NB2 logó
NB3 logó

Szemszög

GEORGE F. HEMINGWAY - 2016. november 21. hétfõ 16:30

Egy informális gyakorlat keretében úgy 2012 közepéig az NB I csapatai leiratkozhattak arról a játékvezetőről, akit nem szerettek volna látni mérkőzéseiken. A gyakorlat jó volt a csapatok lelkének, mert nem találkoztak olyan bíróval, akinek a pártatlanságáról nem voltak meggyőződve. Jót tett a magyar labdarúgásnak is, mert ha sok csapat iratkozott le egy bizonyos bíróról, akkor informálisan a játékvezető küldők tudomására is jutott, hogy valami nincs rendben a sporival. Talán egy alsóbb osztályban jobban fújna. Aztán úgy 2012 közepén az MLSZ elnökség egyik tagja, akinek az IQ-ja úgy kb. 160 körül lehet, de a labdarúgás nem tartozik feltétlenül erősségei közé, kitalálta, hogy ez a leiratkozás „nem fair”. Ott voltam az elnökségi ülésen, amikor ez történt, és erőteljesen felléptem a gondolat ellen. Merthogy az addigi gyakorlat számtalan problémát előzött meg. Az elnökség neki adott igazat, és megszavazta az újítást.

 

A fenti gyakorlat a hétvégén jutott eszembe, amikor két kritikát hallottam a Vasas-Ferencváros mérkőzés kapcsán ferencvárosi részről. Az egyik valahogy úgy hangzott, hogy „ebben az évben mi nem nyerhetünk”, mely kijelentés a sötét erők Ferencváros elleni ármányát, összeesküvését jelentette számomra, mely badarságra csak badarsággal tudnék reagálni, így aztán nem teszem, de a másik kijelentés érdekesebb volt, mert a játékvezetőt illette.

 

Volt szerencsém szombaton mind a Paks-Honvéd (1-1), mind a Vasas-Ferencváros (2-2) mérkőzéseket megtekinteni. Mindkét mérkőzésen nagyon kemény küzdelem volt, az erőnlét és a test elleni küzdelem dominált, és férfias párbajok zajlottak. Ámultam azon a kiváló teljesítményen, amit Kassai és Szabó játékvezetők nyújtottak a mérkőzések során. Aki ismer, tudja, hogy nem adom könnyen az elismerést, de a fent említett két ember teljesítménye kiemelkedő volt. Teljesen más stílusban bíráskodnak, de soha rosszabbat. A nemzetközi szintet is megütő, kiemelkedő, szinte hiba nélküli játékvezetést láthattunk mindkét esetben. Ugyan a két mérkőzés végén négy boldogtalan csapat és edzői stáb volt a pályán, de a két mezőny legjobbjai véleményem szerint a játékvezetők voltak. A tény, hogy a Ferencváros vezetői annyira máshogy látták a játékvezető tevékenységét, mint én, egy újabb komoly érv a régi informális gyakorlat visszahozatalára. Azért csak csendben megjegyzem, hogy tavaly, amikor a zöld-fehérek vagy 20 ponttal vezettek, és az MLSZ-játékvezetők-ufók összeesküvése a Honvédot sújtotta, és tényleg a minősíthetetlen játékvezetés miatt kaptunk ki, senki sem háborodott föl hányatott sorsunkon. Pedig szerettük volna, ha árad felénk a szimpátia. Ugyan fiam azt mondja, hogy ez azért van, mert nem tudom egy sajnálható ember benyomását kelteni. Mostantól fogva megtanulok jobban nyüszíteni. Hátha az jobban működik. Addig is gondoljuk át azt a gyakorlatot, ami olyan jól működött 2012-ig, és próbáljunk a játékvezetőre csak akkor panaszkodni, ha tényleg egészen biztosan igazunk van.

 

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:

George F. Hemingway

LEGFRISSEBB HÍREK
HÍRLEVÉL
Foci hírek első kézből!
BLOGOK
GEORGE F. HEMINGWAY
Álmok és vágyak
KERINGER ZSOLT
„Saját nevelés előnyben?”
TABELLA
1Budapest Honvéd FC50
2Videoton FC50
3Vasas FC47
4Ferencvárosi TC42
5Swietelsky Haladás39
6Újpest FC39
7Paksi FC38
8Mezőkövesd Zsóry FC35
9DVSC-TEVA34
10MTK Budapest FC32
11Diósgyőri VTK31
12Gyirmót FC Győr20
FACEBOOK
Kövess minket Facebookon, hogy labdába rúghass, ha fociról van szó!