NB2 logó
NB3 logó
Nikolics Nemanjamagyar válogatottInterjú

Nikolics: előtérben a saját karrier, kérdéses, jön-e legközelebb

Simon Zoltán - 2017. augusztus 24. csütörtök 09:17
Chicago – Elképesztően őszinte nyilatkozatot adott a támadó.

Nikolics Nemanja az egyik legjobb magyar támadó, aki rengeteget tett a magyar labdarúgásért, a klubcsapataiban (itthon és külföldön egyaránt) és a válogatottban is mindig alázattal szerepelt, ám a gólgyártást a nemzeti csapatban nem tudta megismételni. Nyilván könnyebb dolga lenne, ha a posztján szerepeltetnék, de még ennél is fontosabb dolgokról beszélt az Origónak adott interjújában, amiből az nb1.hu kivonatot közöl.

 

Nikolics elképesztően őszinte volt, amiért kiemelt elismerést érdemel, illetve azért is, mert nem a sajtót, hanem Bernd Storck szövetségi kapitányt tájékoztatta először a döntéseiről.

 

Sok szurkoló szemében a válogatott szent dolog, mindennél fontosabb, ami az nb1.hu szerint is így van. Viszont az élet nem csak a nemzeti csapatból áll, ezért tegyük a szívünkre a kezünket: mi, szurkolók sem csak a magyar válogatottal foglalkozunk minden pillanatban, mert éljük az életünket, próbálunk minél jobban érvényesülni, munka mellett kikapcsolódni, családdal, szeretteinkkel, barátokkal lenni úgy, hogy a lehető legjobb körülmények között élhessünk, szem előtt tartva a családi, egyéni és a kedvenc közösségeink érdekeit.

 

Nos, Nikolics Nemanja pont ezt csinálja, azaz azt, amit mindenki más!

 

Köztudott, hogy a szövetségi kapitány, Bernd Storck azt mondta, hogy ezen az andorrai találkozón nem számít önre. Ebből az a kép is kirajzolódhat, hogy a szakvezető úgy gondolkodott, Andorrát Nikolics nélkül is le kell tudniuk győzni a magyaroknak. Erről volt csupán szó?

Messze nem. A magyar válogatott június 4-én barátságos meccset játszott az oroszokkal Budapesten. Ugyanezen a napon a Chicago Fire Orlandóban lépett pályára bajnoki mérkőzésen. Az oroszok elleni mérkőzés napja nem volt hivatalos FIFA-játéknap, azaz a Chicagónak arra a meccsre nem kellett engem elengednie.  Tehát akkor június 5-én, a floridai mérkőzést követően repülőre ülök, egy nappal később megérkezem – magam sem tudom, hogy hova, mert a csapat közben már elutazott Andorrába. Ha ezt összerakjuk, talán érthető, hogy miért nem ragaszkodott ahhoz Bernd Storck, hogy ott legyek a csapattal. Nekem akkor kell ott lennem, amikor top állapotban vagyok. Annak semmi értelme, hogy félnapos utazás után essek be valahova. Ráadásul a kapitány azt is mondta, hogy nem akar kivenni a Chicagóból, mert abban az időben minden meccsen gólt rúgtam. Az már más kérdés, hogy ha nyerünk Andorrában, akkor most nem kell erről az egészről ilyen hosszan beszélgetnünk.

 

Mindez, amit elmondott, logikusnak tűnik. Ám most, a lettek és a portugálok elleni vb-selejtezők FIFA-napokon lesznek, mégsem jön haza. Miért?

Lehet, hogy fájdalmas lesz most ezt sokaknak elolvasni, de azért, mert életemben először a saját karrieremet a nemzeti csapat sorsa elé helyeztem.  Viszont aki ismer, az tudja, hogy itt semmiféle bosszúállásról, törlesztésről nincsen szó.  Pedig korábban, amikor a válogatottban nem lehettem kezdő, amikor perceket vagy negyedórákat kaptam, éjszakákon át nem aludtam, mert azon rágtam magam, hogy mit kellene másképpen csinálnom.

 

Az önmarcangolás közben mire jutott?

Semmire. Mert én annál többet, mint amit a magyar válogatottért megtettem, nem tudok tenni. Akár a Videoton, akár a Legia Varsó, akár a Chicago játékosaként rúgtam a gólokat, csúcsformában tartottam magam, mégsem volt arról szó, hogy Nemanja Nikolics a magyar válogatott kezdőcsatára legyen. Félreértés ne essék, nem akarom magam bedumálni a válogatottba.  Ehhez nincsen jogom, mert a csapat összeállítása a mindenkori szövetségi kapitány feladata és felelőssége. Nekem eddig két választási lehetőségem volt. Vagy fogom magam, lemondom az egész válogatottságot, és onnantól fogva csak a klubcsapatomra koncentrálok. Vagy összeszorítom a fogam, befogom a szám, és csinálom, várok a lehetőségre. Eddig mindig az utóbbi mellett döntöttem. Én soha nem alibiztem. Soha nem mondtam azt, hogy azért nem rúgok a magyar válogatottban gólokat, mert nem kaptam elég játéklehetőséget. Ott volt az Európa-bajnokság.  Életem legjobb formájában utaztam ki Franciaországba. Abban az idényben összesen 45 gólt rúgtam, tizenhatodik voltam az Aranycipő-listán. Olyan motivált voltam, mint soha. Őszinte leszek: nagyon bánt, hogy az Eb-n én voltam az egyik olyan játékos, aki a legkevesebb időt, összesen 38 percet kapta a szövetségi kapitánytól.  Ekkor jött el az a holtpont, amikor először elgondolkodtam azon, hogy lemondom az egészet. Úgy éreztem, hogy annál többet, amit én teszek azért, hogy kezdőjátékos legyek, nem lehet tenni. Aztán úgy határoztam, hogy felveszem a kesztyűt, harcolok tovább.

 

Megbánta, hogy így döntött?

Nem. A magyar futball annyi sok szép pillanatot adott nekem, hogy ezt soha nem fogom megbánni. Most mondhatnánk azt, hogy ha szerb válogatott lettem volna, akkor minden másképpen alakul. Felesleges ezen morfondírozni. Magyarországon bajnok, gólkirály voltam, onnan tudtam kikerülni Varsóba, majd Amerikába. Nekem ezek olyan dolgok, amelyeket nem lehet elfelejteni. Így csak most jött el az első olyan alkalom, hogy saját döntésemből kifolyólag – amelyet megbeszéltem a szövetségi kapitánnyal – nem utazom haza a válogatotthoz.  Bernd Storck volt az első, aki ezt megtudta. Sem a sajtóval, sem mással nem osztottam meg mindezt addig, amíg a szövetségi kapitány nem értesült erről.

 

Miért pont most érkezett el ez a pillanat?

Nézze, a Chicago Fire tavaly az utolsó helyen végzett a bajnokságban. Csak azért nem esett ki, mert Amerikában nincs kiesés. Hét éve nem szerepeltek a rájátszásban. Ebben a helyzetben kerestek ők meg, ajánlottak három évre szóló szerződést. A bajnokságot úgy kezdtük, ahogyan azt senki nem várta. Júniusban elsők voltunk. Csapattársaimmal azt érezzük, hogy történelmi lehetőség előtt állunk. Bár most elég mély gödörben ülök, hiszen hét mérkőzés óta nem rúgtam gólt, mégis ott vagyunk a tabella harmadik helyén. A rájátszásban ez jó pozíciót jelenthet, a Fire tényleg tényező lehet az idei bajnokságban. Mindezt összerakva döntöttem úgy, hogy a lettek és a portugálok elleni vb-selejtezőt kihagyom.

 

 

De azzal tisztában van, hogy a döntése megosztja az embereket. Mert amit elmondott, az logikus, viszont sokak szemében a válogatott meze szent és sérthetetlen dolog. Amikor napokon keresztül azon gondolkodtam, mitévő legyek, pont ez járt a fejemben. Én a szurkolóktól olyan sok szeretetet kaptam, amelyet szavakban nem is tudok kifejezni. Akár a magyar válogatott, akár a Videoton, akár a Legia, akár a Chicago játékosaként. Semmiképpen nem szerettem volna azt, hogy ők cserbenhagyással vádoljanak.Tudom, hogy a döntésem sokaknak fáj. Viszont most én kérek egy kis megértést.  Mielőtt meghoztam, elszámoltam húszig. Jó lassan. Ezt kérem mindazoktól, akik az első labdára ráugorva mondanak ítéletet. Én ebben a bajnokságban egy David Villa nevű világbajnokkal versenyzek azért, hogy gólkirály lehessek. Ha ez sikerül, talán egész Magyarország büszke lesz rám.

 

Októberben újabb két vb-selejtező következik. Svájc ellen idegenben játszik a válogatott, Feröerrel pedig otthon. Ezekre hazajön?

Most nem tudok erre a kérdésre válaszolni. Az már a rájátszás időszaka lesz az MLS-ben, nagyon sok függ attól, hogyan szerepel a Chicago Fire.

 

 

Hoppá: Dzsudzsák Balázs bármikor csapatot válthat - NB1.hu

Hoppá: Dzsudzsák Balázs bármikor csapatot válthat

 

 

Cikk hozzászólások száma: 2

Szólj hozzá Te is!
LEGFRISSEBB HÍREK
HÍRLEVÉL
Foci hírek első kézből!
BLOGOK
GEORGE F. HEMINGWAY
Szomorú vasárnap
KERINGER ZSOLT
Már csak a válogatott
TABELLA
1Videoton FC20
2Ferencvárosi TC16
3Budapest Honvéd15
4DVSC14
5Puskás Akadémia FC14
6Vasas FC13
7DVTK12
8Újpest FC10
9Paksi FC10
10Swietelski Haladás9
11Mezőkövesd Zsóry FC8
12Balmaz Kamilla Gyógyfürdő6
FACEBOOK
Kövess minket Facebookon, hogy labdába rúghass, ha fociról van szó!