NB2 logó
NB3 logó

Ki mit kíván?

GEORGE F. HEMINGWAY - 2017. október 16. hétfõ 15:51

Az OTP Bank Ligában szereplő csapatunk 2-1-e nyert a Szombathelyi Haladás ellen az ellenfél ideiglenes soproni otthonában. Nagyon örültem a 3 pontnak, különösen azért, mert felzárkóztunk a 4. helyre. Egy minden tekintetben érvényesnek tűnő gólt az asszisztens hibájából nem kaptunk meg, de ez végül is nem befolyásolta az eredményt. Meglett a 3 pont. Az első félidőben nagyon sok kihasználatlan gólhelyzetünk volt, így aztán a másodikban már igyekeznünk kellett, hogy megszerezzük a 3 pontot. Különösen fontos, hogy Eppel Marci megtalálta góllövő cipőjét, s már 6 gólnál tart ebben a szezonban. Lőjük a gólokat, de ebben a szezonban eddig sajnos túl sok gólt kaptunk. Most sem úsztuk meg gól nélkül. Ezen kell mindenképpen javítanunk, ha a reális célként kitűzött európai kupaindulást valóban meg akarjuk valósítani. Szombaton egy kemény ellenfél, a Vasast az elmúlt héten lenullázó Diósgyőr vár ránk ideiglenes debreceni otthonában. Győzni akarunk. Ehhez pedig elöl és hátul is jelentős javulásra van szükség.

 

Szerdán délután 5 órakor játsszuk az UEFA Youth League sorozatában a visszavágót az FK Sutjeska U19-es csapatával. Niksicben 1500 helyi fanatikus buzdította ellenfelünket. Jó lenne, ha szerdán a Bozsik Stadionban a mi szurkolóink sem lennének kevesebben.

 

A nagy felháborodás miatt többször is megnéztem a Ferencváros ellen ítélt büntetőt a PFLA-Ferencváros mérkőzés második félidejében. A játékvezetővel értek egyet. A védő hátulról fellökte a támadójátékost. Egyértelmű büntető volt. Ennél sokkal vitatottabb helyzetekben ítéltek már a Ferencváros vagy más csapatok javára is ebben a szezonban. Ami pedig az összeesküvés elméletet gyártókat illeti, csak annyit mondanék: hülyének lenni alkotmányos jog, de nem kötelező. 

 

Nemzeti hagyomány, hogy a magyar labdarúgás egy-egy látványos leszereplése után a kritika mellett megindul az ötlet-özön is. A nagy sietségben általában a butaság és a szájból kilógó kapa az értékelő legjellemzőbb tulajdonságai, de néha új, vagy legalábbis használható javaslatok is napvilágot látnak. A „12 pont” címmel múlt héten a Nemzeti Sportban megjelent publicisztika nem ezek közé tartozik. Ez a magyar foci forradalmára buzdító nagyon egyszerű gondolatsor beindította szerzői fantáziámat. Szóval veszem a fáradtságot, hogy a fent említett publicisztikában hemzsegő közhelyeket én is pontonként megközelítsem. Lendüljünk neki!

 

1.) Új edzői filozófiát.

Új edzői filozófia? Ez mi a csudát jelent? Nem a filozófiával, hanem a kompetenciával és a hozzáállással van probléma. Vagy egyes esetekben nincs. Ez azoknak a semmitmondó mondatoknak az egyike, amelyek csak ködösítik a problémát.

 

2.) Magyar pályára magyar tehetségeket.

Magyar pályára magyar tehetségeket. (S magyar szájba magyar kolbászt.) Miért? Az a baj, hogy nincs elég magyar játékos a csapatokban? Tessék felébredni! Nem ez a baj. Először is, a nemzetközi átlagnál magasabb százalékban vannak hazai játékosok az OTP Bank Ligában. Kérem szépen, tessék már megnézni a statisztikát! Tények alapján nem tehetünk ilyen demagóg kijelentéseket, ráadásul az NB II-ben pedig csak magyar játékosok szerepelnek. Ugyan csapatunk ma már élen jár magyar játékosok alkalmazásában, a múltban mi is rákényszerültünk légiósok alkalmazására. Olyan klubokban, mint a Ferencváros vagy a Videoton, ahol hemzsegnek a légiósok, ez nem valami tudatlan nemzetellenes kampány részeként történik. Akinek a nemzetközi porondon való teljesítés a legfőbb célja, és rendelkezik megfelelő pénzügyi háttérrel, ez a cél elérésének legkézenfekvőbb eszköze. Tényleg, valaki hiszi, hogy ezek a csapatok nem azért alkalmazzák a külföldieket, mert jobban vagy olcsóban muzsikálnak, mint a piacon lévő magyar játékosok? Csapatunk büszke utánpótlására, s tovább folytatjuk azt az utat, ami egy magyar játékosokból álló csapat felé vezet. Különben azt sem ártana megérteni, hogy minden klubnak más a filozófiája, és a klubok feladata nem az, hogy játékosokat neveljenek a magyar válogatottnak, hanem hogy a lehető legjobb teljesítményt hozzák szurkolóiknak. Bizony. Nem lehet az egyik oldalon bornírtságokat papolni arról, hogy a klubok legyenek önfenntartó gazdasági társaságok, a másik oldalon pedig megkövetelni, hogy teljesítményüket rendeljék alá a magyar válogatott érdekeinek.

 

3.) A profi futballisták teljesítményorientált díjazását.

A profi futballisták a világon mindenütt fizetést kapnak. A „teljesítményorientált díjazás” egy jól hangzó lózung, amit igazából sehol sem alkalmaznak. A játékosok fizetésének most is van egy teljesítményorientált része, de a játékosok Magyarországon sem fogadnak el olyan díjazást, kompenzációt, amit sehol a világon nem alkalmaznak. A csapatonkénti bértömeg-sapka persze egy jó ötlet, de ehhez összefogás és egy ebben partner MLSZ is szükséges.

 

4.) Tizenhat csapatos bajnokságot.

A jelenlegi 12 csapatos OTP Bank Liga jól működik. A 16 csapatos bajnokságot visszaállítani fölösleges lenne, és csak rontaná a bajnokság színvonalát. Ezerszer hallottam már, hogy „nagy vidéki fellegvárak” maradnak csapat nélkül, de ez egy szamárság. Egy magas színvonalú NB II, megjegyzem, ott sem lenne szükség 12-nél több csapatra, ugyanúgy megtenné a bajnokság hígítása és fölösleges pénzkidobás nélkül. Tegnap négyezren látták a helyszínen a Kisvárda-Nyíregyháza mérkőzést. Nem az osztályon múlik.

 

5.) A tartalékbajnokság újbóli bevezetését.

A tartalékbajnokság szörnyű kínlódást eredményezett a csapatoknál, és játékos-temetőként funkcionált. Ha egy NB I-es csapatot érdekel az utánpótlás, akkor fenntart egy NB III-as csapatot is, ahol a fiatalok fejlődhetnek, és az NB I-es csapat játékosai visszajátszhatnak. Nem látom, milyen előrelépés lenne egy tartalékbajnokság.

 

6.) Az ifikorú és a profi labdarúgók teljes fizikai felmérését.

Az ifikorú és profi labdarúgók rengeteg felmérésen mennek keresztül. Szerintem a szerzőnek fogalma sincs a valóságról.

 

7.) A tehetséges magyar játékosok külföldre szerződésének szigorítását.

Rabszolgaság eltörölve, az UEFA, FIFA és az EU szabályai nagyon kevés mozgásteret adnak a magyar szövetségnek. Szakemberek pedig éppen javasolják fiatal magyar labdarúgók külföldre való szerződtetését. Állítólag az erősebb bajnokságokban való játszásuk majd segíti a magyar válogatott jobb szereplését.

 

8.) Légiósok szerződtetésének szigorítását.

Magyarországra több okból is nehéz légióst szerződtetni. Teljesen fölösleges és kontraproduktív lenne az amúgy is rendkívül szigorú szabályokat tovább szigorítani.

 

9.) A stadionbeléptetés szigorú szabályainak megváltoztatását.

Na, itt ráférne egy kis változtatás. Mára a stadionoknak kiépített kamerarendszer teljesen fölöslegessé teszi, hogy a szurkolókat potenciális terroristákként kezeljük.

 

10.) Rendet a lelátókon, sportszerű szurkolást.

A magyar lelátókon rend van. A szurkolás sportszerű. A Magyar Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottságán kívül nagyon nehéz embert találni, aki kivetnivalót talál a lelátókon. Egy pár bumburnyák pedig mindig akad, őket egyszerűen kitessékeljük a stadionokból. Ez eddig is így volt.

 

11.) Nyitott futballpályákat.

Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent. Szerintem a szerzőnek sincs.

 

12.) Modern, nyíltabb kommunikációt.

A kommunikáció mindig lehet jobb, meg nyíltabb, de általában erre azok panaszkodnak, akiknek nem tetszik a kommunikáció tartalma. Szerintem nálunk jó a kommunikáció a külvilággal, és az MLSZ háza táján sem találok horror hibákat. Néha fölöslegesen védik a mundért, de hát csak mi, tökéletes emberek tudjuk, hogy milyen nehéz tökéletesnek lenni.

 

Oké, tehát akkor minden rendben van? Egy csudát! Tovább kell folytatnunk a munkát az utánpótlással a kluboknál, ahol ezt a feladatot komolyan veszik. A magyar felnőtt válogatottnál pedig egy komoly szövetségi kapitányt kell alkalmazni. A nemzetisége mindegy, de azért legyen magyar. Van több megfelelő helyi szakember is. Az utánpótlás válogatottaknál pedig tovább kell folytatni azt a munkát, amit Szalai László elkezdett a dicstelennek tűnő Storck éra előtt. Lesz eredmény.

 

S ha már eredményes válogatottakról beszélünk. Múlt héten az egyik folyóiratban olvastam, hogy a két csoportmérkőzésen, amit a magyar csapat Svájc ellen játszott a vb-re való kijutás reményében, a svájci válogatottban 13, tessék jól figyelni, 13 nem svájci származású játékos lépett pályára. A Bázelben pályára lépett 14 svájci közül 8 migráns volt. A kameruni Moubandje és Embolo, a koszovói Shaquiri és Xhaka, a bosnyák Seferovic, az elefántcsontparti Djourou, a kurd Derdiyok, az afrikai Zakaria, a spanyol Rodriguez, Fernandez a Zöldfoki-szigetekről, a jugoszláv Behrami, az albán Dzemaili és Mehmedi mindketten Macedóniából. Ezek a „svájci” játékosok játszottak Svájc válogatottjában a fent említett két mérkőzésen. A nemzeti válogatottak bohóc ligává váltak. Ami a klubcsapatoknál elfogadható, az szerintem nem helyes, amikor nemzeti válogatottakról beszélünk. Tényleg olyan embereket akarunk a válogatottakba, akik nem tudják hazájuk himnuszát elénekelni?

 

Nem a középszerűség, hanem az ésszerű gondolkodás híve vagyok. Ha a magyar utánpótlás tudatos építése tovább folyik, és a folyamatot mindenki támogatja, természetesen a kritikát sem elhallgatva, akkor, állítom, hogy ennek a munkának a következő években meglesz az eredménye. Nem eufória, pánik, vagy depresszió kell. Csak sok munka. Munka.

 

Európa egyetlen szponzor nélküli bajnokcsapatának tulajdonosa a legközelebbi viszontlátásig marad baráti üdvözlettel:

George F. Hemingway

 

 

LEGFRISSEBB HÍREK
HÍRLEVÉL
Foci hírek első kézből!
BLOGOK
GEORGE F. HEMINGWAY
A selejt bosszúja
KERINGER ZSOLT
„Kapitányváltás”
TABELLA
1Videoton FC35
2Ferencvárosi TC35
3DVSC25
4Budapest Honvéd25
5Újpest FC22
6DVTK21
7Vasas FC21
8Paksi FC21
9Puskás Akadémia FC19
10Balmaz Kamilla Gyógyfürdő16
11Swietelski Haladás11
12Mezőkövesd Zsóry FC11
FACEBOOK
Kövess minket Facebookon, hogy labdába rúghass, ha fociról van szó!