar srác.

A gyepmestertől szakmailag kérdeztem, hogy milyen volt a meccs (magyarul beszélgettünk, mert akkor még nem tudtam szerbül, csak kicsit később ment az is), de így utólag visszagondolva, nem tudom, mire gondoltam, amikor azt hittem, hogy egy Crvena-fannal mondjuk a labdacentrikus átlós tolódásról fogok értekezni. Mert a következőket válaszolta:

„Nagyon jó volt a szurkolás. Koreográfiák is nagyon jók voltak, meg az, hogy a fradisták a hazai pálya miatt tudtak pirózni is. Kár, hogy az újpestiek nem, de erről nem ők tehetnek. A kiírások kemények voltak, megérte eljönni a meccsre.”

„És melyik csapat volt a jobb?” - kérdeztem tőle.

„Jaaaa, hogy Magyarországon ez is érdekel valakit.... Egyértelmű, hogy az Újpest!”


 

Legfrissebb híreink