Elek Ákos előtt a dánok és a görögök Eb-csodája a példa

Miskolc – A válogatott középpályás nem biztos, hogy Diósgyőrben marad.

A magyar válogatott jövő kedden megkezdi szereplését a franciaországi Európa-bajnokságon. A középpályán kulcsszerephez juthat a DVTK középpályása, Elek Ákos, akinek jó ideig egy sérülés miatt kérdéses volt az Eb-szereplése is. A miskolciak játékosa az Észak Magyarországnak adott interjút a kontinensviadal előtt, melyben beszélt az esetleges továbbjutásról.

– Május 31-én nevezte meg Bernd Storck szövetségi kapitány az Eb-re utazó 23 játékost. Mindez hogyan történt?

– Már egy héttel korábban is beszéltem a kapitánnyal, aki arról érdeklődött, hogy milyen állapotban van a lábam, hiszen közismert, hogy április 30-án, a Paks elleni hazai bajnoki mérkőzés hajrájában kaptam egy rúgást a térdemre – kezdte Elek Ákos. – Ekkor elmondta, el kell jutnom egy bizonyos szintre a kerethirdetés előtt, tudnia kell a pontos diagnózist, hogy tud-e velem százszázalékosan számolni. Hétfőn, május 30-án megvizsgált az orvosi stáb, és szerencsére jól reagált a térdem, de én is jeleztem, hogy rendben vagyok. A szövetségi kapitány az utolsó szűkítésnél mindenkivel külön beszélt, aki végül kimaradt, négyszemközt mondta el a döntését az érintetteknek, aztán összehívta a csapatot.

– Azért lehetett némi izgalom önben, hogy a sérülés meghiúsíthatja a franciaországi részvételt…

– Ahogy mondani szokták: meleg volt a pite. Amikor az említett meccsen megkaptam a rúgást, még visszamentem a pályára, de tudtam, hogy nagy a probléma, mert nem éreztem stabilnak a térdem. Volt olyan orvos, aki azt mondta, csoda lenne, ha időre felépülnék… Szerencsére nem így lett… Ha mindez szezon közben történik, akár két hónapot is igénybe vett volna a gyógyulás, de úgy, hogy állandóan együtt voltam a válogatott kerettel, hogy befektettünk napi 6–8 óra munkát, edzettünk, kezeltük, erősítettük, így mindezt fel tudtuk gyorsítani. Arról nem is beszélve, hogy minden vágyam volt az Európa-bajnokságon való részvétel, mindent elkövettem annak érdekében, hogy ott legyek, fejben is rettenetesen akartam.

– A játékos, aki a szabálytalanságot elkövette, Szakály Dénes volt. Haragszik vagy haragudott volna rá, ha emiatt nem megy a kontinensviadalra?

– Egyszerűen nem értem még most sem, hogy miért rúgott oda, amikor esélye sem volt elérni a labdát. A szituáció nem indokolta, hogy ilyen szabálytalanságot kövessen el, ráadásul egy tét nélküli mérkőzésen történt mindez. Emiatt eléggé stresszes volt számomra az elmúlt bő egy hónap, természetesen szomorú lettem volna, ha kimaradok a keretből, de május 31-től a csapattal edzem, és ez a fontos, a többit pedig inkább felejtsük el.

– Sok üzenetet, gratulációt kapott az utóbbi napokban?

– Akik fontosak nekem és akik igazán közel állnak hozzám, azok tisztában voltak a helyzettel, tudták, miként áll a sérülésem, így maga a döntés, annak kihirdetése nem érte őket váratlanul. Persze, kaptam ilyen-olyan üzeneteket, biztató szavakat, ezeket köszönöm.

– Meg lehet fogalmazni konkrét elvárást, hogy mi lenne egyértelműen siker, és mi mondjuk kudarc? Nyilván előbbi – teszem azt – három győzelem, utóbbi három 5–0-s vereség…

– Amiket mondott, azok szélsőségek, utóbbit teljes mértékben kizártnak tartom… Lehet, közhely, amit mondok, de elsődlegesen tényleg nem is az eredmény és a megszerzett pontok lesznek a fontosak. A mi elgondolásunk, hogy próbáljunk meg mind a három csoportmeccsen jól, bátran játszani, amiből bármi kisülhet. Azért nem olyan négyesbe kerültünk, amelyet halálcsoportnak lehetne nevezni, amiben csupán a tisztes helytállás lehetne a cél. Ugyan van egy favorit, ez Portugália, de a másik három válogatott nagyjából hasonló kaliber, Magyarország, Ausztria és Izland között apró dolgok dönthetnek arról, hogy az adott mérkőzés éppen kinek a javára dől el. Ha visszanézzük a régebbi Európa-bajnokságokat, akkor szinte mindegyiken volt egy úgynevezett meglepetéscsapat. 1992-ben Dánia vagy 2004-ben Görögország, 2016-ban miért ne lehetne ez a magyar válogatott?

– Hadd kérdezzem a Diósgyőrről is, ahová télen visszaigazolt, 2,5 éves szerződést kötött. Nem volt egy túl szép évad…

– Nem… A bajnokságból már lement 19 meccs, mikor megérkeztem, nagyon alul voltunk a táblázaton, s mindenki látta, hogy olyan nagyot nem tudunk majd felfelé ugrani a tavasszal. Azért hoztunk egy-két jó mérkőzést, játékban is léptünk előre, kivétel ez alól az utolsó három találkozó, amikor már sokan azzal voltak elfoglalva, kapnak-e újabb szerződést, hogy mi lesz velük a jövőben, hol fognak játszani. Márpedig amikor fejben valaki nincs rendben, akkor nem tud úgy koncentrálni, olyan teljesítményt leadni. Az én jövőmet nyilván nagyban befolyásolhatja a franciaországi szereplés. Az utóbbi időszakban az kötötte le a figyelmem, hogy legyek rendben, most már arra koncentrálok, hogy minél jobb formát hozzak az Eb-n. Ha nem jön össze külföldi szerződés, akkor sem leszek szomorú, de ebben az esetben sem biztos, hogy maradok Diósgyőrben. Senki ne értsen félre: szeretem a DVTK-t, hogy kétszer is befogadtak, hívtak, Kazincbarcikán lakom, de még szeretnék igazán komoly célokért küzdeni.

– Azt tudta, hogy ön az első, aki megyei csapatból ott lesz Eb-n?

– Igen, a klubnál nemrég mondták, hogy ha keretbe kerülök, akkor az történelminek számít majd, hiszen még senki sem volt kontinensbajnokságon, de világbajnokságon és olimpián sem. Örülök, hogy én lehetek az első, ami inkább pozitívan hat rám, mintsem teherként.