A visszavonult Kenesei és az Atlético Madrid – INTERJÚ

Egy karrier véget érőben, egy másik elkezdődőben.

Egyéniség!

És nemcsak az volt, hanem még most is az, és ahogy ismerem, mindig is az lesz.

Egy környéken nőttem fel vele, így azóta figyelem a pályafutását, hogy még nem volt 16 éves, amikor bemutatkozott az MTK-ban.

Nem most volt, de most úgy tűnik, véget ér Kenesei Krisztián pályafutása.

Nemrég ugyanis a következőkről adott hírt az nb1.hu: „29 válogatott mérkőzésen 9 gólt szerzett, háromszor volt magyar bajnok és kupagyőztes, 2003-ban gólkirály lett. Úgy tervezte, hogy a nyáron vonul vissza az aktív, felnőtt labdarúgástól, de a koronavírus-járvány keresztülhúzta az ő számításait is.

Az nb1.hu úgy tudja, Kenesei Krisztián nem folytatja tovább az NB III-as Komáromban a pályafutását és a végleges befejezés mellett döntött. Úgy tudjuk, a Komárommal összesen 7 játékos bontott szerződést, a többiek fizetés nélküli szabadságra mennek.”

Kenesei, a beszélgetésünk alatt olyan volt, mint mindig. Vagány, csibész, őszinte és szókimondó, mint mindenki, akinek szívből jövő kötődése van Óbudához.

Tényleg vége?
Nyolc játékossal bontottak szerződést Komáromban, a többieket fizetés nélküli szabadságra küldték. Önkormányzati csapat vagyunk, érthető, hogy a város minden pénze a járvány elleni küzdelemre kell, hogy elmenjen. Mindannyian elfogadtuk a döntést, hiszen érthető. A polgármester, akinek egyébként szívügye a labdarúgás és a csapat, azt mondta, mindent elkövet azért, hogy majd újrainduljon a foci. Én viszont tegnap elköszöntem a csoportban a srácoktól.

El nem tudom képzelni, hogy ne focizzál…
Optimista vagyok. Nyilván még én sem fogom föl teljesen, hogy ez történt. Viszont tisztában kell lenni a dolgokkal. 43 éves vagyok, ha nem szakad félbe a bajnokság, akkor a nyáron akkor is így döntöttem volna. Megszakad a szívem, de ki kellett mondani az igazságot. Decemberben, a szünet alatt, másfél hónapra leálltam. Januárban elkezdtem visszahozni magam, szerintem, sikerült is. Most viszont megint már 1 hónapja állunk és nem tudom, hogy ennyi idősen, sikerülne-e újra a megfelelő formába és erőállapotba kerülnöm. Eleve nem játszottam már annyit, mint tavaly.

Tényleg nem fogsz edzésekre járni, meccseken játszani? Mert azt még mindig nem látom magam előtt, hogy tényleg így lesz.
Lehet, hogy nem állok le teljesen. Ha valaki hív, hogy gyere le egy edzésre, meccsre, megyek. De ez nyilván már csak megyei szinten lehetséges, vagy ha kimegyek Ausztriába, alacsonyabb osztályba. A határt, a vonalat viszont meg kellett húzni. Tavaly még rúgtam 17 gólt, még most is kezdő voltam, de már a csapatnak és nekem sem ment úgy a játék. Ez az igazság.

Az MTK-nál folytatódik az edzői karriered?
A Talent Program részeként egyéni képzésekért vagyok az egyik felelős. Teodoru Vaszilisz az egyik társam, ám ő az első csapat pályaedzője is, így Farkas Viktorral dolgozom együtt többet. A női NB I-es csapatnál tartunk heti két foglalkozást. Vagyis tartottunk, mert most az is szünetel. Aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. A komáromiak is mondták, hogy számítanának rám a vezetőségben, de most tényleg nem ezek a dolgok a legfontosabb.

Mennyire lesz nehéz a magyar foci helyzete a járvány miatt?
Vannak az élvonalban csapatok, melyek kiemelt költségvetéssel rendelkeznek, ezeknél a kluboknál nem lesz baj. A kisebb NB II-es és NB III-as csapatoknál viszont sajnos az lesz.

Mi az első élmény, ami beugrik a pályafutásodból?
Az, amikor 93-ban felkerültem az MTK első csapatához. Előtte egy évvel, heti egy alkalommal már edzettem a nagyokkal 15 évesen. 16 évesen, Gellei Imrénél mutatkoztam be az élvonalban a Pécs elleni mérkőzésen. Utána kispados voltam, a junioroknál játszottam, mert akkor még volt juniorbajnokság. Az első gólomat, még mindig 16 évesen, a Haladás ellen szereztem meg. 2-1-re ment a Hali, 2-2 lett így az állás, majd megnyertük a meccset. Nemrég rábukkantam a neten a gólomról készült felvételre, megérintett nagyon és elfogott a nosztalgia. Ettől a góltól kezdve mind többet és többet akartam elérni. 1999-ben mutatkoztam be a magyar válogatottban, azt a pillanatot sem felejtem el soha.

Ha visszamehetnél a múltba, mit mondanál az ifjabb Kenesei Krisztiánnak, mit tegyen másképpen?
Nagyon nem változtatnék semmin sem. Amikor kikerültem Kínába, akkor lettem igazán profi, bár már akkor háromszoros magyar bajnok voltam. Komolyabban kezdtem venni az edzéseket, addig, amikor lehetett, azért kihúztam magam a futások alól, mondván, kicsit fáj a lábam.

Elégedett vagy a pályafutásoddal?
Két olyan nagy múltú klubban is játszhattam, mint nevelőegyesületem, az MTK, illetve a Vasas. Ráadásul, a Vasas-család kétszer is befogadott, amit szintén soha nem felejthetek el. Többször vitt volna az Újpest és a Fradi is, de ezek az átigazolások végül soha nem jöttek össze. Jó lett volna egy nagy európai klubban játszani, sokak szerint, a tehetségem is megvolt hozzá. Én is hibás vagyok, hogy nem jött össze, meg azok is, akik túl sokat kértek értem. A menedzsereim szerint érdeklődött irántam az Atlético Madrid, a PSG, a Fenerbache, a Trabzonspor és a Celtic is, végül Kína lett belőle. Voltak, akik azt állították, hogy ott nem álltam meg a helyem. Viszont, voltam az év légiósa, kupadöntőben és Szuperkupa-döntőben is lőttem 2-2 gólt, háromszor egymás után is a forduló játékosa lettem.

Előbb eléggé húzós csapatokat említettél. Melyikbe mentél volna a legszívesebben?
A Juventus a kedvenc külföldi csapatom, de az Atléticóban nagyon jó lett volna játszani. Persze még jobb lett volna a Barcelonában vagy a Real Madridban, de ezek a klubok már tényleg álomkategóriának számítanak. Volt olyan ajánlatom, amit egyébként én mondtam vissza. Még Zalaegerszegen játszottam, amikor a Rubin Kazany vitt volna. Soma fiam viszont előtte nemrég született, ezért nem akartam messze kerülni tőle. Két hónapra rá viszont sikerült Pekingbe igazolnom…

Nemrég született meg a második gyermeked. Hogy van?
Maxim növekszik, jól van, igazi csibész kisgyerek. Soma is velünk van már, ami azért jó, mert a kicsi így jobban megszokja, megismerheti, nem csak 2-3 havonta látja. Somával együtt edzem amúgy, az elmúlt 1 évben nagyon sokat fejlődött, jót tesz neki az a munka, ami Szombathelyen zajlik a HVSE-nél. Erősít, labdás-koordinációs feladatokat végez, én közben ugrókötelezem, vagy egy pohár borral a kezemben nézem, ahogy dolgozik. Van, hogy magától erősít, le a kalappal előtte. Az én karrierem véget ért, az övé viszont most kezdődhet csak el igazán.

Tényleg nem fogsz versenyszerűen focizni többet? Hallom a szavaidat, és ne haragudj, de egész egyszerűen nem hiszem el.
Brigi, a szerelmem, azt mondta nekem nemrég, hogy minél előbb kell majd nekem találni egy közösséget, hogy mehessek társaságba. Edzésre, meccsre, mint az előbb említettem. Komáromban nagyon jó volt a brigád, az edzések után mindig kintmaradtam a kapusokkal kólában játszani. Hiányzik a társaság, a hülyéskedés, a zrikálódás. Viszont az is eszembe jut, hogy 1 hónapja nem láttam az imádott szüleimet. Mennék hozzájuk mindegyik nap, de a vírus miatt nem tehetem meg. Nem tudom elmondani, mennyire hiányoznak. A Komáromnál azt mondták, ha 1 hónap múlva újraindul a bajnokság, akkor várnak vissza az utolsó 10 meccsre. Sajnos viszont nem látok arra esélyt, hogy hamarosan újraindulnak a bajnokságok.