Lapszemle: Zavadszky Mónika erős akart maradni

A Ripost interjúját Zavadszky Mónikával változatlanul közöljük.

"Tegnap volt tizenegy éve hunyt el Zavadszky Gábor, a Ferencváros (és az MTK és a Dunaújváros – a szerk.) közkedvelt labdarúgója. A 31 esztendős támadó akkori állomáshelyén, Cipruson, otthonában egyedül halt meg, többek között a helyi orvos hibája miatt...

Már 11 éve, hogy Gábor nincs velünk. Könnyebb már beszélni a tragédiáról?

Igen, a mai napig rengeteg megkeresést kapunk. Újságírók, tévék érdeklődnek, de mi nem szeretünk szerepelni. Kerüljük a nyilvános megemlékezést, nem érezzük a szükségét.

Mikor érezte úgy, hogy már könnyek nélkül is tud beszélni a férjéről?

A tragédia óta arra törekedtem, hogy a fiúk fájdalmait enyhítsem, és azt érezzék, hogy az édesanyjuk erős, ezért sírni nem igazán láttak, a gyászomat magamban kezeltem. Manapság is akkor kezelem nehezebben az érzelmeimet, amikor az ők fájdalmaival szembesülök.

Gábor jelen van még a mindennapokban?

Megtanultunk élni a sorsunkkal, nem vagyok biztos benne, hogy feldolgoztuk, inkább azt mondanám, hogy elfogadtuk. Napi természetességgel emlékeztünk Rá, nem csak az évfordulókon. Minden erőmmel azon voltam, hogy megteremtsem a fiúk életében a stabilitást, és úgy érzem, hogy ezt sikerült is. Bármikor mondhatom, pl. "hogy most olyan voltál, mint apád"... és nem kell attól tartanom, hogy fájdalmat okozok.

A fiúkat egyedül tartja el?

Rengeteg segítséget kapok a környezetemtől, hálás vagyok, hogy jó emberek vesznek körül. A vállalkozásaim is sikeresek, nem panaszkodhatok. Orvosi segédeszközöket forgalmaz az egyik cégem, a másik pedig a luxus tálalókat (tányérokat, poharakat, asztali kiegészítőket).

A gyerekek továbbra sem akarnak focisták lenni?

Nem, és ennek nagyon örülök. Most még gimnáziumba járnak, aztán a Rolinál a jogi pálya a cél, a Norbi pedig közgazdász szeretne lenni. Okulva Gábor példájából, aki 28 évesen kezdte el a jogi egyetemet, nem szeretnénk, hogy a labdarúgás a tanulás elé kerüljön!

Nem hiányzik nekik a profi sport?

Egyáltalán nem. Jól fociznak, nagyon jó társaságuk van, akikkel összejárnak, de már csak a saját szórakoztatásukra játszanak. Így van ez jól, szerintem. Gáborral ebben teljes egyetértésben voltunk, Ő sem szerette volna, hogy labdarúgók legyenek.

Azért Fradi-meccsre ki szoktak menni?

Amikor meghívnak bennünket a barátaink, akkor mindig kimegyünk."

Zava: nyugodj továbbra is békében!