nb1.hu

Kubatov Gábor édesanyja a Dózsának szurkolt

Budapest – A Fradi elnöke Hypós Feriről és a 2-es szektorról is beszélt.

A Ferencváros elnökével, Kubatov Gáborral a Magyar Demokrata készített hosszabb interjút, amelyben beszélt arról, hogy az édesanyja a Dózsának szurkolt, de szóba került a 2-es szektor és Hypós Ferenc is.

 

„A fradisták közül a legtöbben úgy felelnek: „mert apám is az volt”, nincs ez másként az én esetemben sem. Ugyanakkor nálam azért van egy kis csavar a dologban, az édesanyám ugyanis a Dózsának szurkolt. Különösen a lilák csatárát, Bene Ferencet kedvelte, mindig mondta, hogy „milyen rafinált ember”. Többször emlegette azt a Benfica elleni találatát, amikor az ellenfél kapusa hosszan maga elé dobta a labdát, Bene pedig lecsapott rá és a kapuba lőtt. Persze akkoriban, el kell ismerni, valóban jó csapata volt az Újpestnek, például Tóth Andrással, Zámbóval, Dunaival, akikért érdemes volt meccsre járni. Az édesapám megérezte, jobb megelőzni a bajt, úgyhogy elvitt magával Ferencváros-mérkőzésekre, először a Népstadionba, kettős rangadókra. Kimentünk az első meccs második félidejére, ilyenkor általában a Honvéd vagy a Vasas játszott valakivel, majd jött a nagy esemény, a Fradi. Ezek telt házas találkozók voltak, nagyszerű hangulattal, ami persze óriási élmény volt, ahogyan az is, hogy befelé menet láthattam a Szoborparkban melegíteni az akkori sztárokat, olyan játékosokat, mint például az Albertékkel Vásárvárosok Kupáját nyerő, többszörös bajnok Juhász István. Aztán a felépült Üllői útra is egyre többször mentünk együtt, egészen húszéves koromig, ezután már inkább a haverjaimmal jártam, a 2-es szektorba.”

 

Kubatov elárulta, hogy került a 2-es szektorba, ahol az akkori kemény mag ült, soraiban a 80-as, 90-es évek talán legismertebb futballhuligánjával, a fiatalon elhunyt Karsai „Hypós” Ferenccel, vagy a ma már jobbikos képviselő Szilágyi „Sziszi” Györggyel.

 

„Egy barátom vitt oda, és nekem nem a balhé miatt tetszett meg. Én a visszafogott fiúk közé tartoztam. Sokkal inkább a klub iránt érzett rajongás vonzott, a jó értelemben vett fanatizmus ragadott magával.Az, hogy minden a Fradi körül mozgott: még a barátnőjének sem engedte meg senki, hogy lila ruhadarabot vegyen fel, a boltban nem fogadtuk el a lila nejlonzacskót, inkább kézben hazacipeltük az élelmiszereket, a srácok a kocsmában zöld üveges sört kértek… Nemcsak meccsnapokon voltunk fradisták, hanem a nap 24 órájában. Nagyon jóban voltunk Simon Tiborral és az édesapjával, sokat voltunk a sörözőjükben, összetartó közösséget alkottunk, hiába nem voltunk feltétlenül egyformák. Valódi barátságok születtek, sokakkal évekkel később is ott tudtuk folytatni a beszélgetést, ahol annak idején abbahagytuk. De például amikor a kilencvenes évek közepétől autószerelő műhelyem volt, sok drukker hozzánk járt, ahogyan jó néhány játékos, vagy például Albert Flóri bácsi szomszédja is. Később aztán egészen más utat jártunk be, felnőttünk, gyerekeink vannak, megváltozott a szurkolási stílusunk, van, akiből több klubnál megfordult sportvezető lett, megint másnak újságjai vannak, tudok olyanról, aki masszőr lett és az FTC-nél töltötte a gyakorlatát, ami azonban mindenkinél megmaradt, az a klub szeretete. Bár egy idő után, amikor családot alapítottam, barátaimmal már inkább nyugodtabb környezetben, a sajtóteraszon üldögéltünk, de ugyanúgy a mindenem volt a Ferencváros, mint korábban.”

 

De hogy lett a Fradi elnöke Kubatov Gábor?

 

„Bár sokan azt mondják, engem biztos fentről tettek oda, a valóság ezzel szemben egészen más. Az évek során, amennyire szurkolóként ráláttam a klub működésére, egyre több dolog mérhetetlenül zavart. Sok százezer szurkolóhoz hasonlóan úgy véltem: ha a futballisták 1995-ös BL-szereplésekor kapott több mint félmilliárd forintot jól forgatták volna vissza, még erősebb csapatot lehetett volna építeni, ami sorra nyeri a bajnokságokat. Nem így történt.Láttam, hogy az Üllői úti stadion, amire mi ékszerdobozként tekintettünk, hogyan megy egyre inkább tönkre. Ahogyan a többi létesítmény, így a népligeti edzőközpont is egyre rosszabb állapotba került. Zavart, hogy a Ferencváros hármas jelszavából, amely az „Erkölcs, Erő, Egyetértés”, lassan semmi sem marad. A szakosztályok gazdasági működésükben nemigen tarthatták meg az erkölcsösséget, nem voltunk erősek és pláne nem volt egyetértés. Miközben én abban hiszek, hogy a Ferencvárosi Torna Club csak ezen alapelvek mentén működhet. Úgyhogy amikor 2010-ben kézilabdás vonalról megkerestek a barátaim, hogy legyek az elnökség tagja, azonnal igent mondtam, mert az volt a tervem, hogy a háttérből segítem egy új, működő rendszer felépítését. A valóság azonban megrázóbb volt, mint amire számítottam… Amikor a klub akkori első embere, Kovács Miklós lemondott, sokan kezdtek győzködni, mások mellett Albert Flóri bácsinak sem volt ellenvetése, hogy lépjek Miklós helyére, mondván, megvan bennem az elszántság, a kitartás, a tervek, hogy a Fradit ismét Magyarország legsikeresebb klubjává tegyük. Tudtam, hogy az előző húsz-huszonöt évben nem volt Fradi-elnök, akinek a neve a „takarodj” szó kíséretében ne hangzott volna el a lelátón, úgyhogy meg kellett barátkoznom a gondolattal: akármennyire is jót csinálok, néhányan nem fognak szeretni. Először nekem is le kellett számolnom tehát a hiúságommal, aztán megbeszélnem a dolgot a családommal, végül egyezséget kellett kötnöm a klub bajnokaival, a szakosztályok vezetőivel. A Ferencvárosi Torna Club minden szakosztályának megtervezett költségvetéssel kell rendelkezni, amit aztán pontosan be is tart, nem trükközünk, ahogyan számos más egyesület. Azt mondtam, csak akkor vállalom a feladatot, ha mind a tizenhét szakosztály elfogadja ezt. Az akkori szakosztályvezetők ezt tudomásul vették, így vállaltam a jelölést és megválasztott a közgyűlés. Megrendeltünk egy átvilágítást, amit az Ernst&Young végzett el, s ez mindenben visszaigazolt. Ezek az emberek egyszerűen túlélni akartak és valahogy működtetni az irányításuk alá tartozó területet, ám mivel nem voltak gazdasági szakértők, így a professzionalitás sok esetben finoman szólva sem volt jellemző. Ezen sikerült változtatni. Mindössze egy szakosztály volt, a kosárlabda, ahol nem vették komolyan a szabályokat. Hiába kedveltem egyébként a vezetőjét, amikor láttuk, hogy nagy baj van, kifizettük a tartozásokat és megszüntettük a működésüket. El is mondtam a többi sportvezetőnknek: ha ők is erre a sorsra akarják juttatni a saját területüket, akkor velük is ez fog történni. Senki nem próbálkozott. Ezzel együtt ez nagyon nehéz időszak volt, az első hónapokban többször eszembe jutott, hogy hagyni kéne az egészet, mert felemészti az ember lelkét. De az FTC szeretete, a tettvágy, hogy múltjához méltó Ferencvárost építsünk, erősebb volt minden ilyen ellenérzésnél.

 

 

Eltelt nagyjából öt és fél év. Vajon ott tartanak, ahol ennyi idő alatt tervezték?

 

„Jó úton járunk, de minden szakosztályunkra igaz, hogy csak az út felénél tartunk. Rengeteg még a teendő. Infrastruktúrában sokat léptünk előre, de a népligeti edzőközpont még így is csak egy közép-európai szintet tud.Megújultak a futballpályák, sőt több lett, hiszen építettünk is, megszépült a környezet, de mondjuk az uszodánk még messze van felszereltségben a XXI. századi szinttől. Hogy egy példát említsek: ma már egy korszerű létesítményben futó ledet tesznek a medence aljára, és a sportoló úgy tud edzeni, hogy a világító fénynek köszönhetően látja, az ellenfele a legutóbbi versenyen hogyan úszott és ahhoz képest ő hol tart az adott szakaszon. A medence szélén, a startköveknél pedig pulzusmérőt helyeznek el, hogy azonnal lássák, milyen eredményeket mutat ötven, száz, kétszáz méter után. És most csak egyetlen sportágat említettem. Ám ebből is kiderül, hány és hány elemzést, edzést segítő korszerű eszköz van, amit mi, a Fradinál s úgy általában Magyarországon, egyelőre nem használunk. Nem kell szégyenkeznünk, már egyáltalán nincs szó arról, hogy balkáni körülmények uralkodnának, ám van hová fejlődnünk. A jégkorong-szakosztálynak is sok évtizedes hagyományai vannak, ám itt egyelőre nem érződik jelentős fejlődés, de ennek alapvetően az az oka, hogy nincs saját jégcsarnokunk. Ami mind az élvonalbeli csapat, mind az utánpótlás szempontjából lényeges lenne. Célunk az is, hogy még több gyereket vegyünk rá arra: nálunk sportoljon, a jelenlegi nagyjából háromezer helyett négy-ötezren, és szeretnénk növelni a kiválasztás hatékonyságát, hogy minél több tehetséget találjunk.”

 

 

Bár számos más sportágban is hagyományosan meghatározó egyesület a Fradi, a kirakatcsapat mégiscsak a futballistáké. A 21 pontos előnnyel megnyert magyar bajnoki cím után a közvélemény azt várta, hogy hosszú idő után újra sikerül nemzetközi szinten is sikereket elérni. A válogatott Eb-szereplése még inkább növelte az elvárásokat. Aztán jött az albán Partizani, és két döntetlen után búcsú a nemzetközi porondtól… Mi hiányzott?

 

– Van egy terület még előttünk, amit egyelőre nem mérünk a megfelelő módon: a psziché. Figyeljük a játékosok fizikai állapotát, állóképességét, futómennyiségét, tudjuk elemezni a saját és az ellenfelek taktikáját és még sorolhatnám, és bár most már megvannak az eszközeink a pszichológiai-mentális tesztekhez is, erre nem fordítottunk kellő figyelmet.A jövőben nemcsak a szerződtetni kívánt játékos technikai képességeire kell odafigyelnünk, hanem arra is, fejben bírja-e azt a terhet, amit az jelent, hogy a Ferencvárosban futballozik. Nálunk van itthon a legnagyobb közönség, amely nem elégszik meg a középszerűséggel, sikereket, szép és domináns futballt akar látni. És ha nem kapja meg, akkor hirtelen rendkívül kritikus lesz. Tudnék olyan rutinos, akkoriban magyar válogatott kerettag, vagy akár utánpótlás-válogatott játékosokat is mondani, akik korábbi csapatukban képesek voltak tartósan jó teljesítményre, a Fradiban viszont nem, vagy csak egy-egy meccsen tudtak képességeiknek megfelelően játszani. Nem mintha nem akartak volna alapemberré válni, hanem mert nem bírták el a rájuk nehezedő nyomást. Erre a jövőben jobban oda kell figyelnünk, hiszen, mint mondtam, ez mérhető. Akik pedig itt vannak, azokkal is többet kell törődni, mert meggyőződésem, hogy a koncentrációs képességet vagy mondjuk a döntéshozatali gyorsaságot ugyanúgy lehet fejleszteni, mint a fizikai állóképességet. A nemzetközi kupamérkőzéseknél elsősorban fejben voltunk gyengék, talán az a legjobb szó, hogy fásultak voltunk. Jól mutatja ezt az is, hogy a tizenegyespárbajnál voltak rutinos, komoly játékosok, akik nem akarták az elsők között rúgni a büntetőt. Ezen sokat kell dolgoznunk, aminek a tényleges és érzékelhető eredménye szerintem leghamarabb fél év múlva lesz látható. Minden hónapban lefordíttatunk egy angol nyelvű tudományos dolgozatot. Amikor kiestünk, a kollégáim elkezdtek olyan írásokat keresni, amelyek a lelki fásultságról szólnak. Sokan mondják ugyanis, hogy az Európa-bajnokság eufóriáját nem lehetett korlátlan ideig fenntartani, s minden ilyen felfokozott állapot után jön egy hullámvölgy. Márpedig nekünk hat játékosunk is kint volt Franciaországban, akik onnan hazatérve, néhány napos pihenő után bekapcsolódtak a közös munkába, hiszen közeledett a BL-selejtező. Természetesen nem csak rajtuk múlott, a kudarc ugyanúgy minden futballistáé, mint a siker, s azt sem állítom persze, hogy ez volt az ok, de szerintem mindenképpen érdemes ebbe az irányba is tapogatózni. Végül hadd említsek még egy szempontot, ami nehezíti a megfelelő játékosok kiválasztását. Egyfelől ugye a Ferencvároshoz az a méltó, ha a sportolók jó emberek, példamutató sportemberként élnek. Másfelől viszont, és remélem, ezt senki nem érti félre, az is kell a sikerhez, hogy legyenek olyan húzóemberek, akikben megvan a határozottság, a mindenáron való győzni akarás ösztöne, akik a fair play keretein belül mindent megtesznek a sikerért. Olyan labdarúgókat, akikre mindkét feltétel igaz, nagyon nehéz találni.

 

Felmerül a kérdés, pénzkérdés-e, hogy ilyen futballistákat tudjanak szerződtetni.

 

„Nem szeretném ezzel indokolni, de azért mondok néhány számot. A topklubok, amelyek mondjuk BL-győzelemre mennek, 500 millió euró fölötti éves költségvetéssel rendelkeznek. A miénk itt a labdarúgásnál 11 millió euró. A Bajnokok Ligájába kerüléshez a tapasztalatok szerint legalább 20 millió euró kell, bár volt olyan csapat az elmúlt években, amely némi szerencsével már 16 millió eurós büdzsével is bejutott a csoportkörbe. Ez is nagyjából másfélszerese a mi lehetőségeinknek. Bízom abban persze, hogy megtaláljuk azt az utat, amellyel áthidaljuk ezt a különbséget és bebizonyítjuk, nem kell 15-20 millió a sikerhez. Ezért dolgozunk… A legborzasztóbb, hogy erre az esélyre újabb egy évet kell várni. Miközben már most is megvolt a tervünk arra, hogy amennyiben továbblépünk, milyen rutinos játékosokat igazolunk, milyen fiatal magyar tehetségeket szerződtetünk, akiket aztán tovább építünk, és hogyan forgatjuk vissza a bevételeinket a csapat folyamatos fejlesztésére, erősítésére. De ezeket az elképzeléseket most nagyrészt félretolhattuk, s egyelőre arra kell koncentrálnunk, hogy megvédjük a bajnoki címünket, például az átigazolási hajrában nagyon megerősödő Videotonnal szemben.”

Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)

Megosztás:
Kapcsolódó hírek
DVSC
DVTK
Ferencvárosi TC
Kecskeméti TE
Kisvárda Master Good
Mezőkövesd Zsóry FC
Fehérvár FC
MTK Budapest
Paksi FC
Puskás Akadémia FC
Újpest FC
ZTE FC